JÓZSEF ATTILA – ÖSSZES VERSEI

Versek, ame­lyek évtizedek után is közvetlenül megszólítják az olvasót

József Atti­la költészetében különös erőv­el találkozik a szemé­lyesség és az egyetemes emberi tapasz­ta­lat. Ver­seiben szerelem, magány, vágyakozás, szegénység, tár­sadal­mi igazság­ta­lan­ság és az önma­gunkkal való küzdelem egyaránt meg­je­lenik, mégis nehéz lenne egyetlen témá­val meghatározni élet­művét.

Talán éppen ez adja költészetének időtál­lóságát. Egyik ver­sében egészen egysz­erű, hétköz­napi kép ragad meg, a következőben már súlyos kérdésekkel találkozunk az ember helyéről, a szeretetről vagy a vilá­gról. Költői nyelve egysz­erre pon­tos és érzéke­ny, ezért sok verse ma is úgy hat, mintha közvetlenül az olvasóhoz szól­na.

Az Összes ver­sei nem feltétlenül olyan könyv, ame­lyet ele­jétől a végéig kell olvas­ni. Lehet találom­ra felüt­ni, egyetlen ver­snél megáll­ni, majd később vis­sza­térni hoz­zá. Más élethe­lyzetben ugyanaz a néhány sor egészen más jelen­tést kaphat.

József Atti­la élet­műve a mag­yar iro­dalom egyik megk­erül­hetetlen része, ver­sei pedig nem veszítet­tek ere­jük­ből. Egy ilyen kötet­nek ezért nem­c­sak a könyvespol­con van helye: időnként érdemes leven­ni onnan, kiny­it­ni, és hag­y­ni, hogy egy vers mond­ja ki helyet­tünk azt, amit éppen nehéz meg­fo­gal­mazni.

Szen­drei Georgina