Amikor a kép megmozdul

Vic­tor Vasare­ly 120 – egy mag­yar művész, aki átír­ta, hogyan látunk

Van olyan művészet, ame­lyet nem lehet egysz­erűen csak meg­nézni. A szemünk előtt történik vala­mi: egy for­ma meg­moz­dul­ni lát­szik, egy sík felület tér­be­li hatást kelt, a von­alak pedig mintha saját éle­tre kel­nének.

Vic­tor Vasare­ly művészete éppen ezt teszi. A mag­yar szár­mazású, Péc­sen született alkotó a 20. század egyik leg­fontosabb vizuális újító­ja lett, akinek munkássá­ga meghatározó szerepet ját­szott a geometrikus absz­trak­ció és az op-art kibon­takozásában.

Születésének 120. évfor­duló­ja alka­lmából a Szép­művészeti Múzeum nagysz­abású ret­ro­spek­tív kiál­lítás­sal mutat­ja be élet­művét. A Vasare­ly 120 című tár­lat 2026. május 15. és augusz­tus 16. között látható Budapesten.

A kiál­lítás több mint 140 műalkotá­son keresztül követi végig Vasare­ly művészi útját. A korai, fig­urális kísér­letek­től a geometrikus absz­trak­ció letisz­tult rend­sz­ere­in át egészen azokig az optikai játékokig, ame­lyek világhírűvé tet­ték.

Vasare­ly képein a for­ma és a szín nem egysz­erűen díszítőele­mek. Pon­tosan megter­vezett rend­sz­erek részei, ame­lyek arra késztetik a nézőt, hogy ne csak nézze, hanem érzékel­je is a képet.

A művész számára a művészet nem feltétlenül maradt vol­na a múzeumok és galériák falai között. Gon­do­lkodása szerint a vizuális alkotás a min­den­napi környezetet, az építészetet és a városi teret is képes alakí­tani.

Talán éppen ezért olyan külön­leges ma is Vasare­ly művészete. Munkái egysz­erre kötőd­nek a 20. század­hoz és a jövőhöz. A geometrikus for­mák, a vibráló színek és az optikai illúz­iók ma is olyan hatást kel­tenek, mintha a kép egy pil­lanat alatt átlép­ne a hagy­ományos fes­tészet határain.

A mostani kiál­lítás külön­legessége, hogy nem csupán a legis­mer­tebb alkotá­sokat mutat­ja be. Doku­men­tumok, koráb­ban nem ismert fotók és filmek is segítenek közelebb hozni Vasare­ly életét és művészi gon­do­lkodását.

A tár­lat egy­ben arra is emlékeztet, hogy Vasare­ly nem egysz­erűen egy stílust hozott létre. Új módon kezdett gon­do­lkod­ni a képről, a látás­ról és a néző szerepéről.

A láto­gató nem marad tel­je­sen kívülál­ló. A szem folyam­atosan dol­go­zik. A kép vál­tozni lát­szik, a tér kitágul, a for­ma közeledik vagy távolodik.

És talán ez Vasare­ly egyik leg­nagy­obb örök­sége: meg­mu­tat­ta, hogy amit látunk, nem mindig olyan egysz­erű és egyértelmű, mint ami­lyen­nek első pil­lanat­ban tűnik.

A Vasare­ly 120 ezért nem­c­sak egy jubileu­mi kiál­lítás. Egy találkozás egy olyan művésszel, aki a fes­tészetet mozgássá, a színt energiává, a for­mát pedig optikai kaland­dá vál­toz­tat­ta.

Időszak: 2026. május 15. – augusz­tus 16.

 Helyszín: Szép­művészeti Múzeum, Budapest

 Kiál­lítás: Vasare­ly 120

 Több mint: 140 műalkotás

 Közép­pont­ban: Vic­tor Vasare­ly élet­műve, az op-art és a geometrikus absz­trak­ció

For­rás: Szép­művészeti Múzeum és a Budapesti Tavaszi Fes­z­tivál hivat­a­los pro­gram­in­for­má­ciói.