MOST SZÜLETIK EGY ÚJ BUDAPESTI HAGYOMÁNY – ELŐSZÖR ÉRKEZIK A FECSKEHAJTÓ FESZTIVÁL



Van, amikor egy fes­z­tivál nem egysz­erűen egy újabb pro­gram a nap­tár­ban, hanem vala­mi olyas­mi, amiről már az első alka­lom­mal érezni lehet: ennek helye lesz a város kul­turális életében. Idén ősszel egy új ren­dezvény érkezik Budapestre, ame­ly a hagy­ományt nem múzeu­mi emlékként, hanem élő, lük­tető kultúraként mutat­ja meg.

A Fecske­ha­jtó Fes­z­tivál szeptem­ber 25–26-án debütál a Budai Vigadóban és környezetében. A ren­dezvény külön­legessége éppen abban rej­lik, hogy nem választ­ja szét a múl­tat és a jelent: a nép­művészet, a zene, a tánc és a kortárs kul­turális élmények egymás mel­lett, egymást erősítve jelen­nek meg.

A fes­z­tivál mögött álló Hagy­ományok Háza számára ez az év önmagában is külön­leges. Egysz­erre ünnep­lik fen­nál­lá­suk 25. évfor­dulóját, a Mag­yar Álla­mi Népi Együttes 75 éves jubileumát, valamint a Budai Vigadó 125. születés­napját. Így az első Fecske­ha­jtó tula­j­donkép­pen egy nagy kul­turális találkozás: múlt, jelen és jövő találkozik egyetlen hétvégén.

És talán éppen ettől lehet igazán érdekes. Mert a hagy­omány akkor marad élet­ben, ha nem csupán őriz­zük, hanem használjuk, újraértelmez­zük és továb­bad­juk. Egy tán­clépés­ből új történet szüle­thet, egy dal­lam új közön­séget talál­hat, egy régi motívum pedig egészen mai for­mában térhet vis­sza.

A Fecske­ha­jtó Fes­z­tivál ezért nem­c­sak azok­nak szól­hat, akik eleve otthonosan mozog­nak a nép­művészet világában. Sokkal inkább azok­nak is, akik kívánc­si­ak arra, hogyan tud megszólal­ni a mag­yar kultúra egy mai, városi közeg­ben. A Budai Vigadó környéke két napra olyan találkozási pont­tá vál­hat, ahol nem kell válasz­tani hagy­omány és kortárs gon­do­lkodás között.

Egy új fes­z­tivál születik Budapesten. És lehet, hogy mire elhalkul az első hétvége, már nem is újnak, hanem ter­mészetes­nek fogjuk érezni.

Szen­drei Georgina

TÉRISZONY – 900 MÉTERREL A FÖLD FELETT MÁR NINCS HOVA MENEKÜLNI