Oscar-díj, balett, Harvard, rendezés és most egy újabb különleges fejezet – Natalie Portman története jóval több, mint hollywoodi sikersztori
Natalie Portman nevét legtöbben a Fekete hattyú törékeny, megszállott balerinájával, a Star Wars Padmé Amidalájával vagy Jackie Kennedy szerepével kapcsolják össze. A kamera előtt azonban egy olyan pálya rajzolódik ki, amely meglepően sok irányba vezet. Portman gyerekként balettozott, tizenévesen már Broadway-színpadon állt, közben pedig később a Harvard Egyetemen pszichológiát tanult. A színésznő 1999 és 2003 között járt az egyetemre, miközben a Star Wars előzménytrilógiájában is dolgozott.
A balett iránti kapcsolata tehát nem a Fekete hattyú kedvéért kezdődött. Négy és tizenkét éves kora között tanult táncot, majd a színészet felé fordult. Évekkel később Darren Aronofsky rendező éppen ezt a korai tapasztalatot is felhasználta, amikor felkérte Nina Sayers szerepére. A filmhez azonban már nem volt elég néhány régi balettóra emléke. Portman hónapokon keresztül, napi több órában edzett: balett, úszás és keresztedzés is szerepelt a felkészülésben, a forgatás előtt pedig intenzív koreográfiai tréning következett.
A szerephez kapcsolódó egyik legérdekesebb részlet, hogy Portman és Mila Kunis felkészítése nem egyszerű filmes koreográfiatanulás volt. A cél az volt, hogy mozgásuk és testük is közelebb kerüljön a hivatásos táncosokéhoz. Portman sok jelenetben valóban maga táncolt, a legnehezebb technikai részekhez azonban táncos dublőrt is alkalmaztak. Sarah Lane, az American Ballet Theatre táncosa több ilyen jelenetben működött közre. A film körül később vita is kialakult arról, pontosan mekkora részt táncolt Portman maga, miközben a rendező és a közreműködők is hangsúlyozták, hogy a színésznő komoly és hosszú felkészülésen ment keresztül.
A Fekete hattyú végül nemcsak egy újabb filmszerep lett számára. Portman elnyerte érte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. A film forgatásán ráadásul nemcsak egy fontos szerep született: itt találkozott Benjamin Millepied balett-táncossal és koreográfussal, aki a film koreográfusa volt. Később összeházasodtak, két gyermekük született, kapcsolatuk pedig 2024-ben válással ért véget.
Portman közben nem állt meg a színészetnél. Rendezőként is kipróbálta magát: 2008-ban elkészítette az Eve című rövidfilmet, majd 2015-ben rendezőként és színésznőként is részt vett az A Tale of Love and Darkness című filmen. Producerként szintén egyre aktívabb lett, 2021-ben pedig megalapította a MountainA produkciós céget.
És van egy egészen különös 2026-os történet is. Rachel Cusk új regénye, a Life of M megjelenése után sokan Natalie Portman életével kezdtek párhuzamot vonni. A regény főszereplője több olyan részletet hordoz, amely erősen emlékeztet Portman pályájára: a gyerekszínészi kezdeteket, egy Fekete hattyú-hoz hasonló balettfilmet és a hírességgel járó életet. Cusk nem erősítette meg, hogy a karakter Portmanről mintázódott volna, ezért ezt érdemes inkább irodalmi találgatásként kezelni – mégis érdekes, hogy egy színésznő élete miként válik egy kortárs regény ihletésének tárgyává.
Most pedig újabb fejezet kezdődött. A People szeptember 5‑i beszámolója szerint Portman augusztusban Párizsban világra hozta harmadik gyermekét, első közös gyermekét Tanguy Destable-lel. A színésznő korábban, várandóssága bejelentésekor arról beszélt, milyen különleges ajándéknak érzi ezt az időszakot.
Natalie Portman történetében talán éppen az a legérdekesebb, hogy a nagy filmszerepek mögött mindig ott volt valami más is: egy gyerekkori balettóra, egy egyetemi előadás, egy rendezői ötlet, egy könyv vagy éppen egy új élethelyzet. A Fekete hattyú Ninája a tökéletességet kereste a színpadon. Portman pályája közben azt mutatja meg, milyen sokféle szerepet lehet felépíteni egyetlen élet alatt.
Szendrei Georgina
