A szobrász, aki a történelmet emberközelivé tette

Var­ga Imre – amikor a köztéri szo­bor nem­c­sak emléket állít, hanem kérdéseket is fel­tesz

Van­nak szo­brok, ame­lyek egysz­erűen megörökítenek valak­it. És van­nak olyanok, ame­lyek ennél töb­bet tesznek: megál­lítják az embert, gon­do­lkodás­ra késztetik, néha pedig egészen más szem­szög­ből mutatják meg a történel­met. Var­ga Imre a mag­yar szo­brászat egyik olyan meghatározó alak­ja volt, akinek művészetében a mon­u­men­tális köztéri alkotás nem feltétlenül merev és ünnepé­lyes emlék­műként jelent meg. Szo­brai gyakran emberiek, különösek, néha ironikusak, máskor megrendítőek – és sok­szor éppen ettől vál­nak emlékezetessé.

Var­ga Imre 1923-ban született Sió­fokon, és 2019-ben hun­yt el. A Mag­yar Képzőművészeti Főiskolán tan­ult 1950 és 1956 között, mesterei Mikus Sán­dor és Pátzay Pál voltak. Pályá­ja során a mag­yar szo­brászat egyik leg­je­len­tősebb és legtöb­bet foglalkoz­ta­tott alkotójává vált. Művészetét Kos­suth-díj­jal, Herder-díj­jal és a Nemzet Művésze cím­mel is elis­merték.

Var­ga Imre egyik leg­fontosabb művészi sajá­tossá­ga az volt, hogy a köztéri szo­brászat hagy­ományos for­máit újraértelmezte. Alak­jai sok­szor nem merev, ünnepé­lyes pózban jelen­nek meg, hanem hétköz­napibb, emberibb test­tartás­ban. A szo­bor így nem feltétlenül távoli történel­mi emlékké válik, hanem mintha való­di emberként lép­ne be a városi térbe. A Budapest Galéria szerint művészetére jellemző volt az ironikus szem­lélet és a klasszikus mon­u­men­tal­ista szo­brászat eszközeinek újragon­do­lása.

Talán egyik legis­mer­tebb alkotása a budapesti Dohány utcai zsi­nagó­ga udvarán álló Holokauszt-emlék­fa, ame­lynek lev­elein a mag­yarorszá­gi holokauszt áldozatainak nevei olvashatók. A síró fűzfára emlékeztető emlék­mű egysz­erre mon­u­men­tális és rend­kívül szemé­lyes. Nem egyetlen alakot ábrá­zol, hanem egy egész közösség elvesztésének emlékét hor­doz­za. A fa motívu­ma különösen erős: mintha a történelem fáj­dal­ma min­den egyes lev­élen tovább élne.

Másik ikonikus alkotása az óbu­dai Várakozók, vagyis az esernyős ass­zonyok szoborc­so­port­ja. A különös alakok egy tér szélén áll­nak, mintha valóban valamire vagy valakire várná­nak. Nem hősök, nem uralkodók és nem történel­mi alakok. Egysz­erű emberek. Talán éppen ezért olyan kön­nyű hoz­zájuk kapc­solód­ni. Az ember elm­egy mel­let­tük, és egy pil­lana­tra úgy érezheti, mintha nem is szo­brokat lát­na, hanem egy különös, moz­du­lat­lanná vált jelenetet.

Var­ga Imre művei szá­mos történel­mi szemé­ly­iséget és művészt is megörökítet­tek. Szo­brai között meg­találjuk többek között Bartók Béla, Rad­nóti Mik­lós, Szabó Lőrinc, Mihá­ly Károlyi és más jelen­tős szemé­ly­iségek emlék­műveit. Munkái nem­c­sak Mag­yarorszá­gon, hanem külföldön is jelen van­nak: szo­brai többek között Varsóban, Párizs­ban, Rómában, Brüsszel­ben és Tel-Avivban is meg­talál­hatók.

Élet­művének külön­leges helye van Óbudán, ahol a Var­ga Imre Gyűjtemény őrzi és mutat­ja be munkásságát. A gyűjtemény nem­c­sak kész szo­brokat, hanem vázla­tokat, elő­tanul­mányokat és ter­veket is bemu­tat, így a láto­gató azt is megér­theti, hogyan születik meg egy mon­u­men­tális alkotás. Egy szo­bor ugya­nis nem egyetlen pil­lanat­ban készül el. Először talán csak egy gon­do­lat, egy rajz vagy egy kis méretű mod­ell létezik, amely­ből később megszüle­thet egy egész városképet meghatározó mű.

Var­ga Imre művészetében éppen ez az egyik legérdeke­sebb: a történelem, a kultúra és az emberi sors nem elvont fogal­makként jelenik meg. A szo­brok testet adnak nekik. Egy költő, egy zenesz­erző, egy poli­tikus, egy áldozat vagy egy hétköz­napi ember alak­ja egysz­er csak ott áll előt­tünk, és a tér részeként kezd el velünk kom­mu­nikál­ni.

Talán ezért is olyan fontosak a köztéri szo­brok. Nem kell külön múzeum­ba men­nünk azért, hogy találkoz­zunk velük. Ott van­nak a város­ban, a parkok­ban, a tereken és az épületek között. Néha észre sem vesszük őket. Máskor pedig egyetlen pil­lan­tás elég ahhoz, hogy egy történet, egy emberi sors vagy egy régi emlék elin­duljon ben­nünk.

Var­ga Imre élet­műve azt mutat­ja meg, hogy egy szo­bor nem feltétlenül lezár­ja a múl­tat. Néha éppen újra meg­ny­it­ja azt. Kérdez. Emlékeztet. Megál­lít.

És talán a leg­fontosabb: emberi lép­tékűvé teszi a történel­met.

 Született: 1923. novem­ber 1., Sió­fok

 Elhun­yt: 2019

Tanul­mányok: Mag­yar Képzőművészeti Főisko­la

 Fontos elis­merések: Kos­suth-díj, Herder-díj, a Nemzet Művésze

Jelen­tős alkotá­sok: Holokauszt-emlék­fa, Várakozók – Esernyős ass­zonyok, Bartók Béla-emlék­művek, Rad­nóti Mik­lós-emlék­művek és szá­mos történel­mi szemé­ly­iséget ábrá­zoló köztéri szo­bor

 Élet­mű­gyűjtemény: Var­ga Imre Gyűjtemény, Budapest, Óbu­da

 For­rás: Budapest Galéria – Var­ga Imre Gyűjtemény, valamint a művész élet­művét bemu­tató múzeu­mi és sza­k­mai anyagok.