PELLER ANNA – A MADÁCH SZÍNHÁZ SZÍNPADJÁTÓL A KÉPERNYŐIG: EGY NŐ, AKI TÖBB VILÁGBAN IS OTTHON VAN

Peller Anna nevét sokan először a televíz­ióból tan­ulták meg, mások egy szín­házi estén találkoz­tak vele, és akad­nak, akiknek egy musi­cal vagy egy operett jut róla eszébe. Talán éppen ez benne az érdekes: nehéz egyetlen mon­dat­tal meg­fo­gal­mazni, pon­tosan melyik Peller Annát ismer­jük. A képernyőn közvetlen és játékos, a szín­padon egészen más energiá­val létezik, miközben egy hosszú szín­házi pálya min­den tapasz­ta­la­ta ott van a moz­du­lataiban, a hangjában és abban a ter­mészetesség­ben, amel­lyel egyik világ­ból át tud lép­ni a másik­ba.

Peller Anna ere­de­ti­leg nem szín­művészeti közeg­ből érkezett. Külk­ereskedel­mi és közgaz­dasá­gi középiskolában tan­ult, német és angol nyel­ven, majd két évig Gór Nagy Mária Színi­tan­odájá­ba járt. Ezután került a Szín­ház- és Film­művészeti Egyetem operett-musi­cal sza­kára, ame­lyet 2005-ben végzett el. Pályá­ja ele­jén Szol­nokon, Békésc­sabán és Budapesten is ját­szott, majd 2006-ban a Budapesti Operettszín­házban debütált Lar­isch grófnő szerepév­el a Rudolf című musi­cal­ben. Innen­től a mag­yar zenés szín­ház egyik jel­legzetes női előadójává vált.

A szerepek pedig időv­el szinte külön életet kezdtek élni körülötte. Rica-Maca, Juli­ette Ver­dun, Syl­viane, Tor­ma Piros­ka, Helé­na, Gruse, Koc­s­ma Jen­ny, Rox­ie Hart, Ellen, Car­la Albanese, Mrs. Van Hop­per és még hossza­san lehetne foly­tat­ni a sort. Más karak­ter, más korszak, más zenei világ, más tem­pó. Peller Anna pályájá­nak egyik leg­fontosabb vonása éppen ez a vál­tozatosság. Nem egyetlen szerep­tí­pus­ra építette fel önmagát, hanem folyam­atosan új felada­tokat kere­sett. A Ghost musi­cal Oda Mae Brown szerepéért 2013-ban az évad női fősz­ere­plőjének járó Csil­lag-díjat is megkap­ta.

Aztán a szín­pad mel­lé megérkezett a televíz­ió. Peller Anna 2017-ben csat­lako­zott az RTL Reggeli című műsorához, és fér­jév­el, Lukács Mik­lós­sal együtt is vezette a pro­gramot. A nézők számára egyre inkább kialakult egy másik Peller Anna-kép: nem a jelmezben álló színésznő, hanem a közvetlen, gyors reagálású, humor­os műsorvezető, aki képes néhány perc alatt ter­mészetes beszél­getést teremteni.

És talán itt kezdődik igazán érdekes története. Mert a televíz­ió kön­nyen elvi­hette vol­na a szín­háztól, ő azon­ban nem engedte el azt a vilá­got, amely­ből érkezett. A Madách Szín­házban ma is két fontos szerep­ben látható: a SIX kon­cert­mu­si­cal­ben Sey­mour Johan­naként, A nyomorul­tak­ban pedig Thé­nardiernéként. A Madách reper­toár­ja egészen más színészi energiát kér, mint egy reggeli televíz­iós műsor, mégis ugyanaz az előadó áll mind­két helyzetben.

A SIX különösen érdekes fejezet, mert a történel­mi alakokat mod­ern kon­cert­mu­si­calként helyezi új megvilágítás­ba, és a hat női szere­plő min­d­e­gyike saját hang­gal, karak­ter­rel és szín­pa­di jelen­lét­tel kap teret. Peller Anna számára ez ismét egy újabb színészi oldal meg­mu­tatásá­nak lehetősége. A nyomorul­tak pedig egészen más tónust kíván. Ugyanaz a színésznő, mégis két külön világ. És talán ez a pálya egyik legszebb része: a színész nem attól marad ugyanaz, hogy mindig ugyanazt mutat­ja magából, hanem attól, hogy bár­mi­lyen szerep­ben képes jelen lenni.

Peller Anna történetéhez hoz­zá­tar­tozik Peller Mar­i­ann is, de nem úgy, mint egy egysz­erű csalá­di érdekesség. A két testvér külön pályát épített magá­nak, mégis szokat­lanul szoros kapc­so­lat köti össze őket. Anna a szín­ház és a televíz­ió világában, Mar­i­ann a műsorvezetés, rádiózás és saját tar­tal­mi pro­jek­t­jei felől alakí­tot­ta ki a maga útját. Az RTL koráb­bi műso­ra, az Életünk története is meg­mu­tat­ta, men­nyire erős köztük ez a kapc­so­lat.

2026-ban újabb fontos sza­k­mai fejezet érkezett. Peller Anna és Peller Mar­i­ann beje­len­tette, hogy távoz­nak az RTL Reggeli csap­atából. Anna ezt az újabb szín­házi fősz­erepekkel és sorozat­for­gatás­sal indokol­ta, Mar­i­ann pedig saját tar­tal­mi felületeire és pro­jek­t­jeire szeretett vol­na nagy­obb figyel­met fordí­tani. Ez nem egy pálya lezárása volt, sokkal inkább annak felis­merése, hogy bizonyos idősza­kok­ban dön­teni kell arról, mire jut valóban idő és ener­gia.

Peller Anna 2026-ban Mag­yar Arany Érdemk­eresztet is kapott, ame­ly egy olyan pálya elis­merése, amely­ben a zenés szín­ház, a televíz­ió, a humor és a közön­séggel kialakí­tott közvetlen kapc­so­lat egymás mel­lett tudott létezni.

Talán ezért érdemes Peller Annára nem úgy gon­do­l­ni, mint színésznőre, aki néha televíz­iózik, vagy televíz­iós műsorvezetőre, aki szín­padon is ját­szik. Mind­ket­tő igaz lenne, mégis kevés. Pályájá­nak külön­legessége éppen abban rej­lik, hogy nem kel­lett válasz­ta­nia a két világ között. A szín­ház meg­taní­tot­ta a jelen­létre, a televíz­ió meg­taní­tot­ta a pil­lana­tra, a musi­cal pedig arra, hogy egyetlen este alatt történetet kell mesél­ni test­tel, hang­gal, rit­mus­sal és érzelem­mel.

És ha ma belép a Madách Szín­ház szín­padára, a néző talán csak egy újabb előadást lát. Pedig mögötte ott van egy hosszú út a színi­tan­odától az egyete­men át az Operettszín­házig, a televíz­iótól a Madáchig, a kön­nyed pil­lana­tok­tól a nagy zenés szerepekig. Peller Anna története végső soron arról szól, hogyan lehet úgy sok­féle ember­ré vál­ni a szín­padon, hogy közben az ember saját hangját se veszítse el.