JONAS KAUFMANN – A TENOR, AKI BEJÁRTA A VILÁG NAGY OPERASZÍNPADAIT

Leg­endás szerepek, világhírű oper­aházak és egy pálya, ame­ly évtizedek után is új fejezeteket tar­to­gat

Jonas Kauf­mann neve az elmúlt két évtized­ben szinte össze­for­rt a nemzetközi oper­a­ját­szás leg­nagy­obb szín­padaival. A német tenor hangját a Met­ro­pol­i­tan Operától a milánói Scalán át a Béc­si Álla­mi Oper­aházig hall­hat­ta a közön­ség, reper­toár­jában pedig egymást követik Ver­di, Puc­ci­ni, Wag­n­er és Massenet nagy fér­fisz­erepei. Kauf­mann pályá­ja azon­ban nem egyetlen hangról vagy szerepről szól. Az ének­lés mel­lett mindig komoly figyel­met fordí­tott arra is, hogyan lehet egy fig­urát színészi­leg, ember­i­leg és zenei­leg egysz­erre felépíteni.

2026 szeptem­berében ismét egy mon­u­men­tális helyszín került a pályá­ja közép­pon­tjá­ba. Az Are­na di Verona közön­sége szeptem­ber 10-én Ver­di Aida című operájá­nak idei utol­só előadásán láthat­ta Radamès szerepében. A több ezer néző befo­gadására alka­lmas óko­ri arénában egészen más­fa­j­ta jelen­létre van szük­ség, mint egy hagy­ományos oper­aházban. A hang­nak nagy távol­sá­got kell bejár­nia, miközben a történet szemé­lyes pil­lanatai sem veszhet­nek el. Kauf­mann számára Verona nem ismeretlen terep: 2021 óta több alka­lom­mal szere­pelt az Arenában.

Reper­toár­ja ma már több mint het­ven szerepet foglal magában. Cavara­dos­si a Toscában, Don José a Car­men­ben, Werther, Lohen­grin, Par­si­fal, Sieg­mund és Radamès egyaránt olyan karak­terek, ame­lyek egészen más hangszínt, szín­pa­di jelen­létet és érzel­mi vilá­got kíván­nak. Kauf­mann pályájá­nak egyik fontos jellemző­je éppen ez a sokoldalúság: az olasz opera szenvedé­lyes hősei és Wag­n­er összetett alak­jai egyaránt helyet kap­tak az élet­művében.

A MÜNCHENI KEZDETEKTŐL A VILÁGSZÍNPADOKIG

Kauf­mann München­ben született, és pályá­ja ele­jén korántsem a világ leg­nagy­obb oper­aházai jelen­tet­ték a min­den­napi közeget. Zürich­ben, Stuttgart­ban, München­ben és Berlin­ben szerzett fontos szín­pa­di tapasz­ta­la­tokat, mielőtt a nemzetközi oper­aélet meghatározó intézményei meg­nyíl­tak előtte.

A Met­ro­pol­i­tan Operában 2006-ban debütált Alfre­do Ger­mont szerepében Ver­di La travi­a­ta című operájában. Az amerikai közön­ség később Faust, Par­si­fal, Sieg­mund és Don José szerepében is találkozha­tott vele. Lon­don, Milánó, Bécs, Párizs és Salzburg szin­tén meghatározó állomá­sai let­tek pályájá­nak.

A nagy oper­aházak közön­sége közben egyre inkább nem­c­sak a hangjára, hanem a szín­pa­di alakítá­saira is figyelt. Kauf­mann előadá­sain a karak­ter bel­ső története ugyanolyan fontos, mint az ária tech­nikai meg­for­málása. Cavara­dos­si szerelme Tosca iránt, Don José fokozatos szétesése Car­men mel­lett vagy Werther reményte­len érzelmei mind olyan helyzetek, ame­lyeknél az énekesnek színészként is jelen kell lennie.

Ez a faj­ta megközelítés közelebb hozhat­ja az operát azokhoz is, akik ritkáb­ban ülnek be egy-egy előadás­ra. A történet, az emberi kon­flik­tus és az érzelmek sok­szor ugyanú­gy működ­nek egy operaszín­padon, mint egy fil­men vagy szín­darab­ban.

RADAMÈS, CAVARADOSSI, WERTHER – KÜLÖNBÖZŐ SORSOK

Kauf­mann szerepei között egészen külön­böző karak­tereket találunk. Puc­ci­ni Toscájában Cavara­dos­si szenvedé­lyes művész és poli­tikai üldözött. Bizet Car­men­jében Don José egyre mélyeb­bre kerül egy végzetes szerelem­ben. Massenet Werther­je már egy sokkal vis­szafo­got­tabb, bel­ső fes­zült­ségekkel teli vilá­got kíván.

Wag­n­er hősei ismét más­fa­j­ta kihívást jelen­tenek. A hosszú zenei ívek, a német nyelv súlya és az állóképesség komoly fela­dat elé állítják az ének­est. Kauf­mann ezen a területen is jelen­tős szerepeket vál­lalt, így az olasz és a német reper­toár között is rend­sz­ere­sen vál­tott.

A sok­féle szerep miatt az élet­művet nehéz egyetlen karak­ter­hez köt­ni. Egyik évad­ban Ver­di, a másik­ban Wag­n­er, közben pedig egy dalest vagy kon­cert következhet. A reper­toár folyam­atosan vál­tozik, miközben a közön­ség egy ismerős hang­gal találkozik új helyzetek­ben.

DALOK, KONCERTEK ÉS KISEBB TERMEK

Az opera mel­lett a kon­cert­pódi­um is fontos része Kauf­mann munkájá­nak. 2026 nyarán Bécs­ben, a The­ater im Park­ban Hel­mut Deutsch zon­go­raművésszel adott dalestet. Strauss, Benatzky, Stolz, Her­mann Leopol­di és Georg Kreisler művei szere­pel­tek a pro­gram­ban.

Egy dalest egészen más kon­cen­trá­ciót kíván, mint egy mon­u­men­tális oper­aelőadás. Nincs mögötte töb­bórás szín­pa­di történet, nagy dís­zlet vagy tömeg­je­lenet. Egy énekes és egy zon­go­ra marad a közép­pont­ban, a szöveg pedig sokkal közvetleneb­bül kerül a hall­gatóhoz.

Kauf­mann 2026-os pro­gram­ja is többféle zenei vilá­got érint. Szeptem­ber 24-én Taggen­brunnban ad dalestet, október­ben New York­ban, a Carnegie Hall évad­ny­itó gáláján lép fel, majd Berlin­ben az Opus Klas­sik Gálán is szín­padra áll. Október végén és novem­ber­ben Ver­di Otel­lo című operájában szere­pel a Béc­si Álla­mi Oper­aházban.

Egyetlen évad­ban tehát egymást köve­theti az óko­ri Verona hatal­mas aréná­ja, egy béc­si kon­cert­terem, New York egyik leg­endás zenei helyszíne és egy klasszikus oper­aház.

EGY PÁLYA, AMELY FOLYAMATOSAN VÁLTOZIK

Jonas Kauf­mann történetében kön­nyű lenne csak a világhírű szerepeket, a nagy oper­aháza­kat és a telt háza­kat fel­sorol­ni. Érdeke­sebb azon­ban azt figyel­ni, hogyan vál­to­zott közben maga a reper­toár.

2026-ban Radamèsként tért vis­sza Veroná­ba, ugyanebben az évben dalesteken is hall­ható volt, ősszel pedig New York, Berlin és Bécs következik. A következő szerep sok­szor egészen más karak­tert kíván, mint az előző.

Talán ez tart­ja mozgás­ban egy ilyen hosszú pálya után is. A közön­ség ismeri a hangját, de nem feltétlenül tud­ja előre, milyen arcát mutat­ja majd a következő szerep­ben.

A nagy operai élet­művek időv­el történet­té áll­nak össze. Kauf­man­né már most több évtizedet ölel fel, mégis folyam­atosan bővül. Új szerepek, új helyszínek és új zenei találkozá­sok kerül­nek mel­lé.

A hang marad felis­mer­hető.

A történet vis­zont tovább íródik.

Szen­drei Georgina