MÁLNA THE PASTRY SHOP – A DESSZERT IS MŰVÉSZET, AMIKOR AZ ÍZEK TÁNCOLNI KEZDENEK



Lehet egy dessz­ert művészet? Lehet egy falat­nyi édesség­ben ugyanazt a pre­ciz­itást, érzékenységet és har­móniát meg­talál­ni, ame­ly egy szín­padon, egy táncelőadás­ban vagy egy fest­mény­ben megszületik? Én azt mon­dom: igen. Sőt, egy igazán külön­leges dessz­ert­nél az ember már az első pil­lanat­ban érzi, hogy itt több történik annál, mint hogy vala­mi finom került a tányér­ra. A for­ma mesél, a színek hangu­la­tot teremtenek, az állagok egymás­ra felel­nek, az ízek pedig úgy érkeznek egymás után, mint egy gon­do­san felépített kore­ográ­fia. Az első falat még csak felütés, aztán következik egy újabb réteg, egy újabb íz, egy apró meglepetés, végül pedig ott marad ben­nünk az élmény. A jó dessz­ert­nek rit­musa van. A jó dessz­ert­nek lelke van. A jó dessz­ert akár tán­col­ni is tud.

A cukrászat hosszú utat tett meg addig, hogy az édesség­ből önál­ló gasztronómi­ai és vizuális élmény váljon. A mod­ern fran­cia cukrászat különösen sokat tett azért, hogy egy dessz­ert ne csupán az ízéről, hanem a tex­túrák, a for­mák, a rétegek és a meg­je­lenés har­móniájáról is szóljon. Ma már egy mon­odessz­ert elkészítése ugyanú­gy komoly sza­k­mai tudást, kézü­gyességet, türel­met és elképesztő pon­tossá­got kíván, mint bár­mi­lyen más alkotói mun­ka. A különb­ség talán csak annyi, hogy egy fest­ményt hosszú évekig nézhetünk, egy táncelőadás emléke sokáig velünk marad­hat, egy dessz­ert vis­zont néhány perc alatt eltűnik a tányér­ról. Mégis képes emléket hag­y­ni. Egy ízt, ame­ly­hez később vis­sza akarunk térni. Egy pil­lana­tot, ame­lyre emlékezni fogunk.

Szá­mom­ra ennek az egész gon­do­lat­nak külön­leges jelen­tése van, mert a Mál­na The Pas­try Shop történetében két, hoz­zám nagy­on közel álló művészeti világ találkozik. A Mál­na Kolonics Zoltán és felesége, Var­ga Ágnes közös történeteként indult 2018-ban, és azó­ta a mag­yar cukrászat egyik meghatározó neve lett. Kolonics Zoltán több mint három évtizedes sza­k­mai tapasz­ta­la­tot szerzett, Fran­ciaország­ban és nemzetközi cukrásza­tok­ban is dol­go­zott, koráb­ban pedig a Ger­beaud vezető cukrásza­ként is tevékenykedett. A Mál­na pedig nem­c­sak sza­k­mai sik­ereket ért el, hanem egészen sajá­tos stílust alakí­tott ki: fran­cia ihletésű tech­nikák, tisz­ta ízek, pon­tos tex­túrák és kortárs meg­je­lenés találkoz­nak benne. A sza­k­mai elis­merések sem marad­tak el: 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is a Din­ing Guide Év Cukrászdá­ja lett.

És szá­mom­ra itt válik igazán szemé­lyessé ez a történet. Var­ga Ágnes a Győri Balett művésze volt, akiv­el nekem is szerenc­sém volt hosszú éveken át együtt dol­go­zni. Ismerem azt a vilá­got, amely­ből érkezett. Tudom, mit jelent egy tán­cos számára min­den egyes moz­du­la­tot újra és újra tökéletesíteni, tudom, men­nyi fegyelem, kon­cen­trá­ció, kitartás és bel­ső erő kell ahhoz, hogy a szín­padon végül min­den kön­nyed­nek tűn­jön. Ágnes később a cukrászat felé for­dult, és szá­mom­ra lenyűgöző lát­ni, hogy a tán­cos múlt­ja men­nyire ter­mészete­sen tudott tovább élni egy tel­je­sen másik művészeti területen. Mert a művészi gon­do­lkodás nem tűnik el attól, hogy megvál­tozik a szín­pad. Csak új for­mát keres magá­nak.

A balett és a cukrászat első pil­lan­tás­ra két tel­je­sen külön világ. Mégis ugyanazt a nyel­vet beszé­lik: pon­tosság, arányérzék, fegyelem, rit­mus és szép­ség. Egy tán­cos­nak tud­nia kell, pon­tosan mikor lép­jen, mikor álljon meg, mikor enged­je el magát. Egy cukrász­nak ugyaní­gy tud­nia kell, mikor kerül a következő réteg a dessz­ertre, milyen állag­gal találkoz­zon, milyen íz kövesse az előzőt, és mikor lesz kész az egész. A szín­padon a moz­du­la­tok, a tányéron az ízek kerül­nek egymás mel­lé. És ha min­den a helyére kerül, megszületik az a bizonyos har­mó­nia, ame­lyet nem kell mag­yarázni. Érezni lehet.

Talán ezért is olyan közel áll hoz­zám a Mál­na. Mert amikor belépek, nem egysz­erűen egy cukrászdát látok. Látom benne a sza­k­mai szenvedé­lyt, a rengeteg munkát, a rés­zletekre fordí­tott figyel­met, és látom benne Ágnes útját is. Büszkeséggel tölt el, hogy egyko­ri kol­légám, akiv­el egykor ugyanan­nak a szín­pa­di világ­nak voltunk a része­sei, ma egy másik területen alkot vala­mi egészen külön­lege­set. És talán éppen ez a művészet egyik legszebb tula­j­don­sá­ga: nem szab­ja meg, hogy egy ember életében csak egyetlen for­mában jelen­het meg. A tánc lehet moz­du­lat, a zene lehet hang, a fes­tészet lehet szín – a cukrászat pedig lehet íz, for­ma és élmény.

A Mál­na The Pas­try Shop közben új fejezetet is nyi­tott. A Herceg­prímás utcai üzlet­ben tovább él a Mál­na megszokott vilá­ga, 2026 őszén pedig megérkezett a MÁLNÁS, a Mál­na új budai üzlete a MOM Park­ban. Itt a fran­cia ihletésű dessz­ertek mel­lett mac­aronok, édes és sós kek­szek, trav­el cake-ek, valamint egy külön­leges újdon­ság, a maclair is helyet kapott. A maclair az éclair for­mav­ilágát és tex­túráit a mac­aronok színes, vál­tozatos ganache-aival ötvözi – vagyis maga is egy újabb játék a for­mákkal és az ízekkel.

És azt hiszem, pon­tosan erről szól a Mál­na története. Nem egysz­erűen édességet készítenek. Élményt kom­ponál­nak. A szem először megkap­ja a maga történetét, aztán jön az illat, majd az első falat, ame­ly után az ízek szépen, egymás után lép­nek szín­padra. Van ben­nük játékosság, ele­gan­cia, meglepetés és hihetetlen pon­tosság. Nem véletlenül érzem úgy, hogy a Mál­nában az édesség és a tánc vala­h­ogy ugya­nar­ra a rit­mus­ra moz­dul.

Én pedig szívből aján­lom min­denk­inek, hogy egysz­er ne csak nézze meg ezeket a dessz­erteket, hanem kós­tol­ja is meg őket. Mert van­nak dol­gok, ame­lyeket nem lehet fényképen, szavakkal vagy egy rövid aján­ló­val igazán átad­ni. Meg kell ízlel­ni. És amikor egy igazán jó dessz­ert­ben egysz­erre találkozik a for­ma, a tex­túra és az íz, akkor talán megértjük, miről is szól valójában a művészet: arról, hogy egy pil­lana­tra vala­mi oly­at érzünk, amit koráb­ban nem tudtunk pon­tosan meg­fo­gal­mazni.

A Mál­na The Pas­try Shop nekem ezért nem­c­sak egy fan­tasztikus hely. Egy olyan történet, ame­ly­hez szemé­lye­sen is kötődöm, és ame­lyre jó érzés­sel, ősz­inte büszkeséggel tek­in­tek. Mert a szín­pad után is van élet. Van új kore­ográ­fia. És néha a következő előadás már egy dessz­ert­ben születik meg.

Képek: Face­book Mál­na The Pas­to­ry

Szen­drei Georgina

FILLENBAUM NÉNI HOSSZÚ ÁRNYÉKA – Fehér Gáspár

KARINTHY SZÍNHÁZ – LILIOM: EGY SZERELEM, HIBÁK ÉS A MEGBOCSÁTÁS TÖRTÉNETE