Egy fiú Rigából, aki meghódította a balettszínpadot, majd ugyanazzal a fegyelemmel lépett át a film, a színház és a kortárs művészet világába
Mikhail Baryshnikov nevét sokan a balett történetének egyik legnagyobb alakjaként ismerik. Másoknak a Szex és New York Aleksandr Petrovskyja jut eszébe. A kettő között azonban egy egész rendkívüli életmű húzódik. Baryshnikov számára a tánc soha nem egyszerűen egy szakma volt: olyan nyelvvé vált, amelyből később színház, film, koreográfia és számtalan új művészi kísérlet született.
1948-ban született Rigában. A balettképzést a Riga Choreographic Schoolban kezdte, majd a leningrádi Vaganova Akadémián folytatta. Tehetsége hamar megmutatkozott, és a Kirov Balett vezető táncosa lett. 1974-ben azonban egy olyan döntést hozott, amely egész életét megváltoztatta: Nyugatra távozott, majd New Yorkban telepedett le. Az American Ballet Theatre vezető táncosaként folytatta pályáját, később a New York City Ballet társulatához csatlakozott, George Balanchine és Jerome Robbins munkásságával is szoros kapcsolatba kerülve.
Baryshnikov azonban nem elégedett meg azzal, hogy a klasszikus balett egyik legünnepeltebb sztárja legyen. A tánc határait kereste, új alkotókkal dolgozott, majd az American Ballet Theatre művészeti vezetőjeként egy egész generáció pályájára hatással volt. Később Mark Morrisszal létrehozta a White Oak Dance Projectet, amely a modern tánc új lehetőségeit kutatta.
Aztán következett a film. Baryshnikov nem hagyta maga mögött a táncot, inkább magával vitte a színészetbe. A fordulópont című filmben nyújtott alakításáért Oscar-jelölést kapott, később pedig Broadway-szerepekben is bizonyított. A közönség újabb generációja számára pedig egészen más oldaláról vált ismertté: a Szex és New York című sorozatban Aleksandr Petrovsky karakterét alakította, Carrie Bradshaw nagy szerelmeként.
Ez a szerep különleges fejezet lett a pályáján. A nézők egy része talán csak egy elegáns, titokzatos orosz művészt látott benne, mögötte azonban ott állt egy több évtizedes táncos pálya, rengeteg színpadi tapasztalat és egy olyan művészi gondolkodás, amely soha nem fért bele egyetlen műfajba.
Baryshnikov később sem fordult el a színháztól. Beckett, Csehov és kortárs alkotók műveiben szerepelt, dolgozott Robert Wilsonnal és más jelentős rendezőkkel, miközben továbbra is kereste az új formákat. A színpadon már nem kellett bizonyítania, hogy kiváló táncos. Éppen az lett az érdekes, mit tud kezdeni mindazzal a tapasztalattal, amelyet évtizedek alatt megszerzett.
2005-ben újabb fontos fejezet következett: New Yorkban létrehozta a Baryshnikov Arts Centert, amelynek célja különböző művészeti ágak alkotóinak támogatása és új munkák létrejöttének segítése. A központ ma is működik, és Baryshnikov továbbra is alapító művészeti vezetőként kapcsolódik hozzá.
Baryshnikov története ezért jóval többről szól egy legendás balettkarriernél. A tánc volt az alap, de nem a végállomás. A mozdulatból színészet lett, a színészetből újabb színházi utak, az évtizedek alatt összegyűjtött tapasztalatból pedig egy saját művészeti központ született.
Egy balett-táncosból világsztár lett. Egy világsztárból pedig olyan művész, aki még mindig keresi a következő mozdulatot.
Szendrei Georgina
