HAUSER – A CSELLÓ, AMELYNEK ROCKSZTÁR LETT A HANGJA



Egy csel­ló­val is lehet úgy szín­padra áll­ni, hogy a közön­ség ne kon­cert­ter­mi fegyel­met, hanem szinte rock­kon­certet érezzen. HAUSER ezt az utat válasz­tot­ta. A horvát csel­lóművész ele­gan­ciá­ja mögött vir­tuóz hangsz­eres tudás, filmzenék, klasszikus dal­lam­ok, látványos videók és egy olyan szín­pa­di szemé­ly­iség áll, ame­ly új közön­séget is bevon­zott a csel­ló hangzásához.

HAUSER neve először sokak számára a 2CELLOS révén vált ismert­té, később azon­ban önál­ló pályán építette fel azt a zenei vilá­got, ame­ly ma már összetévesz­thetetlenül hoz­zá kötődik. A klasszikus reper­toár­ból ugyanú­gy merít, mint a filmzenéből és a kön­nyűzenéből, miközben a hangsz­er hagy­ományos szerepét látványosan kitágít­ja.

A CINEMA című 2025-ös album már önmagában pon­tosan meg­mu­tat­ja ezt az irányt. A 25 szám­ból álló lemez olyan filmek emlékezetes zenéit gon­do­l­ja újra, mint a Spec­tre, a Mis­sion: Impos­si­ble, a Rómeó és Júlia vagy az Amélie. A felvételeken a Lon­don Sym­pho­ny Orches­tra működött közre Robert Ziegler vezényletév­el.

Aztán 2026-ban újabb for­du­lat érkezett. Február 13-án meg­je­lent a The Swan című hét­szá­mos EP, ame­lyen HAUSER ismét a klasszikus zene felé for­dult, ezút­tal a Lon­don Sym­pho­ny Orchestrá­val. A kiad­vány egyik külön­leges pon­t­ja a You Raise Me Up új értelmezése, amely­ben a csel­ló kap­ta meg azt az érzel­mi szerepet, ame­lyet a közön­ség koráb­ban első­sor­ban énekhang­gal kapc­solt össze.

HAUSER budapesti története szin­tén fontos része a jelen­le­gi pályá­nak. 2026. április 18-án a MVM Dome-ban Plá­ci­do Domin­go és Dimash Qudaiber­gen mel­lett szere­pelt vol­na egy külön­leges, egysz­eri közös pro­duk­cióban. A pro­jek­tet kife­jezetten erre az estére létre­ho­zott zenei hangsz­erelések és egy tel­jes szim­fonikus zenekar köré építet­ték.

Ez a kon­cert jól mutat­ja azt az irányt, amely­ben HAUSER ma mozog: nem szeretne egyetlen műfa­jhoz tar­tozni. A csel­ló nála egysz­erre lehet klasszikus hangsz­er, filmzenei fősz­ere­plő és szín­pa­di show­elem.

A sik­er­hez ter­mészete­sen nem elég a látvány. HAUSER mögött komoly klasszikus képzettség és vir­tuóz tech­ni­ka áll, de a közön­séghez való kapc­solódása legalább ilyen fontos. A hivat­a­los bemu­tatkozása szerint pályá­ja során a klasszikus mester­művek­től a filmzenén át az ere­de­ti crossover pro­jek­tekig építette fel saját reper­toár­ját.

Ezért működik nála az a különös kom­biná­ció, ame­ly első pil­lan­tás­ra ellent­mondás­nak tűnik: egy elegáns csel­ló, egy fekete szmok­ing, több tízmil­liós online közön­ség és olyan szín­pa­di ener­gia, ame­ly inkább egy sta­dion­pro­duk­cióhoz hason­lít.

HAUSER nem mod­ern­izál­ni akar­ja a csel­lót. Meg­mu­tat­ja, hogy a hangsz­er már eleve sokkal töb­bre képes annál, mint amit megszok­tunk tőle.

Szen­drei Georgina

BARTALOS JENŐ – VALAHONNAN