Egy kártya eltűnik. Egy gondolat előkerül. Egy tárgy megmozdul. A néző pedig egyetlen pillanat alatt elfelejti, hogy felnőtt. Csak nézi, tátott szájjal, és próbál rájönni arra, amit talán soha nem fog megfejteni. Kiss V. Balázs számára éppen ez a bűvészet lényege: néhány percre visszaadni azt az érzést, hogy a világban még bármi megtörténhet.
Van egy pillanat, amelyet minden bűvész ismer.
A közönség már sejti, hogy valami készül. Figyel. Gyanakszik. Próbálja elkapni azt az apró mozdulatot, amely majd leleplezi a titkot. Aztán megtörténik a lehetetlen. A néző pedig ott marad a kérdéssel: ezt mégis hogyan?
És talán éppen ezért különleges művészet a bűvészet. Nem festmény, amit egy galériában nézünk. Nem zene, amelyet újra és újra meghallgathatunk. Nem színházi jelenet, amelynek ismerjük a végét. A bűvészet a jelen pillanatában történik, és mire megpróbálnánk megfejteni, már véget is ért.
Kiss V. Balázs ezt a pillanatot építette fel hivatássá.
A kapuvári fiatalember gyerekként még nem gondolta, hogy egyszer ebből él majd. A bűvészet először játék volt. Rodolfo bűvészdoboza, apró trükkök, interneten és könyvekből ellesett mutatványok, majd egy különös élmény: rájött, hogy egyetlen trükkel képes maga köré gyűjteni az embereket. Tizennégy évesen megnyerte a győri Ki mit tud?-ot, jutalmul pedig felléphetett egy színházteremben. Innen már nem nagyon volt visszaút.
Mert közben valami egészen más is elkezdődött.
Nem csupán trükköket tanult.
Megtanulta figyelni az embereket.
A bűvészetben ugyanis nem elég tudni, hogyan tűnik el egy kártya. Érezni kell a közönséget. Tudni kell, mikor jön a humor, mikor kell csendben maradni, mikor lehet tovább feszíteni a pillanatot, és mikor kell elengedni. Kiss V. Balázs saját megfogalmazása szerint az emberi reakciók és az atmoszféra érzékelése legalább olyan fontos része az előadásnak, mint maga a mutatvány.
Ezért lehet az ő bűvészete egyszerre látványos és személyes.
A színpadon akár több ezer ember előtt is működik. A mikromágiában viszont néhány centiméter választja el a nézőt a csodától. Egy kölcsönkért gyűrű, egy telefon, egy autókulcs vagy akár egy apró tárgy kerül a kezébe, és egyszer csak valami egészen más történik vele, mint amire számítanánk.
És itt válik a bűvészet valódi művészetté.
Mert a cél nem az, hogy a nézőt becsapják.
A cél az, hogy elhitessék vele egy pillanatra: még mindig létezik csoda.
Kiss V. Balázs pedig különös játszóteret talált magának ehhez: a magyar zenei és televíziós világot. A Backstage Magic során olyan ismert emberekkel találkozott, mint Azahriah, Desh és Dzsúdló, a korábbi nagy show-kban pedig Fluor Tomi és Diaz is bekerült a bűvészvilágába. Egyik látványos produkciójukban Fluor Tomit például eltüntette a színpadról, miközben egy másik műsorban Diazt is bevonta a mutatványba.
És amikor már azt gondolnánk, hogy egy ismert ember biztosan nem lephető meg olyan könnyen, jön egy újabb pillanat.
2026 nyarán Majka került Kiss V. Balázs egyik mutatványának középpontjába. A Plázs backstage-ében az illuzionista arra kérte, gondoljon egy álomnyaralás helyszínére. Majka Bora Borát választotta. Balázs pedig előre leírta a választ. A történet vége egyetlen mondatban foglalható össze: „Ezt hogy a f***mba csináltad?”
Talán ez a legszebb része az egésznek.
A bűvész semmit nem magyaráz meg.
Nem mondja el, hol volt a rejtett mozdulat. Nem árulja el, mikor változott meg valami. Nem adja oda a megfejtést. Meghagyja nekünk azt az érzést, amelyet gyerekként még természetesnek vettünk: hogy a világ tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem értünk.
Közben Kiss V. Balázs már régen kilépett a klasszikus cilinderből és nyusziból.
Modern illúziók, mentalizmus, színházi gondolkodás, stand-up, technológia és interaktív előadás találkozik a produkcióiban. Több mint tizenöt éve lép fel rendszeresen nagy rendezvényeken, nemzetközi Formula–1‑es eseményeken is dolgozik, és több mint tizenöt ország színpadán szerepelt már. Saját egész estés előadásai mellett nagy fesztiválokon és több ezer fős közönség előtt is fellép.
A bűvészet közben egyre kevésbé tűnik egyszerű szórakoztatásnak.
Inkább színház. Inkább történetmesélés. Inkább találkozás.
A néző ugyanis nem kívül marad. Része lesz annak, ami történik. Ő választja ki a lapot. Ő adja oda a telefonját. Ő gondol valamire. Ő próbálja követni a kezet. És végül ő az, aki nem érti, hogyan történhetett meg.
Ez a titok egyik legnagyobb ereje.
Nem kell hozzá életkor.
Egy gyerek ugyanazzal a csillogó szemmel nézi, mint egy felnőtt, aki már azt hitte, mindent látott. Sőt, a felnőtt talán még jobban vágyik rá. Mert ahogy telnek az évek, egyre több mindent tudunk a világról, és egyre kevesebb dolog tud igazán meglepni bennünket.
A bűvész néhány percre visszaadja ezt a meglepetést.
Kiss V. Balázs pedig éppen ezt az érzést keresi újra és újra.
Nem véletlen, hogy nem csupán nagy színpadi illúziókban gondolkodik. A közelség, az emberi reakció, a humor és a személyes kapcsolat ugyanúgy fontos része a művészetének. Saját megfogalmazása szerint a varázslatot nem pusztán a szemünkkel érzékeljük, hanem az elménkkel és az érzelmeinken keresztül is.
És talán ezért működik.
Mert miközben az agyunk azonnal magyarázatot akar találni, a gyermeki énünk egyszerűen csak annyit mond:
„Ez lehetetlen.”
Aztán újra megnézzük.
Még egyszer.
És még mindig nem értjük.
A színpad elsötétül, a nézők felállnak, a bűvész pedig elteszi a kellékeket. A titok vele együtt távozik.
Mi pedig hazafelé menet még mindig ugyanazon gondolkodunk.
Hogyan csinálta?
És amíg ezt kérdezzük, addig egy kicsit újra gyerekek vagyunk.
Talán éppen ez a bűvészet legnagyobb varázslata.
Nem azt mutatja meg, hogyan lehet becsapni a szemünket. Hanem azt, milyen jó érzés újra elhinni, hogy a világ tartogat számunkra valami megfejthetetlent.
Szendrei Georgina
