MIKHAIL BARYSHNIKOV –A BALETT VILÁGSZTÁRT NEVEL



Egy fiú Rigából, aki meghódí­tot­ta a balettszín­padot, majd ugyanaz­zal a fegyelem­mel lépett át a film, a szín­ház és a kortárs művészet világá­ba

Mikhail Barysh­nikov nevét sokan a balett történetének egyik leg­nagy­obb alak­jaként ismerik. Mások­nak a Szex és New York Alek­san­dr Petro­vsky­ja jut eszébe. A ket­tő között azon­ban egy egész rend­kívüli élet­mű húzódik. Barysh­nikov számára a tánc soha nem egysz­erűen egy sza­k­ma volt: olyan nyelvvé vált, amely­ből később szín­ház, film, kore­ográ­fia és szám­ta­lan új művészi kísér­let született.

1948-ban született Rigában. A balet­tképzést a Riga Chore­o­graph­ic School­ban kezdte, majd a leningrá­di Vagano­va Akadémián foly­tat­ta. Tehet­sége hamar meg­mu­tatko­zott, és a Kirov Balett vezető tán­cosa lett. 1974-ben azon­ban egy olyan dön­tést hozott, ame­ly egész életét megvál­toz­tat­ta: Nyu­ga­tra távo­zott, majd New York­ban tele­pedett le. Az Amer­i­can Bal­let The­atre vezető tán­cosaként foly­tat­ta pályáját, később a New York City Bal­let tár­su­latához csat­lako­zott, George Bal­an­chine és Jerome Rob­bins munkásságá­val is szoros kapc­so­lat­ba kerülve.

Barysh­nikov azon­ban nem elégedett meg azzal, hogy a klasszikus balett egyik legün­ne­pel­tebb sztár­ja legyen. A tánc határait ker­este, új alkotókkal dol­go­zott, majd az Amer­i­can Bal­let The­atre művészeti vezető­jeként egy egész gen­erá­ció pályájára hatás­sal volt. Később Mark Mor­ris­szal létre­hoz­ta a White Oak Dance Pro­jectet, ame­ly a mod­ern tánc új lehetőségeit kutat­ta.

Aztán következett a film. Barysh­nikov nem hagy­ta maga mögött a tán­cot, inkább magá­val vitte a színészetbe. A for­dulópont című film­ben nyúj­tott alakításáért Oscar-jelölést kapott, később pedig Broad­way-szerepekben is bizonyí­tott. A közön­ség újabb gen­erá­ció­ja számára pedig egészen más oldaláról vált ismert­té: a Szex és New York című sorozat­ban Alek­san­dr Petro­vsky karak­terét alakí­tot­ta, Car­rie Brad­shaw nagy szerelmeként.

Ez a szerep külön­leges fejezet lett a pályáján. A nézők egy része talán csak egy elegáns, titokzatos orosz művészt látott benne, mögötte azon­ban ott állt egy több évtizedes tán­cos pálya, rengeteg szín­pa­di tapasz­ta­lat és egy olyan művészi gon­do­lkodás, ame­ly soha nem fért bele egyetlen műfa­j­ba.

Barysh­nikov később sem for­dult el a szín­háztól. Beck­ett, Cse­hov és kortárs alkotók műveiben szere­pelt, dol­go­zott Robert Wilson­nal és más jelen­tős ren­dezőkkel, miközben továb­bra is ker­este az új for­mákat. A szín­padon már nem kel­lett bizonyí­ta­nia, hogy kiváló tán­cos. Éppen az lett az érdekes, mit tud kez­deni min­daz­zal a tapasz­ta­lat­tal, ame­lyet évtizedek alatt megsz­erzett.

2005-ben újabb fontos fejezet következett: New York­ban létre­hoz­ta a Barysh­nikov Arts Cen­tert, ame­lynek cél­ja külön­böző művészeti ágak alkotói­nak támo­gatása és új munkák létre­jöt­tének segítése. A központ ma is működik, és Barysh­nikov továb­bra is alapító művészeti vezetőként kapc­solódik hoz­zá.

Barysh­nikov története ezért jóval töb­bről szól egy leg­endás balet­tkar­ri­ernél. A tánc volt az alap, de nem a végál­lomás. A moz­du­lat­ból színészet lett, a színészetből újabb szín­házi utak, az évtizedek alatt össz­e­gyűjtött tapasz­ta­lat­ból pedig egy saját művészeti központ született.

Egy balett-tán­cos­ból világsztár lett. Egy világsztár­ból pedig olyan művész, aki még mindig kere­si a következő moz­du­la­tot.

Szen­drei Georgina

VUJITY TVRTKO – TÖRTÉNETEK A VILÁG MÖGÖTT