Hallottatok már olyan szoborról, amelyet nem kifaragtak, hanem növesztettek?
A kortárs művészetben már nem feltétlenül a márvány, a bronz vagy az üveg jelenti a határt. Egyre több alkotó fordul olyan különleges biomateriálokhoz, amelyek nem egyszerűen formázható anyagként viselkednek. Ilyen a micélium, vagyis a gombák finom, szövedékes testének rendszere, amely képes különböző szerves anyagokat behálózni és összekötni. A művész megtervezi a kereteket, aztán a növekedés részben átveszi a munkát.
És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.
New Yorkban egy magyar alkotó, Csegzi Kamilla építész és designer is micéliummal dolgozik. A New Yorkban működő Kamilla Csegzi Studio építészet, művészet és anyagkutatás határán kísérletezik. Egyik különleges munkája, a Picchu egy micéliumból készült szoborszerű tárgy, amely az anyag növekedését és természetes átalakulását is a tervezési folyamat részévé teszi. Csegzi munkái New York több jelentős designeseményén is megjelentek, a micéliummal készült tárgyai pedig a kortárs design és a biomateriális kísérletezés határát feszegetik.
A magyar szál ráadásul nem egy egyszerű „gombából készült tárgy” története. Csegzi egyik projektjében, az Ephemeral Table esetében a micélium szerves hulladékanyagokkal – többek között papírral és levelekkel – alkotott új szerkezetet. A munkát New Yorkban, a Collectible designvásáron mutatták be. A koncepció egyik legizgalmasabb része éppen az, hogy a tárgy nem az örökkévalóságot akarja utánozni: a természethez hasonlóan változásra, elmúlásra és átalakulásra épül.
New York után irány Németország. Malte Taffner képzőművész a Fraunhofer WKI kutatóival dolgozik együtt a LuminousNetworks projektben. Faipari maradványokból és élő micéliumból hoz létre szobrászati munkákat, a különlegesség pedig nem áll meg az anyagnál: bizonyos gombafajok micéliuma UV-fény alatt fluoreszkálni kezd. A szobor ilyenkor egészen más arcát mutatja, mint normál fényben. A projekt 2026 márciusában Braunschweigben is bemutatkozott.
Kanadában Xiaojing Yan egészen más irányból közelít. A Kínában született, Kanadában élő művész többek között lingzhi gombákat, növényeket, fenyőtűket és más természetes anyagokat épít szobrászati munkáiba. A növekedés nála nem pusztán technikai folyamat: az alkotó megteremti a feltételeket, majd bizonyos ponton átengedi az irányítást a természetnek. Munkái több nemzetközi intézményben is szerepeltek, köztük a Royal Ontario Museumban és a Nevada Museum of Artban.
A brit Hannah Hardy pedig már kifejezetten élő micéliumszobrokat készít. Connected című sorozatában a gombafonalak szerves hulladékot és helyi alapanyagokat hálóznak be, miközben fokozatosan kialakítják a tárgy szerkezetét. A végeredmény nem teljesen olyan, mint egy hagyományos szobor: inkább egy folyamat pillanatképe. Hardy munkái azt a kérdést is felvetik, hogy vajon meddig tekinthetjük kizárólag az ember művének azt, amelynek formálásában egy élő rendszer is részt vesz.
A téma már önálló kiállítások és nemzetközi művészeti programok része is. Berlinben 2026 novemberében a „When Material Comes Alive: Fungal Mycelium at the Intersection of Science, Art, and Transformation” című program mutatja be a micélium és a művészet kapcsolatát, szintén Malte Taffner és a Fraunhofer WKI közreműködésével.
És talán éppen ez benne a legizgalmasabb.
A micélium nem akar márványnak látszani. Nem akar bronz lenni. Nem akarja elrejteni, hogy természetből érkezik. Éppen az a lényeg, hogy növekszik, változik, összeköt, majd idővel akár vissza is kerülhet a természet körforgásába.
A szobrász ebben a folyamatban már nem feltétlenül mindent irányító alkotó. Inkább elindít egy folyamatot, megteremti a feltételeket, majd figyeli, mit tesz hozzá az anyag.
Lehet, hogy a következő nagy művészeti forradalom nem egy új technikával kezdődik. Hanem egy gombafonállal.
Szendrei Georgina
