Egy több mint százéves szobor története nem a múzeumban ért véget. Digitális szkennelés, 3D-nyomtatás és 48 különálló elem kellett ahhoz, hogy újra megszülessen.
Strobl Alajos neve összeforrt a magyar szobrászat történetével. A századforduló egyik legismertebb mestere monumentális alkotásokat, emlékműveket és portrékat készített, munkái Budapest számos pontján ma is láthatók. Most azonban nem pusztán egy régi szobor kerül újra a figyelem középpontjába.
Az Epreskertben bemutatott rekonstrukció különlegessége, hogy a több mint százéves alkotás újjászületéséhez már nem kalapácsra és vésőre volt szükség. A szakemberek digitálisan beszkennelték az eredeti szobrot, majd a rendelkezésre álló adatból elkészítették a hiányzó vagy sérült részek új változatát.
A végeredmény 48 különálló elem lett. Ezeket hat különböző 3D-nyomtatóval készítették el, majd a darabokat az Epreskertben állították össze.
Első pillantásra különös találkozás: Strobl Alajos klasszikus szobrászata és egy olyan technológia, amely még néhány évtizeddel ezelőtt is tudományos fantasztikának tűnt volna.
Pedig éppen ez mutatja meg, mennyit változott a műtárgyvédelem. A digitális szkennelés ma már nemcsak dokumentálhat egy szobrot, hanem segítséget adhat egy elveszett részlet vagy sérült forma rekonstrukciójához is. A szobrász egykor kézzel formálta meg az anyagot, ma pedig digitális pontfelhők és számítógépes modellek is részt vehetnek ugyanebben a folyamatban.
A történetben az a legizgalmasabb, hogy a technológia nem lecseréli a régi művészetet. Éppen ellenkezőleg: segít újra megmutatni azt.
Strobl Alajos számára természetesen elképzelhetetlen lett volna a 3D-nyomtató. A munkája mégis eljutott egy olyan korba, ahol a márvány, a gipsz és a bronz mellé egy új eszköz is társult.
Egy régi szobor így nemcsak emlék marad. Új életet kap.
Szendrei Georgina
