Egy táncos pályája nem feltétlenül a színpaddal ér véget. Egy mozdulat tovább él egy másik táncos testében, egy koreográfiában, egy tanítványban, egy társulat történetében. Földi Béla több mint négy évtizede építi ezt az örökséget, most pedig újabb rangos szakmai elismeréssel gazdagodott.
Földi Béla neve szorosan összefonódott a magyar kortárs tánccal. Táncművész, koreográfus, pedagógus és a Budapest Táncszínház alapító igazgatója. Pályája nem egyik napról a másikra épült fel: hosszú tanulás, külföldi tapasztalatok, mesterek, próbák és előadások formálták azt a művészi gondolkodást, amelyből 1991-ben megszületett a Budapest Táncszínház.
A kezdetekben Jeszenszky Endre tanította, később Raza Hammadi vált meghatározó mesterévé. Külföldi útjai során Párizsban, Bécsben és más európai városokban is tanult, közben egyre közelebb került a modern és kortárs tánc világához. A klasszikus balett technikai fegyelme és a kortárs mozgás szabadsága később saját munkáiban is egymás mellé került.
1991-ben alapította meg a Budapest Táncszínházat. Azóta több mint három évtized telt el, a társulat pedig generációkon keresztül építette tovább azt a szellemiséget, amelyben a tánc egyszerre igényes, kortárs és közönségközeli műfaj. Földi Béla számára a társulat nem pusztán előadások sorozata. Minden táncos új személyiség, minden próba új kérdés, minden premier új lehetőség.
A koreográfus munkájának egyik legszebb része éppen az, hogy a gondolat végül más testében válik láthatóvá. Egy mozdulat megszületik a próbateremben, majd a színpadon már nem az alkotóé. A táncos viszi tovább, saját érzéseivel, saját erejével és saját történetével.
Földi Béla közben pedagógusként is dolgozik. Tudását fiatal táncosoknak adja tovább, kurzusokat vezet, mestereként pedig új generációk pályájának indulásánál van jelen. Egy hosszú művészi élet egyik legfontosabb kérdése egyszer csak nem az lesz, hogy mit tudunk még mi magunk létrehozni, hanem hogy mit tudunk továbbadni.
Most a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának díja került a kezébe. Egy elismerés, amely mögött ott van a Budapest Táncszínház története, több évtizednyi koreográfusi munka, tanítás, színpad és számtalan táncos pályája.
De egy táncművész életében talán soha nem az oklevél az utolsó fejezet.
Mert a tánc természete szerint mindig mozgásban marad. Mire egy előadás véget ér, már megszületett egy új gondolat. Mire egy táncos továbbindul, valaki más lép be a próbaterembe. Mire egy koreográfia emlékké válik, egy másik már formálódik.
Földi Béla pályájának ereje éppen ebben rejlik: nemcsak táncokat hozott létre, hanem teret adott másoknak is ahhoz, hogy megtalálják a saját mozdulataikat.
Most egy újabb díj állította meg egy pillanatra ezt a hosszú történetet.
A színpad azonban nem áll meg.
A fények újra felgyulladnak, a zene megszólal, és valaki megteszi az első mozdulatot.
A történet pedig tovább táncol.
Szendrei Georgina
