A végtelennek tűnő puszta, a gémeskutak, a nyájak és a pásztorkutyák képe mélyen beépült a magyar kultúrába. A Hortobágy azonban nem csupán egy ikonikus táj, és a pásztorság sem egy régi korból itt maradt életforma. Mögötte olyan tudás, tapasztalat és természetközeli szemlélet húzódik meg, amelynek a mai világban is fontos szerepe lehet. Október 17-én a Néprajzi Múzeum ezt a különleges világot hozza közelebb a fővárosi közönséghez: az egész napos A Hortobágy Budapesten – Pusztanap a Néprajzi Múzeumban programon a hagyományok mellett a jelen kihívásai és a jövő lehetőségei is középpontba kerülnek.
A pásztorok élete kívülről sokszor romantikusnak tűnhet, a valóság azonban komoly szakértelmet, kitartást és felelősséget kíván. Ismerni kell az állatok viselkedését, figyelni kell az időjárás változásait, érteni kell a táj jelzéseit, és olyan gyakorlati tudást kell birtokolni, amely hosszú évek tapasztalatával alakul ki. Mindez könnyen elveszhet, ha nincs, aki továbbvigye. Éppen ezért különösen jelentős esemény lesz a Magyar Pásztorok Nyilatkozatának nyilvánosságra hozatala. A dokumentum 27 pontban foglalja össze, milyen feltételekre van szükség ahhoz, hogy a pásztorkodás ne csupán a múlt emléke maradjon, hanem a következő generációk számára is választható hivatás legyen.
A pásztorok kiszámítható hozzáférést szeretnének a legelőkhöz, beleszólást az őket érintő döntésekbe, megfelelő szakmai képzést és olyan gazdasági környezetet, amelyben érdemes folytatni ezt a munkát. A nyilatkozat az aszály, a klímaváltozás és a természetvédelmi szabályozás kérdéseivel is foglalkozik. Mindez azért is lényeges, mert a legeltetés nemcsak az állattartásról szól: a gyepterületek fenntartásában és a táj alakulásában szintén szerepet játszhat. A dokumentum szerint Magyarországon mintegy félmillió hektárnyi olyan gyepterület található, amelynek természeti értékeihez a legeltetés is hozzájárul. A pásztorok tudása így a fenntartható tájhasználatról folytatott gondolkodásban is fontos helyet kaphat.
A rendezvény egy másik figyelemre méltó kérdésre is ráirányítja a figyelmet: mi történik a komondorral, a magyar pásztorkultúra egyik legismertebb kutyafajtájával? A jellegzetes, fehér, zsinóros szőrzetű állat évszázadokon át a nyájak és gazdaságok védelmezője volt. Ma azonban a fennmaradása is komoly kihívások elé került. A Társaság a Komondorért Egyesület adatai szerint 2025-ben feleannyi komondor született, mint 2020-ban, a tenyésztésbe vont szukák száma pedig 122-re, a kritikusnak tekintett szint alá csökkent. Az egyesület Komondor Fajtanemesítő Programot indít, amelyben a genetikai és tudományos módszereket a pásztorhagyományból származó gyakorlati ismeretekkel kapcsolnák össze.
A komondor sorsa arra is emlékeztet, hogy egy kulturális örökség megőrzése nem merülhet ki a régi történetek felidézésében. Egy állatfajta, egy munkamódszer vagy egy hagyományos mesterség akkor maradhat igazán élő, ha van olyan közösség, amely a mindennapokban is használja és továbbadja a hozzá kapcsolódó tudást. Ezt a szemléletet képviseli az Eleven Örökség Munkacsoport is. Tagjai olyan hagyományos haszonállat- és munkakutya-állományok nyomait kutatják, amelyeket korábban kihaltnak vagy elveszettnek hittek. Munkájuk során többek között kárpáti kalibakutyákkal, kopasz pulikkal, pásztorkomondorokkal, valamint ritka ló‑, sertés- és juhállományokkal foglalkoznak. Kutatásaik egy izgalmas kérdést vetnek fel: vajon egy élő állatpopuláció ugyanúgy a kulturális örökség része lehet, mint egy történelmi épület vagy egy múzeumi műtárgy?
A pásztorvilág története a nőkről is szól, még ha ezt ritkábban hangsúlyozzuk. A Nők a Pásztorságban Csoport azért dolgozik, hogy láthatóvá tegye a pásztori életformához kapcsolódó női tudást, munkát és kezdeményezéseket. A Magyar Pásztorok Nyilatkozata külön kitér arra, hogy a pásztorságban dolgozó nők gazdasági és szakmai szerepét el kell ismerni, és biztosítani kell számukra az érdemi részvételt az őket érintő döntésekben. A hagyomány ugyanis nem egyetlen ember vagy egyetlen nemzedék története. Közösségek formálják, és csak akkor maradhat fenn, ha minden fontos szereplő tapasztalata helyet kap benne.
A Néprajzi Múzeum programja mindezt személyes találkozásokkal teszi átélhetővé. A látogatók pásztorokkal, kutatókkal és az ügyekért dolgozó közösségek képviselőivel ismerkedhetnek meg, miközben a pásztorkultúra tárgyi és szellemi örökségébe is bepillantást nyernek. A nap hangulatához hozzátartozik a duda hangja, a pásztorkutyák bemutatója, a kézműves mesterségek világa, a gyapjú és a pusztai ízek, de a rendezvény nem áll meg a látványos hagyományoknál. A középpontban azok az emberek állnak, akik ma is őrzik ezt a tudást, és keresik a módját, hogyan lehet továbbadni a következő nemzedékeknek.
A program részeként bemutatkozik a Nők a Pásztorságban Csoport, a Társaság a Komondorért Egyesület és az Eleven Örökség Munkacsoport. A Magyar Pásztorok Nyilatkozatáról szóló eseményen maguk a pásztorok beszélnek majd arról, mit tartanak nélkülözhetetlennek a jövőjük szempontjából. A délutáni programok között az ember és az állat kapcsolatát vizsgáló beszélgetés, valamint a Hortobágy Örökös Pásztorairól készült dokumentumfilm vetítése is szerepel. A film idős pásztoremberek történetein keresztül mutatja meg azt a tapasztalatot és felelősséget, amely egy egész élet munkájával gyűlik össze – és amely könnyen eltűnhet, ha nincs, aki továbbvigye.
Az esemény az ENSZ Legelők és Pásztorok Nemzetközi Évéhez kapcsolódik, így a magyar hagyományokon keresztül egy szélesebb, nemzetközi jelentőségű témára is ráirányítja a figyelmet. A pásztorkodás jövője nem csupán a múlt megőrzéséről szól, hanem a tájhasználatról, az állatokhoz fűződő viszonyunkról és arról is, milyen tudásra lesz szükségünk a következő évtizedekben. A puszta világában felhalmozódott tapasztalat nem feltétlenül a modernitás ellentéte: megfelelő feltételek mellett a jövőről való gondolkodás egyik fontos része lehet.
A Néprajzi Múzeum október 17‑i pusztanapja ezért jóval több egyszerű hagyományőrző rendezvénynél. Lehetőséget ad arra, hogy közelről megismerjük a pásztorok mindennapjait, meghalljuk a jövőjükért megfogalmazott kéréseket, és felismerjük, milyen sokrétű érték kapcsolódik a legeltetéshez, az állatokhoz és a tájhoz. Mert a kulturális örökség nem csupán az, amit megőrzünk a múltból, hanem az is, aminek ma is teret adunk, hogy holnap tovább élhessen.
A Hortobágy Budapesten – Pusztanap a Néprajzi Múzeumban 2026. október 17-én, szombaton várja az érdeklődőket. A program 10 és 18 óra között tart, helyszíne a Néprajzi Múzeum, 1146 Budapest, Dózsa György út 35. A programjegy ára 2500 forint, amely a múzeumi kiállítások megtekintésére és a programokon való részvételre is jogosít; hároméves kor alatt a belépés ingyenes.
