A csillogás mögött mindig van egy történet



A nagy Gats­by – amikor egy regény­ből szín­pad, a szín­pad­ból pedig egy egész világ születik

Fények. Zene. Tánc. Egy fényűző par­ti, ame­lyről úgy tűnik, mintha soha nem érne véget. A szín­padon min­den ragyog, a szere­plők körül pezseg az élet, mégis ott van a hát­tér­ben vala­mi meg­foghatat­lan hiány. Vala­mi, amit a csil­logás sem tud eltakarni.

A Vígszín­ház A nagy Gats­by című musi­cal­je F. Scott Fitzger­ald kul­tikus regényének szín­pa­di vál­toza­ta. A pro­duk­ció 2019. szeptem­ber 7‑én debütált, és azó­ta a Vígszín­ház egyik jel­legzetes, nagy látványvilágú előadásává vált. A vígszín­házi vál­toza­tot Vec­sei H. Mik­lós készítette, a zenét Kovács Adrián szerezte, a dal­szöveg­ek Vec­sei H. Mik­lós és ifj. Vid­nyán­szky Atti­la munkái, a ren­dező pedig ifj. Vid­nyán­szky Atti­la.

A történet közép­pon­tjában Jay Gats­by áll, a titokzatos múltú arany­ifjú, aki fényűző vilá­got épít maga köré. A hatal­mas par­tik, a gazdagság és a folyam­atos ünneplés azon­ban valójában egyetlen nagy vágy­at szol­gál: Gats­by vis­sza akar­ja szerezni élete nagy szerelmét, Daisyt.

A történetet Nick Car­raway szemén keresztül látjuk, aki belép ebbe a különös világ­ba, ahol min­den­ki szerepet ját­szik. A gazdagság mögött vágyak, titkok, emlékek és el nem engedett múl­tak húzód­nak meg. Gats­by számára a múlt nem lezárt történet. Inkább vala­mi, amit újra meg újra meg­próbál megteremteni.

A szín­padon Jay Gats­by szerepében Wun­der­lich József, Daisy Buchanan szerepében Waskovics Andrea látható. Tom Buchanant Med­veczky Balázs, Jor­dan Bak­ert Rad­nay Csil­la, Nick Car­rawayt pedig Ertl Zsom­bor alakít­ja. A pro­duk­ció továb­bi szerepeiben többek között Hirtling István, Márkus Luca, Balázso­vits Edit és Gados Béla is feltűnik.

A Vígszín­ház előadásá­nak egyik leg­fontosabb sajá­tossá­ga, hogy nem egysz­erűen egy regény szín­pa­di elmesélésére vál­lalkozik. A zene, a kore­ográ­fia, a látvány és a színészi játék együtt hoz­za létre azt a vilá­got, amely­ben a húszas évek Amerikájá­nak fényűzése találkozik egy mai, lendületes szín­házi nyelvvel.

A pro­duk­ció egysz­erre musi­cal és szín­házi kon­certélmény, miközben megőrzi Fitzger­ald történetének tragikus magját. A par­tik mögött ott van a magány. A nevetés mögött a várakozás. A fényűzés mögött pedig az a kérdés, hogy vajon valóban vis­sza lehet‑e szerezni azt, ami egysz­er már elveszett.

Gats­by egész élete egyetlen nagy kísér­let­nek tűnik. Újraalkot­ja önmagát, felépíti a környezetét, megteremti a leg­endáját. Mintha elhin­né, hogy ha min­den elég nagy, elég fényes és elég tökéletes körülötte, akkor a múlt is vis­sza­térhet.

De a szín­ház éppen itt válik igazán izgal­massá.

Mert a látvány mögött mindig ott marad az ember.

Az, aki vár.

Az, aki remél.

Az, aki nem tud­ja elenged­ni azt, amiről egysz­er azt hitte, hogy az egész életét jelen­ti.

A nagy Gats­by vilá­ga ezért ma is ismerős lehet. Mert miközben a történet egy másik korsza­k­ban ját­szódik, a kérdé­sei nagy­on is jelen van­nak. Mit kezdünk a múl­tunkkal? Med­dig lehet újraírni egy történetet? Lehet‑e egy régi álmot újra éle­tre kel­teni? És mi történik akkor, ha vala­ki annyi­ra ragaszkodik ahhoz, aminek lennie kel­lett vol­na, hogy közben nem veszi észre azt, ami valójában körülötte van?

A Vígszín­ház előadásában a történethez a zene adja azt a külön­leges energiát, ame­ly a nézőt is beszip­pan­t­ja Gats­by világá­ba. A tánc, a szín­pa­di mozgás és a zenekari jelen­lét együtt olyan atmoszférát teremt, amely­ben a szín­pad folyam­atosan vál­tozik. Egyik pil­lanat­ban egy hatal­mas par­ti közepén vagyunk, a másik­ban pedig már egy intim, szinte fáj­dal­masan szemé­lyes pil­lanat tanúi.

Talán éppen ez A nagy Gats­by leg­nagy­obb ere­je: a csil­logás és a törékenység folyam­atosan egymás mel­lett létezik.

Aki csak a látványt nézi, egy fényűző musi­calt lát.

Aki pedig egy kic­sit tovább figyel, egy magányos ember történetét is felfedezheti benne.

Egy fér­fiét, aki min­dent meg­próbál megteremteni magá­nak, hogy vis­sza­kapjon valamit, amit talán soha nem lehetett igazán vis­sza­kap­ni.

A nagy Gats­by így nem csupán egy híres regény újabb fel­dol­go­zása. A Vígszín­ház szín­padán egy külön­leges, zenés szín­házi világ születik, amely­ben a nagy történet mögött végig ott marad a leg­e­gysz­erűbb kérdés:

Miért vágyunk annyi­ra arra, ami már elmúlt?

A fények las­san elhalványul­nak.

A zene elc­sendesedik.

A par­ti véget ér.

De Gats­by története még sokáig velünk marad.

Mert min­dan­ny­i­unk életében lehet vala­mi, amit egysz­er nagy­on szerettünk vol­na vis­sza­kap­ni.

És talán éppen ezért olyan nehéz elenged­ni.

 Ősbe­mu­tató: 2019. szeptem­ber 7.

 Helyszín: Vígszín­ház, Budapest

 Műfaj: musi­cal két részben

 Alapjául szol­gál: F. Scott Fitzger­ald azonos című regénye

 Ren­dező: ifj. Vid­nyán­szky Atti­la

Zenesz­erző: Kovács Adrián

 A vígszín­házi vál­tozat készítő­je és dal­szöveg: Vec­sei H. Mik­lós

 Főbb szerepekben: Wun­der­lich József, Waskovics Andrea, Med­veczky Balázs, Rad­nay Csil­la, Ertl Zsom­bor, Hirtling István, Márkus Luca és Balázso­vits Edit

 Idő­tar­tam: 2 óra 55 perc, egy szünet­tel

“A nagy Gats­by – hivat­a­los Vígszín­ház-oldal és előzetes” (https://reference-url-citation.invalid/3)

 For­rás: Vígszín­ház hivat­a­los pro­duk­ciós oldala.

„Nem Emilyt kezdtem el érteni, hanem magamat”

„A színpadon minden könnyednek tűnik – mögötte azonban 17 különböző világ épül fel”