A kislány, aki Budapest egyik jelképe lett

Mar­ton Lás­zló – a szo­brász, aki egy gyer­mekko­ri játék­ból mega­lkot­ta a Kiskirá­lylányt

A budapesti Dunako­rzón ül egy kislány. Papírko­ronát visel, lábát keresztbe teszi, és mintha egy pil­lana­tra tel­je­sen megfeled­kezne a körülötte nyüzs­gő város­ról. A tur­isták lefényképezik, a budapestiek elha­l­ad­nak mel­lette, sokan pedig talán nem is tudják, hogy a Kiskirá­lylány mögött egy nagy­on szemé­lyes csalá­di történet áll.

A szo­bor alkotó­ja, Mar­ton Lás­zló, 1925-ben született Tapol­cán, és a mag­yar szo­brászat egyik legis­mer­tebb alakjává vált. Több mint hat évtizedes pályá­ja alatt szá­mos köztéri szo­brot, emlék­művet és kisplasztikát alko­tott, művei pedig Mag­yarország szá­mos pon­tján és külföldön is meg­talál­hatók. A Kiskirá­lylány azon­ban külön­leges helyet foglal el élet­művében, mert egy csalá­di emlék­ből született.

Mar­ton Lás­zló kislánya, Évike gyakran ját­szott kirá­lylányt. Papír­ból koronát készített magá­nak, vál­lára terített egy köpenyt, és a gyer­me­ki képzelet segít­ségév­el egy pil­lanat alatt egy mese­be­li biro­dalom uralkodójává vál­to­zott. A szo­brász ezt a játékos jelenetet örökítette meg először egy kisplasztikában. Az ere­de­ti alkotás 1972-ben készült, és mindössze körül­belül fél méter mag­as volt.

A kisplasztikából később nagy­obb méretű köztéri szo­bor született. A budapesti Kiskirá­lylány 1989-ben került a Dunako­rzóra, ahol hamar a főváros egyik legis­mer­tebb és legked­vel­tebb szo­brává vált. A szo­bor külön­legessége talán éppen az, hogy nem akar mon­u­men­tális lenni. Nem egy történel­mi hőst, uralkodót vagy híres szemé­ly­iséget ábrá­zol. Egy gyer­meket látunk, aki ját­szik.

És talán éppen ezért tud olyan kön­nyen közel kerül­ni az emberekhez.

A Kiskirá­lylány­ban min­den­ki felis­mer­het valamit a saját gyerekko­rából. A papírko­ronát, a kitalált szerepeket, a pil­lana­tot, amikor egy szék­ből trón, egy szobából palota, egy egysz­erű bot­ból pedig varázspál­ca vál­ha­tott. Mar­ton Lás­zló egy nagy­on egysz­erű gyer­mekko­ri játékot emelt át a köztéri művészet világá­ba, és közben megőrzött benne valamit abból a szabad­ság­ból, ame­lyet a gyer­me­ki képzelet jelent.

A szo­bor nép­sz­erűsége később Mag­yarország határain túl­ra is elju­tott. A Kiskirá­lylány egy vál­toza­ta Tok­ióban is meg­talál­ható, Mar­ton Lás­zló szülővárosában, Tapol­cán pedig szin­tén áll egy példánya. Így ugyanaz a játékos alak külön­böző városok­ban, külön­böző környezetek­ben találkozik a láto­gatókkal. A budapesti szo­bor azon­ban továb­bra is a legis­mer­tebb vál­tozat, ame­ly a Dunako­rzó és a fővárosi panorá­ma egyik jel­legzetes részévé vált.

Mar­ton Lás­zló élet­műve azon­ban ter­mészete­sen jóval gazdagabb egyetlen szobornál. Köztéri alkotá­sai között szá­mos történel­mi szemé­ly­iség, író, költő és művész emlék­műve szere­pel. Munkái meg­talál­hatók többek között Budapesten, Tapol­cán, Keszthe­lyen és az ország szá­mos más pon­tján. Szo­brai között van­nak mon­u­men­tális emlék­művek és egészen apró, szemé­lyes hangu­latú kisplasztikák is.

Művészetében különösen érdekes, ahogy a mon­u­men­tális és a szemé­lyes világ egymás mel­lett jelenik meg. Egyik alkotása történel­mi eseményről vagy híres szemé­ly­isé­gről emlékezik meg, egy másik pedig egy egysz­erű gyer­me­ki játék­ból születik. Talán éppen ez mutat­ja meg igazán egy nagy szo­brász sokoldalúságát: nem­c­sak a nagy történel­mi pil­lana­tokat képes meg­for­mál­ni, hanem a hétköz­napi élet apró, szemé­lyes emlékeit is.

A Kiskirá­lylány története pedig arra is emlékeztet, hogy egy műalkotás néha éppen akkor válik igazán időtlen­né, amikor vala­mi nagy­on egysz­erűből születik. Nem kell hoz­zá bony­olult történet. Nem kell hoz­zá hatal­mas gesz­tus.

Néha elég egy kislány.

Egy papírko­rona.

Egy játék.

És egy szo­brász, aki felis­meri, hogy ebben a pil­lanat­ban vala­mi megőrzésre érdemes van.

Ma a budapesti Kiskirá­lylány előtt napon­ta tur­isták százai áll­nak meg. Fényképezik, megérin­tik, leül­nek mel­lé. A szo­bor pedig csend­ben ül tovább a Dunako­rzón, mintha mit sem vál­to­zott vol­na azó­ta, hogy egy kislány vala­ha papírko­ronát tett a fejére.

Mar­ton Lás­zló gyer­mekko­ri emléke így vált Budapest egyik legis­mer­tebb szo­brává.

Egy kis kirá­lylány pedig azó­ta is őrzi a saját mese­biro­dalmát a Duna partján.

 Mar­ton Lás­zló: 1925–2008

Születési hely: Tapol­ca

 A Kiskirá­lylány ere­de­ti kisplasztiká­ja: 1972

 A budapesti köztéri vál­tozat: 1989, Dunako­rzó

 Ihlető­je: a szo­brász kislánya, Évike gyer­mekko­ri játé­ka

Máso­latai: többek között Tok­ióban és Tapol­cán is meg­talál­hatók

 For­rás: a Kiskirá­lylány történetét bemu­tató sza­k­mai és kul­turális for­rá­sok, valamint Mar­ton Lás­zló élet­művének bemu­tatá­sai.