„Édes élet: léteznek örök érvényű édesítőszerek, meg kell próbálni ma is azokkal élni”

A mag­yar kön­nyűzenei élet egyik inno­vatív szervező­je, Fono­gram-díjas dobos,
aki a Bea­t­les dal­szöveg­ek ava­tott mag­yar nyelvre fordításá­val gen­erá­ciók
számára tette hoz­záférhetővé a rock­kultúra ver­bális tar­tal­mait, jelen­leg a KFT
együttes sokadik nagykon­certjének szín­padra állításán dol­go­zik, miközben a
mai vészter­hes idők­ben az „Édes életről” ír dalt következő önál­ló albumára.

41 éves a KFT zenekar. Merre tovább, milyen távlat­ban gon­do­lkod­sz az
együttes jövőjéről?
Idő­be­li és tér­be­li távlatai, kor­lá­tai annyi­ra ninc­senek a ter­veknek, hogy van­nak köztük
olyanok is, ame­lyekre objek­tív okok­ból már nem lehet szemé­lyes ráhatá­sunk. A
több­sége per­sze arra az idősza­kra vonatkozik, amikor még van kedve a zenekar
tag­jainak együtt ját­szani, újabb dalokat írni. A meg­valósítá­suk azon­ban nyil­ván­valóan
mindig közös dön­tés ered­ménye. Az nem vál­to­zott, hogy szeretünk kon­certezni – ami
man­ap­ság egy felet­tébb külön­leges kíván­ság. Az utób­bi évek kor­lá­tozá­saitól
eltek­intve azon­ban rend­sz­ere­sen fel­lépünk, az idei dátumok egy része már
nyil­vános, egy nagy­obb kon­certet pedig várhatóan ápril­is­ban jelen­tünk be. A
legiz­gal­masabb pedig az, hogy a napok­ban fel­vettünk egy új dalt a Pan­nó­nia
Stúdióban. Legutóbb 14 éve adtunk ki új számokat. Ezt követi még néhány új felvé­tel
és várhatóan az év közepe táján meg­je­len­tetjük ezeket. Nagy­on várom, milyenek
lesznek a kev­erés után. Az tény, hogy a zenekar nekem man­ap­ság is szinte
min­den­na­pos, időnként kreatív, időnként szervezés­be­li elfoglalt­sá­got jelent, hol
keveseb­bet, hol töb­bet.

Mit tudhatunk meg önál­ló alkotói ter­vei­dről?
2018-ban jelent meg az első önál­ló lemezem (iga­zol­va család­tag­jaim régi
meg­győződését, misz­erint későn érő típus vagyok), és idén szeretném elkészíteni a
második szólóal­bu­mot. Emi­att egyre gyakrab­ban veszek kézbe gitárt. Bő egy évvel
ezelőtt elkezdtem fel­javí­tani a gitár­tudá­so­mat Maróthy Zoltán baráti segít­ségév­el (ő
amel­lett, hogy nagysz­erű gitáros, énekes, dal­sz­erző, a Kőbányai Zenei Stúdióban is
tanít). Három demo elkészült már, amiket hamarosan odaadok a zenészbará­tok­nak,
Háry Péternek és Mohai Tamás­nak, akik a 2018-as „Szívgár­da” album szá­mainak
kidol­go­zásában és felvételeinél is közreműködtek.

De hiszen te születetett dobos vagy. A gitár most job­ban érdekel?
Most éppen igen, mert azon kevés­bé tudok ját­szani, de a pandémia kezdete óta, a
koráb­bi­akhoz képest töb­bet gyako­r­lok dobon is. Régebben az aktív kon­certezés alatt
magukkal az előadá­sokkal és kon­certeket megelőző próbákkal a gyako­r­lás ki volt
pipál­va, de most rákap­tam, dob­bal, gitár­ral is.

Készül önál­ló lemezed, raj­ta az „Édes élet” című dal. Iri­gylésre méltó az
opti­miz­mu­sod.

Az opti­miz­mu­som vál­tozó a min­den­napi jelen­ségek tükrében, de alapvetően tény­leg
biza­kodó vagyok. Az „Édes élet" iszonyú régi, 1986 táján a KFT lemezére
készítet­tem egy dalvá­zla­tot erre a témára (ezt az album­címet Náti, azaz Laár András
adta). Már fel­vettem otthon a demót, de időközben Náti megír­ta a címadó dalt, így
már be sem fejeztem és meg sem mutat­tam a töb­bieknek. Vis­zont nem­rég
előbányász­tam az évtizedes alapot, és még mindig lát­tam benne fan­táz­iát, így aztán
írtam rá egy mai szöveg­et és vagy ezzel a cím­mel, vagy másikkal fog felk­erül­ni az új
album­ra.

Az „édes életet” most aktuális­nak érzed?
Úgy sem­mikép­pen sem, ahogyan akár a nyol­cvanas évek­ben innen képzeltük.
Mond­jam azt, hogy a „keserédes élet” aktuális­abb lenne? Jól hangzik, de inkább
mást mon­dok. Léteznek örök érvényű édesítősz­erek, meg kell próbál­ni ma is
leginkább azokkal élni: tár­saság, külön­féle elfoglalt­sá­gok stb. Szerenc­sére az egyik
leghatékonyabb ezek közül a zenélés, nem kell messzire men­nem érte.

Annak ide­jén a legis­mer­tebb mag­yar előadóművészeket meg­ny­erve szerveztél
segé­ly­dalt Temesvár 89’ cím­mel, össze­hoz­tad a KFT-Hazel O’Connor kisle­mezt,
(Rock)Bált az Operában, Bált az Inter­neten és eljut­tat­tad a KFT‑t a Los Ange­les-
i Első Nemzetközi Dal­versenyre és Utcafesz­tivál­ra. Mi a következő?
David Bowie halála nagy­on megérin­tett, mert épp az azt megelőző néhány évben
fedeztem fel igazán mag­a­m­nak. Emlékkon­certet hoz­tam össze az A38-on Poniklo
Imrév­el, ame­lyen nagy­on sok fiatal zenész vett részt és amit egysz­eri alka­lom­nak
szán­tam. Azon­ban túl azon, hogy sik­eres volt, olyan lelkes és szim­patikus
zenésztár­saság jött össze és annyi­ra jól érezte magát abban a közös tér­ben
min­den­ki, hogy Imrév­el és a töb­bi közreműködő zenésszel elhatároz­tuk, hogy
következő évben tar­tunk egy újabb Bowie-napot. Azután így marad­tunk és kic­sit
min­den évben megúju­lunk. Az idei, április 13‑i az ötödik kon­cert. Nagy­on várom.

Mi van még a tar­soly­o­d­ban?
A KFT és az önál­ló album mel­lett szeretném idén feléleszteni hosszú álmából az
elek­tron­ikus zenét ját­szó Sc.Art együttest is, amit ifj. Kurtág Györggyel és II. Lengyelfi
Mik­lós­sal alapí­tot­tam. Ide­je végre elkészítenünk a Jól tem­perált Uni­verzum című
albu­munk foly­tatását. A KFT-hez képest gyök­ere­sen más zenei és hangzásvilág, a
kon­certek is egészen más élményt adtak. Elég régen lép­tünk fel, szívesen ját­szanám
azt a zenét és meg­van már a következő anyag témá­ja.
A zene mel­lett pedig van egy másik csapás is. Gyako­r­ta jutot­tak eszem­be
számítástech­nikai megoldá­sokra épülő ötletek, amiket azután hoz­záértő tár­sakkal
meg­valósí­tot­tam. Volt mul­ti­mé­dia pro­gram a Bál az Operában lemezhez, inter­netes
kon­cert, súgógép és sok egyéb. Pár éve elindí­tot­tam egy újabb szín­pa­di
kom­mu­niká­ciós eszköz fejlesztését, amit még nem fejeztünk be. És nem kizárt, hogy
nem is fogjuk. Szépen, fokozatosan kisz­erettem abból az időt rabló állapot­ból, hogy
az ember a számítógép előtt ül és bil­len­tyűket nyomkod, hiá­ba kec­segtet végte­len
lehetőségekkel ez a világ. Min­dezzel együtt az én agyam erre a rugóra is jár, nem
tudom leál­lí­tani, szó­val némi­leg megha­son­lott állapot­ban vagyok ez ügy­ben.

Aktuálisak ma is a Bea­t­les szöveg­ek?
Inkább úgy fogal­maznék, hogy van sok, ami most is megérintheti a hall­gatók
több­ségét. Van, ami érzelmi­leg, van, ami, mint egy mese, van, aminek a zenei vagy szöveg­írói leleményessége. Van szöveg, ami kira­gad­va kevés­nek tűnik, de
szá­mom­ra több­nyire ezeknek is van valam­i­lyen ere­je, főleg ha tudom, milyen időben
szület­tek. Az utób­bi évek­ben egyébként elővet­tem a régi Bea­t­les-fordítá­saimat,
ame­lyek 1991 környékén jelen­tek meg egy két­nyelvű kötet­ben. Az összes saját
szöveg­üket lefordí­tot­tam. A könyv ott hev­er az asz­talomon, hogy bár­mikor
bele­firkál­has­sak, amikor eszem­be jut egy jobb for­du­lat annál, amit akko­rib­an
válasz­tot­tam, vagy észreveszek egy hibát. Örül­nék, ha meg­je­len­hetne egy javí­tott
kiadás.

Már­ton András hul­lám­füg­gvény. Hogyan ért­ed ezt?
Szűk körű használa­tra van, jóked­vű, baráti agy­menések tető­fokán hozom csak elő,
ha olyan irányt vesz a beszél­getés. Ez egy értelmezés, misz­erint én is valam­i­lyen
részec­skék­ből, mezők­ből álló összetett, ide-oda ter­jedő csomópont vagyok az
uni­verzum­ban és ezt időnként át is érzem, akár kon­cert vagy séta közben.
Szerenc­sés pil­lana­tok­ban ez egy­ben inspiráló élmény. De nem szeretném, ha ettől
bár­ki felvont szemöldökkel orvost hív­na, ha már kic­sús­zott a szá­mon.

Mió­ta foglalko­zol a zenésztár­sak egzisz­ten­ciális helyzetév­el?
Ez így túlzás. A járvány első, tétlen és elke­serítő hónap­jaiban megk­er­estem az EJI‑t
pár javaslat­tal, hogy szer­in­tem miként lehetne – és kel­lene – segíteni a mag­yar zenei
élet külön­féle szere­plőit ebben a helyzetben. Érdekesnek találták a fel­veté­seimet és
fela­ján­lot­ták, hogy az EJI színeiben veg­yek részt a Music Hun­gary rend­sz­eres online
megbeszélé­sein. Így is történt. Időközben mega­lakul­tak kisebb cso­por­tok is a Music
Hungary‑n belül, ame­lyek tem­atikus javasla­tokat dol­go­z­nak ki. Ezek közül az
egyik­ben – ame­ly a zenészek egzisz­ten­ciális kérdé­seiv­el is foglalkozik – részt
veszek. Remélem, ügye­sek leszünk és bízom benne, hogy a javasla­tok
meghall­gatás­ra talál­nak.

A KFT együttes most 67 éves dobosa, pro­duc­ere 16 éves korában kezdett zenél­ni az
osztá­lytársá­val, Laár András­sal együtt alakí­tott isko­lai zenekar­ban. A Nessie és a
Ken­taur zenekar­ban dobolt, 1981-es mega­lakulásától kezdve ját­szik a KFT
együttes­ben. Már­ton András a dobolás mel­lett kézbe vette a kon­certekkel,
lemezki­adás­sal, szín­pa­di látván­nyal, promó­ció­val össze­füg­gő teendők irányítását,
amiket azó­ta is ellát. Kortárs elek­tron­ikus zenét ját­szó együttest alapí­tott Sc.Art
néven , alapító fősz­erkesztő­je a Szem­Tanú, történelem napi­lap­stílus­ban című
könyvnek. Elkészítette a Bea­t­les dal­szöveg­ek egyetlen tel­jes mag­yar fordítását,
amely­ből egy gen­erá­ció tan­ult meg angolul. Online és mul­ti­mé­dia pro­jek­teket
valósí­tott meg. Feltalált egy számítógépes szín­pa­di súgóberen­dezést éneke­sek
számára, amit a sza­k­ma a mai napig széles kör­ben használ. 2006-ban a KFT
zenekar töb­bi tagjá­val együtt megkap­ta a Mag­yar Köztár­sasá­gi Érdem­rend
Lovagk­ereszt­je kitün­tetést.