A lélek tisztaszobája

Tisz­tas­zo­ba – amikor az emlékek tánc­cá vál­nak Székesfe­hérváron

Min­dan­ny­i­unkban van­nak helyek, ahová ritkán engedünk be bárk­it. Emlékek, régi érzések,
elfeledett gon­do­la­tok és olyan történetek, ame­lyeket talán még önma­gunk előtt is elre­jtünk.

A Székesfe­hérvári Balett Szín­ház új előadása, a Tisz­tas­zo­ba éppen ezt a bel­ső vilá­got kere­si. A
pro­duk­ció bemu­tató­ja 2026. április 6‑án volt a Müpa Fes­z­tivál Szín­házában, a Bartók Tavasz
keretében.
A cím egy régi, falusi otthonok­ból ismert hely­iséget idéz: a tisz­tas­zobát, ame­lyet különösen
gon­do­san tar­tot­tak rend­ben, és első­sor­ban a nagy­ra bec­sült vendégek fogadására használ­tak.
A szín­pa­di előadás­ban azon­ban ez a hely­iség sokkal töb­bet jelent. A tisz­tas­zo­ba egy bel­ső tér
metaforájává válik. Egy olyan lel­ki helyé, ahol emlékeink, gon­do­lataink és érzé­seink őrződ­nek.
A pro­duk­ció álom­sz­erű képekből építkezik. A tán­cosok moz­du­latai nem egy hagy­ományos,
lineáris történetet mesél­nek el, hanem egy bel­ső vilá­got tár­nak fel. Olyan érzéseket, ame­lyek
néha évekig csend­ben marad­nak ben­nünk, majd egy külön­leges pil­lanat hatására újra éle­tre
kel­nek.
A Tisz­tas­zo­ba zenéjét Lajkó Félix szerezte. Zenéjében a népi kultúra gazdag hagy­ománya új
for­mában jelenik meg, és külön­leges atmoszférát teremt a tán­cosok számára. A zene és a
moz­du­lat így nem két különál­ló rétegként működik, hanem egymást erősítve hoz­za létre az
előadás álom­sz­erű világát.
A kore­ográ­fus és ren­dező Egerházi Atti­la, aki a szín­padon nem egy konkrét történetet akar
elmesél­ni, hanem azt vizs­gál­ja, mi történik az ember­ben akkor, amikor egy mélyen elre­jtett
emlék vagy érzés újra fel­színre kerül.
A táncban ilyenkor nem feltétlenül a látványos moz­du­lat a leg­fontosabb. Néha egy megál­lás,
egy vis­szafor­dulás vagy egy másik tes­thez való közeledés sokkal töb­bet mond.
A Tisz­tas­zo­ba egyik legérdeke­sebb kérdése talán az, hogy mit őrzünk magunkban. És vajon mi
történik akkor, amikor már nem tudjuk tovább zár­va tar­tani azt a bizonyos bel­ső ajtót?
A pro­duk­ció külön­legessége, hogy a hagy­ományos kul­turális képzeteket kortárs tánc­szín­házi
nyel­ven gon­do­l­ja újra. A tisz­tas­zo­ba egysz­erre lesz konkrét hely és lel­ki állapot, emlékek
archívu­ma és olyan bel­ső tér, amely­ben min­den elre­jtett érzés­nek saját története van.
A Székesfe­hérvári Balett Szín­ház és Lajkó Félix együttműködéséből így egy olyan előadás
született, ame­ly nem kész válas­zokat ad, hanem érzéseket ébreszt.
Talán min­dan­ny­i­unkban van egy tisz­tas­zo­ba.
Egy hely, ahová nem min­den­ki léphet be.
És ahol néha még mi magunk is meglepődünk azon, mit találunk.

Bemu­tató: 2026. április 6.
Helyszín: Müpa Budapest, Fes­z­tivál Szín­ház
Tár­su­lat: Székesfe­hérvári Balett Szín­ház
Zene: Lajkó Félix Kore­ográ­fus és ren­dező: Egerházi Atti­la
A bemu­tató keretében: Bartók Tavasz 2026

For­rás: Bartók Tavasz és Müpa Budapest hivat­a­los pro­gram­in­for­má­ciói.