KEREKES VICA – A NŐ, AKIT HÁROM ORSZÁG IS MAGÁÉNAK ÉREZHET



Kerekes Vica arcát sokan felis­merik, a mögötte húzódó történetet már jóval kevesebben ismerik. A szlováki­ai Füleken született, Poz­sony­ban szerzett színészi diplomát, majd Mag­yarorszá­gon is felépítette a pályáját, miközben Cse­hország­ban és Szlovák­iában is folyam­atosan dol­go­zott. Mag­yar nézők többek között az Apró mesék­ből, a Vala­mi Ameri­ka 3‑ból és az Anyám és más futóbolon­dok a család­ból című film­ből ismer­hetik, miközben külföldön egészen más szerepekben találkozha­tott vele a közön­ség.

A színésznő 1981-ben született Füleken, és már a tanul­mányai is kijelölték azt az irányt, ame­ly később külön­legessé tette a kar­ri­er­jét. A poz­sonyi Szín­művészeti Főiskolán tan­ult, majd nem egyetlen ország szín­ját­szásában ker­este a helyét. A film ter­mészetéből adódóan egyik munkából következett a másik, a szerepek pedig időv­el több nyel­ven és többféle közön­ség előtt találták meg.

Itthon a külön­leges meg­je­lenése miatt is hamar meg­j­e­gyezhetővé vált. Vörös haja, karak­teres arca és erős női jelen­léte kön­nyen meg­marad a nézőben, de egy színésznő pályá­ja ennél sokkal töb­bről szól. Vica esetében ráadá­sul éppen az érdekes, hogy miközben egy bizonyos képet kön­nyű volt kialakí­tani róla, a szerepei újra meg újra árnyalták azt.

Az Apró mesék például már egészen más vilá­got hozott. Szász Atti­la filmjében a háború utáni Mag­yarország zavaros idősza­kában ját­szódó történet női fősz­erepét alakí­tot­ta, egy olyan karak­tert, ame­ly­hez fes­zült­ség, kiszol­gál­ta­tottság és komoly érzel­mi jelen­lét kel­lett. A szerep után nehéz lett vol­na egysz­erűen ugyan­ab­ba a kön­nyed kategóriá­ba vis­sza­ten­ni, amelybe koráb­ban sokan sorolták.

Közben a mag­yar közön­ség más oldaláról is láthat­ta. A Vala­mi Ameri­ka 3 már egy egészen más hangu­latú pro­duk­ció: Heren­di Gábor nép­sz­erű vígjáték-trilógiájá­nak har­madik részében ismét egy nagy mag­yar szere­plőgár­da mel­lett tűnt fel.

Ez a ket­tő pedig jól mutat­ja, men­nyire kön­nyű fél­reérteni egy színészt, ha csak egyetlen szerepéből indu­lunk ki.

Vica pályáján ugya­nis egymás mel­lé kerül­het egy kön­nyedebb közön­ség­film, egy történel­mi drá­ma, egy cseh alkotás vagy akár egy nemzetközi pro­duk­ció. A Resis­tance című film­ben például fran­cia ellenál­lót alakí­tott, a for­gatás pedig Cse­hország­ban és Néme­tország­ban zajlott. Ugyanebben az inter­júban arról is beszélt, hogy közben egy szlovák film­ben is dol­go­zott, ame­ly a kasz­inók, az átverések és a manip­ulá­ció világá­ba vitte.

Ez már nem egysz­erűen egy mag­yar színésznő külföl­di kirán­dulása.

Ez egy olyan pálya, amely­ben a határok kevés­bé számí­tanak, mint maga a szerep.

Más nyel­ven ját­szani ráadá­sul nem pusztán anny­it jelent, hogy a színész meg­tan­ul­ja a szöveg­et. A rit­mus, a humor, a hangsú­lyok, a gesz­tu­sok mind vál­toz­nak. Egy ide­gen nyel­ven a biz­ton­ságérzetet is újra fel kell építeni. Kerekes Vica pedig nem egysz­er vál­lal­ta ezt a helyzetet, hanem a pályá­ja ter­mészetes részévé tette.

Cse­hország­ban és Szlovák­iában emi­att nem ugyanazt az arcát ismerte meg a közön­ség, ame­lyet Mag­yarorszá­gon megszokhat­tak tőle. A neve többféle for­mában is meg­je­lent a stáb­listákon, és olyan pro­duk­ciók­ban dol­go­zott, ame­lyek­ben nem mag­yar színésznőként, hanem egysz­erűen egy adott szerep legjobb választásaként kel­lett helytáll­nia.

Közben itthon is egyre több olyan munká­ja lett, ame­ly meg­mu­tat­ta: a karak­teres kül­ső csak az első réteg.

A kam­era ugya­nis egészen másképp működik, mint egy fénykép. Egy arcot lehet szép­nek talál­ni, egy jelenet­ben azon­ban már ott van a tek­in­tet, a reak­ció, a bizony­ta­lan­ság, a humor vagy éppen a csend. Ettől lesz vala­ki színész, nem attól, hogy jól mutat a vásznon.

Kerekes Vica pedig akkor a legérdeke­sebb, amikor a megszokott kép mögül előlép egy másik arca.

Ezért fér meg egymás mel­lett a pályáján egy közön­ség­film és egy komoly történel­mi történet, egy mag­yar pro­duk­ció és egy cseh for­gatás, egy kön­nyed karak­ter és egy súlyos­abb szerep.

Nem ugyanazt kell újra és újra elját­sza­nia ahhoz, hogy felis­mer­jük.

Éppen ellenkező­leg.

Az arc ismerős marad, miközben a szerepek folyam­atosan átír­ják, mit gon­do­l­unk róla.

Kerekes Vica történetében pedig talán ez a legjobb: nem egyetlen ország, nem egyetlen karak­ter és nem egyetlen korszak határoz­za meg. Fülekről indult, Poz­sony­ban tan­ult, Mag­yarorszá­gon lett széle­sebb kör­ben ismert, közben pedig a cseh és szlovák filmvilág­ban is saját helyet épített magá­nak.

Három ország kötődik hoz­zá, de egyik sem tud­ja tel­je­sen elmesél­ni helyette a történetét.

Ehhez végül elég egy kam­era.

És egy új szerep.

Szen­drei Georgina

BRASCH BENCE – ELÉG VOLT ABBÓL, AMIT MÁR MINDENKI ISMERT