BALSAI MÓNI‑A CSENDES ERŐ MÖGÖTT RENGETEG TÖRTÉNET LAKIK

Liza, Lady Mac­beth, filmek, szín­ház és egy új fejezet – Bal­sai Móni nem ugyanazt a szerepet kere­si újra és újra

Bal­sai Móni pályájában mindig volt vala­mi különösen izgal­mas: képes tel­je­sen eltűn­ni egy szerep­ben.

A Liza, a rókatündér finom­sá­ga, az Alvilág sötétebb vilá­ga, A mart­fűi rém, a Jupiter hold­ja, a Tár­sas játék vagy éppen Lady Mac­beth egészen más arcokat kíván­tak tőle. És éppen ettől érdekes a pályá­ja: minél több szerepét ismer­jük, annál kevés­bé lehet egyetlen karak­ter­rel azonosí­tani.

Lady Mac­beth különösen izgal­mas állomás. Egy olyan fig­urát kel­lett felépíte­nie, aki távol áll tőle, mégis meg kel­lett talál­nia benne az emberi indu­la­tokat, a gon­do­la­tokat, a dön­tések mögöt­ti moz­gatórugókat. Bal­sai Móni számára a színészet egyik leg­fontosabb része éppen ez: belép­ni egy másik ember világá­ba, majd megk­eres­ni benne vala­mi nagy­on ember­it.

És ehhez nem­c­sak tehet­ség kell.

Bátorság is.

Egy színésznek estéről estére ki kell nyit­nia magát. Meg­mu­tat­ni a fáj­dal­mat, a félel­met, a kiszol­gál­ta­tottsá­got. Bal­sai Móni egy koráb­bi inter­júban arról mesélt, milyen fontos tan­ulási folya­mat volt számára a pálya ele­jén meg­ta­pasz­tal­ni, hogy a szín­padon a való­di érzelmeket is szabadon meg kell mutat­nia.

2026-ban új fejezet kezdődött.

Közel egy évtized után elbúc­sú­zott a Cen­trál Szín­háztól. Szabadúszóként rengeteget ját­szott ott, még az előző évben is ő szere­pelt a legtöb­bet a szín­házban. A távozást saját meg­fo­gal­mazása szerint egy új élet­fe­jezet kezde­teként éli meg.

Közben fil­men is tovább dol­go­zik. A Szenvedé­lyes nők egyik fősz­erepében ismét egy olyan karak­tert for­mált meg, ame­ly­hez nem a saját szemé­ly­iségén keresztül kel­lett egysz­erűen közelíte­nie, hanem tel­je­sen át kel­lett alakí­ta­nia a bel­ső nézőpon­tját. A film mag­yar vál­toza­tát Heren­di Gábor ren­dezte.

Bal­sai Móni története ezért most nem egy lezárt pályasza­kaszról szól.

Inkább arról a rit­ka pil­lana­tról, amikor egy művész kimond­ja: eddig így volt, most pedig meg­nézem, mi jöhet ezután.

Ez pedig talán az egyik legszebb dolog egy színészi pályán.

Nem ugyanazt a szerepet kell újra elját­szani.

Újra és újra meg lehet talál­ni önma­gunkban azt, amit még nem ismertünk.

Szen­drei Georgina