Nem mindig az győz, aki elsőként ér célba

Fut­ni mentem

Első pil­lan­tás­ra kön­nyed roman­tikus vígjáték­nak tűnik, de a film mélyén valójában egy sokkal ismerősebb történet húzódik: mi történik akkor, amikor vala­ki egy pon­ton rájön, hogy túl sokáig élt mások elvárá­sai szerint?

A futás itt több egysz­erű sport­nál. A szere­plők számára egy­fa­j­ta menekülés, újrakezdés és önis­mereti út. Min­den megtett kilo­méter közelebb viheti őket ahhoz, hogy ne csak a külvilág­nak, hanem saját maguk­nak is választ adjanak arra, merre szeretnének tovább­men­ni.

A film egyik erőssége, hogy nem akar min­denáron komoly lenni. A humor mögött azon­ban ott van­nak a való­di élethe­lyzetek: a csalódá­sok, az újrakezdés, a csalá­di kapc­so­la­tok és az a felis­merés, hogy az élet bizonyos sza­kasza­iban min­denk­inek újra kell definiál­nia önmagát.

Talán ezért tudott ilyen széles közön­séget megszólí­tani: mert miközben nevetünk a szere­plőkön, időnként magunkra ismerünk ben­nük.