Az ember, aki előbb látta meg az igazságot, mint a saját kora

Sem­mel­weis

Sem­mel­weis Ignác nevét ma szinte min­den­ki ismeri. „Az anyák meg­men­tő­je” – ez a cím azon­ban kön­nyen elfed­heti azt az embert, aki a leg­endás név mögött állt.

A film egyik legérdeke­sebb kérdése éppen az, milyen lehetett úgy felis­merni egy igazsá­got, hogy a környezetünk még nem áll készen elfo­gad­ni azt. Sem­mel­weis nem egy hibát­lan, távoli történel­mi hős alak­jaként jelenik meg, hanem olyan emberként, aki dühös, makacs, szenvedé­lyes és sok­szor egyedül marad azzal, amiben hisz.

A 19. száza­di Bécs atmoszférá­ja, a korhű dís­zletek és jelmezek egy olyan vilá­got idéznek meg, amely­ben egy tudományos felis­merésért nem­c­sak bizonyí­tani kel­lett, hanem sok­szor az egész sza­k­mai közösséggel szem­be kel­lett for­dul­ni.

A film leg­nagy­obb ere­je talán az, hogy nem­c­sak egy orvostörténeti felfedezés­ről mesél. Hanem arról is, hogy az igazság attól még igaz marad, hogy egy ideig sen­ki sem akar hin­ni benne.