A szörnyeteg, akiben mindenki emberre ismer

A Péc­si Balett újra elmeséli A Notre-Dame‑i toronyőr történetét

Van, amikor egy jól ismert történetet nem azért mesél­nek el újra, hogy ugyanazt lás­suk, amit már ismerünk. Hanem azért, hogy más szem­mel néz­zünk rá.

A Péc­si Balett A Notre-Dame‑i toronyőr című tánc­szín­házi előadása Vic­tor Hugo klasszikus történetét a moz­du­la­tok nyelvén gon­do­l­ja újra. Qua­si­mo­do, Esmer­al­da és Frol­lo története ezút­tal nem első­sor­ban szavakon keresztül bon­takozik ki, hanem a testek, a zene, a fények és a szín­pa­di jelen­lét segít­ségév­el.

A történet közép­pon­tjában egy olyan ember áll, akit a külse­je miatt a világ inkább szörnyeteg­nek lát, mint embernek. Qua­si­mo­do azon­ban nem­c­sak a Notre-Dame harang­jainak őrző­je. Ő az a figu­ra is, akiben egysz­erre jelenik meg a magány, a szeretet irán­ti vágy és az elfo­gadás reménye.

A Péc­si Balett előadásában a tánc különösen erős eszköz­zé válik. A moz­du­la­tok sok­szor olyan érzéseket mon­danak ki, ame­lyeket a szere­plők egy prózai előadás­ban talán szavakkal fogal­mazná­nak meg. A testek közeledése és távolodása, az érin­tés hiánya vagy éppen egyetlen moz­du­lat is történetet mesél.

Esmer­al­da alak­ja a szabad­sá­got, az életörömöt és a kiszol­gál­ta­tottsá­got egysz­erre hor­doz­za. Frol­lo történetében pedig a hat­alom, a vágy és a megszál­lottság sötétebb oldala jelenik meg. Qua­si­mo­do és Esmer­al­da kapc­so­latában így nem csupán egy tragikus szerelem történetét látjuk, hanem azt a kérdést is: ki dön­theti el, hogy kit tar­tunk szép­nek, szere­thetőnek vagy értékesnek?

A pro­duk­ció egyik leg­erősebb gon­do­la­ta éppen az, hogy a „szörnyeteg” és az „ember” közöt­ti határ sokkal kevés­bé egyértelmű, mint ahogy első pil­lan­tás­ra gon­do­l­nánk.

A tánc­szín­házi for­ma lehetőséget ad arra, hogy a történet ne csak a cse­lek­ményről szóljon. A moz­du­la­tok­ban ott van a vágy, a félelem, a kiszol­gál­ta­tottság, a szeretet és az elu­tasítás is. A szín­padon nem­c­sak egy közép­ko­ri történet elevenedik meg, hanem egy nagy­on is mai kérdés: mi történik azokkal, akiket a tár­sadalom nem akar igazán meglát­ni?

Vic­tor Hugo története több mint két évszáza­da született, mégis ma is ismerős érzésekről beszél. A kirekesztettsé­gről. A vágyakozás­ról. Arról, hogy milyen kön­nyű valak­it a külse­je, a mássá­ga vagy a tár­sadal­mi helyzete alapján megítél­ni.

A Péc­si Balett A Notre-Dame‑i toronyőr című előadása ezért nem egysz­erűen egy klasszikus történet tánc­szín­pa­di fel­dol­go­zása. Inkább egy újabb lehetőség arra, hogy ugyana­zokat a szere­plőket más szem­mel lás­suk.

Mert néha éppen az bizonyul a leg­em­beribb­nek, akit a világ a legkevés­bé akar embernek lát­ni.

Helyszín: Péc­si Nemzeti Szín­ház

Pre­mier: 2025. novem­ber 8.

Tár­su­lat: Péc­si Balett

 Műfaj: tánc­szín­házi előadás

 Alapjául szol­gáló mű: Vic­tor Hugo regénye

 For­rás: Péc­si Balett – hivat­a­los előadás- és pro­duk­ciós infor­má­ciók.