Van az a félelem, amelyet egy moziszékből is szinte fizikailag érezni lehet. A Tériszony című új túlélőthriller pontosan erre épít: magasságra, kiszolgáltatottságra és arra az egyszerű, mégis félelmetes kérdésre, hogy mit tennénk, ha több száz méterrel a föld felett eltűnne körülöttünk minden biztos pont. A Fall 2: Deadpoint szeptember 3‑án érkezik a magyar mozikba, és már a története alapján sem ígér könnyű menetet.
A történet Thaiföld lenyűgöző hegyvidékére visz, ahol Jax, testvére elvesztése után, kapcsolatot alakít ki annak vakmerő barátnőjével, Luce-szal. A két fiatal nő együtt vállalkozik a Mount Kwan hírhedt pallósétájára, amely több mint 900 méterrel a föld felett húzódik. Ami kezdetben különleges kalandnak és az újrakezdés lehetőségének tűnik, pillanatok alatt élet-halál harccá változik: egy váratlan kőomlás után a két nő egy keskeny, törékeny pallón reked a szakadék felett, segítség nélkül.
Innen pedig már nincs könnyű út lefelé. Nincs biztonságos lépcső, nincs egyszerű visszafordulás, és nincs olyan pont, ahol az ember megnyugodhatna. A film egyik legerősebb eleme éppen ez a folyamatos kiszolgáltatottság. A szereplők nem egy hatalmas szörnyeteg elől menekülnek, hanem maga a környezet válik ellenséggé. Egy rossz mozdulat, egy megreccsenő deszka, egy erősebb széllökés vagy egyetlen rossz döntés végzetes lehet.
A Tériszony a 2022-es Zuhanás világához kapcsolódik, de új történetet és új főszereplőket állít a középpontba. A rendezői székben Michael és Peter Spierig ülnek, a főbb szerepekben pedig Harriet Slater, Arsema Thomas és Tom Brittney látható. A film körül már most komoly figyelem alakult ki, részben azért is, mert az első rész később, streamingben talált új és lelkes közönségre, ami hozzájárult a folytatás megszületéséhez.
A film azonban nem pusztán arról szól, hogy két ember milyen magasra kerül. A valódi kérdés az, hogy mi történik az emberrel akkor, amikor megszűnik a kontroll érzése. Amikor már nem lehet egyszerűen elsétálni egy helyzetből. Amikor a félelem nem valami távoli dolog, hanem minden egyes másodpercben jelen van. A magasság ebben a történetben szinte önálló szereplővé válik: hatalmas, közömbös és könyörtelen.
És miközben a néző biztonságban ül a moziban, a film éppen azt próbálja elérni, hogy ezt egy pillanatra elfelejtsük. A keskeny palló, a több száz méteres mélység és a végtelennek tűnő táj olyan látványt teremthet, amelynél a tériszonyos nézők számára már maga a kép is komoly próbatétel lehet. A készítők nem véletlenül építenek ennyire erősen a magasságérzetre és a fizikai kiszolgáltatottságra: a cél az, hogy a néző ne csak lássa a veszélyt, hanem szinte érezze is.
A Tériszony különlegessége ugyanakkor az is, hogy a látvány mögött személyes történet húzódik. Jax nem egyszerűen egy veszélyes kalandra vállalkozik. Gyász és veszteség is kíséri, és a hegy meghódítása számára egyfajta szembenézés önmagával. A túlélésért folytatott küzdelem így lassan belső harccá is válik: meddig képes elmenni valaki, ha már nincs lehetősége visszafordulni, és mennyi erőt tud előhívni magából akkor, amikor minden azt súgja, hogy nincs tovább?
Talán ezért működnek olyan erősen a túlélőfilmek. A néző egy szélsőséges helyzetben saját magát is elkezdi elképzelni. Mit tennék én? Fel mernék állni azon a pallón? Meg tudnék kapaszkodni? Képes lennék hideg fejjel dönteni, miközben több száz méter választ el a földtől? A film pedig pontosan ezekkel a kérdésekkel játszik.
A Tériszony szeptember elején érkezik, éppen abban az időszakban, amikor a nyári nagy látványfilmek után újra erősebb szerepet kapnak a feszültségre, történetre és karakterekre építő thrillerek. A magyar mozipremier szeptember 3., míg az amerikai mozibemutató szeptember 2.
A film legnagyobb kérdése végül talán nem is az, hogy sikerül‑e lejönni a hegyről. Hanem az, hogy mit tesz velünk a félelem, amikor nincs hová menekülni előle. Mert a Tériszonyban a mélység nem csupán alattunk van. Ott van a döntéseinkben, a veszteségeinkben, a bizonytalanságainkban – és abban a pillanatban, amikor rájövünk, hogy a következő lépést akkor is meg kell tennünk, ha félünk.
900 méterrel a föld felett már nincs hová hátrálni. Marad a palló, a szakadék, a félelem – és az életösztön.
Szendrei Georgina
