Mi történik, ha egy szerelmes férfi egyetlen éjszaka alatt azt hiszi, hogy összeomlott az egész élete? És mihez kezd két tapasztalt színházi szerző, ha a valóság túl fájdalmas ahhoz, hogy egyszerűen elfogadják? Molnár Ferenc zseniális komédiájában erre meglehetősen különös válasz születik: ha a valóság rosszul alakult, akkor írjunk helyette egy másikat. A Thália Színház most pontosan ezt a játékot viszi tovább, ráadásul olyan formában, amelyben a jól ismert történethez új zene, új lendület és vadonatúj színpadi világ társul.
A Játék a kastélyban október 3‑án mutatkozott be a Thália Színház Nagyszínpadán, Orosz Dénes rendezésében. A filmrendezőként és forgatókönyvíróként ismert alkotó első alkalommal rendez nagyszínpadi színházi előadást, ráadásul éppen egyik nagy kedvencét, Molnár Ferenc klasszikusát választotta. Nem akarta kifordítani az eredeti művet, inkább azt kereste, hogyan lehet úgy frissíteni, hogy közben megmaradjon Molnár eleganciája, humora és az a különleges játék, amelyben a színház egyszer csak képes átírni a valóságot.
A történet egy olaszországi tengerparti kastélyszállóban játszódik. Turai és Gál, a két ünnepelt színházi szerző, valamint fiatal zeneszerző barátjuk, Ádám Albert pihenni érkeznek, miután elkészítették új operettjüket. A nyugodt nyaralás azonban egyetlen éjszaka alatt egészen más irányt vesz. Ádám kihallgatja, hogy menyasszonya, Annie a népszerű színésszel, Almádyval találkozik, és a hallottakból arra következtet, hogy szerelme megcsalta. A fiatal zeneszerző összetörik, Turai és Gál azonban nem engedik, hogy a történet itt érjen véget. Megszületik a terv: ha kell, meg kell írni egy új történetet, amelyben minden mondatnak, minden gesztusnak és minden félreértésnek más jelentése lesz.
És innen válik igazán érdekessé az előadás. Mert a Játék a kastélyban eleve a színházról is szól: arról a különös világról, ahol a valóság és a szerep pillanatok alatt összekeveredhet. Orosz Dénes rendezésében ehhez most a zene is szorosan hozzátartozik. Szemenyei János öt új dalt komponált, Cseh Dávid Péter dalszövegeivel, így a klasszikus vígjáték valódi zenés színházi formát kapott. A dalok nem egyszerű betétek: továbbviszik a történetet, árnyalják a szereplőket, és új ritmust adnak Molnár világának.
A szereposztás önmagában is komoly színházi találkozás. Szervét Tibor alakítja Turait, Vida Péter Gált, Czakó Julianna Annie‑t, Szabó Győző Almádyt, Jámbor Nándor pedig Ádám Albertet. Mellettük Gubás Gabi és Hunyadkürti István is fontos szerepet kap az előadásban.
A darab egyik legszebb gondolata közben végig ott marad: mennyire könnyű összekeverni azt, amit valóban megtörtént, azzal, amit szeretnénk igaznak hinni. A kastélyban mindenki játszik valamilyen szerepet, de egy ponton már maga a szerepjáték válik a megoldássá. A színház nem menekülésként jelenik meg, hanem eszközként: segítségével újra lehet rendezni egy széteső történetet, vissza lehet adni valakinek a reményt, és talán még a szerelmet is meg lehet menteni.
Molnár Ferenc több mint száz évvel ezelőtt írt darabja ettől ma is meglepően friss. A félreértések, a féltékenység, a szerelem, a hiúság és az a vágy, hogy néha inkább a saját történetünket higgyük el, mint a valóságot, ma sem ismeretlen érzés. A Thália előadásának különlegessége pedig éppen abban rejlik, hogy ezt az örök témát nem múzeumi klasszikusként kezeli, hanem zenével, új energiával és mai színpadi gondolkodással viszi tovább.
A Játék a kastélyban így egyszerre szól szerelemről és színházról, hazugságról és fantáziáról, a valóság elfogadásáról és arról a különös emberi képességről, hogy ha valami nagyon fáj, megpróbálunk történetet találni hozzá. A Thália Színház új bemutatójában pedig éppen az a legizgalmasabb, hogy mire a függöny legördül, talán már azt sem tudjuk pontosan, melyik történet volt az igazi.
Lehet, hogy éppen ez a színház egyik legnagyobb varázsa.
Szendrei Georgina
