Van egy hely, ahol augusztus végén egy napra egészen más ritmust kap a kultúra. Nem kell csendben lapozni, nem kell könyvtári csendre várni, és talán még az sem baj, ha valaki egy vers után inkább táncolni szeretne. Augusztus 29-én a pomázi Magyar Várban érkezik a II. Mondj Te is egy VERSet FESZT, amely tavaly indult útjára, idén pedig újra megmutatja, hogy a költészetnek nem feltétlenül kell komolynak, távolinak vagy ünnepélyesen mozdulatlannak lennie. Lehet élő. Lehet hangos. Lehet játékos. És legfőképpen: lehet közös élmény.
A kapuk már délelőtt tízkor megnyílnak, és innen tulajdonképpen nincs megállás. Versenyekkel indul a nap, majd előadások és a megnyitó után egyre több hang, arc és történet érkezik a Magyar Várba. A PódiumON beszélgetését követően Marcsák Gergelyék, majd Tóth Péter Lóránt versvándor lépnek színpadra, Tóbisz Tamás után pedig Varró Dani és Molnár Gyuri következik. Közben megszületik az a bizonyos vers is, amelyben egy színnek kell helyet kapnia: az „Írj egy verset, amiben van egy szín” pályázat eredményhirdetése 17 órakor várható, vagyis ezen a napon nemcsak hallgatni lehet a költészetet, hanem létrehozni is. A pályázatot a Mondj Te is egy verset! Kulturális Egyesület és a Magyar Írószövetség hirdette meg amatőr és profi alkotóknak, a díjazott művek pedig ezen a fesztiválon kerülnek a közönség elé.
A délután ezután sem engedi el a nézőt: Szabó András után az Itáliai életérzés érkezik Szalóczy Pál és Pálinkás Gergely közreműködésével, majd Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza hozza el azt a zenei világot, amelyben a népzene, a hagyomány és a kortárs jelenlét különös természetességgel találkozik. És amikor már azt gondolnánk, hogy egy irodalmi fesztivál lassan elcsendesedik, jön a fordulat: 20:30-kor DJ Dominique, majd 21 órától táncház zárja az estét. Mintha a nap végére maga a vers is ledobná az ünneplőjét.
Talán éppen ez a Mondj Te is egy VERSet FESZT egyik legjobb gondolata: nem nézőket akar egymás mellé ültetni, hanem embereket akar összehozni. Egy versből beszélgetés lesz, a beszélgetésből zene, a zenéből mozdulat, a mozdulatból pedig közösségi élmény. A Magyar Vár történelmi környezete pedig különleges hátteret ad mindehhez: mintha a régi falak között egyszerre találkozna az, amit már ismerünk, azzal, ami éppen most születik.
A második alkalom pedig már önmagában is üzenet. Valami tavaly elkezdődött, és idén folytatódik. Talán hagyomány lesz belőle. Talán egy olyan nyárvégi találkozás, amelyre később már nem úgy emlékszünk, hogy „ott voltunk egy fesztiválon”, hanem úgy: ott történt valami.
Augusztus 29-én Pomázon a vers nem a könyvespolcon vár. Kijön elénk. Megszólal. Zenél. Beszél. És a nap végén még táncra is hív.
Szendrei Georgina
