Fotó: Private Collection
Egy apró vöröskrétás rajz bukkant fel egy észak-olaszországi magángyűjteményben. A gyermek kiléte ismeretlen, a hozzá tartozó festmény pedig sehol. Egy friss művészettörténeti felfedezés most egy több mint másfél évszázada eltűnt Manet-kompozíció nyomát keresheti.
Egy gyermek guggol. Alig néhány vonal, néhány árnyék, egy apró, 20,5 × 17,5 centiméteres papírlap. Első pillantásra akár egy régi művészeti tanulmány is lehetne a sok közül. A rajz azonban több mint százötven évig csendben maradt, mígnem egy észak-olaszországi magángyűjteményben Francesco Baccanelli művészettörténész figyelmét felkeltette. A tulajdonos szerint a lap egy dokumentálatlan Édouard Manet-mű lehetett. Baccanelli elküldte a rajz fényképét Emily Beenynek, a San Franciscó‑i Legion of Honor főkurátorának és Manet egyik elismert szakértőjének. A válasz nem sokáig váratott magára: a rajz több részlete is erősen Manet kézjegyére utalt.
A legizgalmasabb nyom azonban nem is feltétlenül a vonalakban rejtőzött. A papír jobb alsó sarkában szabad szemmel alig látható bélyegző maradt fenn. Ultraibolya fény alatt azonban előtűnt egy halvány „E.M.” jelzés, formája, mérete és színe pedig összevethető Manet más rajzainak műtermi bélyegzőivel. A rajz technikája szintén a francia festő 1850-es és 1860-as évekbeli vöröskrétás tanulmányaihoz kapcsolódik. A fény és árnyék hirtelen váltásai, a különös, kissé vaskos ujjak és a szándékosan üresen hagyott papírfelületek mind fontos részletek lettek a vizsgálat során.
És ekkor kezd igazán különössé válni a történet.
A rajzot grafitból húzott négyzetrács fedi. Ez nem véletlen részlet: ilyen háló segítségével egy kisebb tanulmányt nagyobb méretben lehetett átvinni egy vászonra. A gyermek figurája tehát nem feltétlenül önálló rajzként született. Lehetett egy készülő festmény előkészítő tanulmánya. Csakhogy a hozzá tartozó vászon jelenleg nem ismert.
Mintha Manet egy festményből hagyott volna hátra egyetlen darabot.
A gyermek ráadásul nem teljesen ismeretlen vizuális világba vezet. Testtartása egy ókori római szoborhoz, a guggoló Vénuszhoz kapcsolódhat, amelyet Manet firenzei tanulmányútjai során is tanulmányozott. Arcvonásai pedig hasonlóságot mutathatnak Alexandre alakjával, a festő fiatal műtermi segédjével. Más feltételezés szerint egy körülbelül hatéves kislány lehetett a modell. A kutatók egyes részletek alapján Manet A vén zenész című, 1862-es festményének egyik gyermekalakjához is kapcsolatot sejtenek.
De a legnagyobb kérdés továbbra is megválaszolatlan: melyik képhez készült a rajz?
A kutatás egyik lehetséges nyomként egy nagyobb, befejezetlen Manet-kompozíciót is felvet, amelynek témája Mózes megtalálása lehetett. A festmény későbbi története azonban töredékesen ismert, így a most előkerült gyermekrajz pontos helye Manet életművében még további vizsgálatot igényel.
A rajz története önmagában is külön regény. A mű a 19. század végén feltehetően Manet özvegyének, Suzanne Manet-nak a birtokából kerülhetett ki, majd az 1930-as években Németországban, később Svájcban is eladták. A jelenlegi olasz tulajdonos 1996-ban, egy bresciai gyűjteményből szerezte meg. Évtizedeken át ott maradt, miközben a művészettörténet hivatalos történetéből teljesen hiányzott.
Most azonban újra kérdéseket tesz fel.
Ki volt a gyermek? Miért rajzolta le Manet? Elkészült valaha a hozzá tartozó festmény? Ha igen, hol lehet ma? Egy elveszett vászonról beszélünk, vagy egy soha be nem fejezett kompozíció utolsó fennmaradt nyomáról?
A válaszok még nem születtek meg. A rajz viszont már nem néma többé.
A felfedezésről és az attribúcióról szóló részletes kutatás az októberi The Burlington Magazine számában jelenik meg. Emily Beeny és Francesco Baccanelli azt is reméli, hogy a mű bekerülhet a következő Manet-katalógus raisonnéba, vagyis a festő teljes életművét tudományosan összegző katalógusba.
Egy apró gyermekfigura így több mint 160 év után újra belépett a művészettörténetbe. A festmény sorsa továbbra is ismeretlen. A rajz azonban visszatért – és vele együtt egy titok, amelyet Manet egyetlen papírlapon hagyott ránk.
Szendrei Georgina
