CINEMA MYSTICA – BUDAPEST FÉNYBŐL ÉPÜLT MŰVÉSZETI VILÁGA



Budapest belvárosában van egy hely, ahol nem kell csend­ben végigsétál­ni a vit­rinek előtt. A fény mozog, a falak áta­lakul­nak, a hang­ok körülvesznek, a láto­gató pedig egysz­er csak azon kap­ja magát, hogy nem kívül­ről nézi a műalkotást, hanem benne áll.

A Párisi Udvar Fer­en­ciek terén álló történel­mi falai között egészen más világ nyí­lik meg. A Cin­e­ma Mys­ti­ca nem hagy­ományos értelem­ben vett múzeum, és talán éppen ettől érdekes. Itt nincs szük­ség hosszú mag­yaráza­tokra ahhoz, hogy vala­mi has­son ránk. A fény, a hang, a vetített képek és az inter­ak­tív instal­lá­ciók együtt alakítják azt a környezetet, amely­ben a néző maga is az élmény részévé válik.

Az 1000 négyzetméteres tér­ben tíz terem vezet végig külön­böző audiovizuális vilá­gokon. Több mint száz pro­jek­tor dol­go­zik azon, hogy a terek folyam­atosan vál­toz­zanak, miközben dig­itális alkotá­sok, 3D-nyomta­tott szo­brok, rövid­filmek és inter­ak­tív művek kapc­solód­nak egymáshoz. A kiál­lítá­son 26 művész munkái jelen­nek meg, így a tech­noló­gia itt nem önmagáért van jelen: eszköz­zé válik ahhoz, hogy a művészet egészen más módon szólít­sa meg a láto­gatót.

És talán ez az egyik legérdeke­sebb kérdés, amit a Cin­e­ma Mys­ti­ca fel­tesz: med­dig nevezünk valamit múzeum­nak, és miko­rtól válik inkább élmén­nyé?

A klasszikus múzeum­ban a műtár­gy több­nyire előt­tünk van. Megál­lunk előtte, elolvas­suk a hoz­zá tar­tozó infor­má­ciókat, majd továb­blépünk. Itt vis­zont nincs éles határ láto­gató és alkotás között. Egy fényin­stal­lá­cióra rá lehet lép­ni, egy vetített világ­ban lehet időzni, a mozgá­sunk pedig bizonyos műveknél magá­nak a látvány­nak is részévé válik.

A Cin­e­ma Mys­ti­ca jelen­le­gi for­májában nagyjából 60–90 perces, szabadon bejárható élményt kínál, de nincs két tel­je­sen egy­for­ma láto­gatás. Más tem­póban hal­ad az, aki min­dent lefényképezne, és egészen másképp élheti meg az egészet az, aki inkább egysz­erűen csak megáll, és hagy­ja, hogy a képek, a hang­ok és a fények has­sanak rá.

A helyszín ráadá­sul külön­leges kon­trasz­tot ad az egésznek. A Cin­e­ma Mys­ti­ca a Párisi Udvar­ban, a Fer­en­ciek tere 10. szám alatt talál­ható, vagyis Budapest egyik történel­mi épületében találkozik egymás­sal a század­for­duló építészete és a dig­itális művészet. Mintha ugyana­zon a helyen két külön­böző korszak próbál­ná meg­mu­tat­ni, mit jelent számára a szép­ség.

A láto­gatók számára a tér min­den nap 10 és 22 óra között nyit­va áll, a tel­jes árú belépő jelen­leg 6900 forint, az online jegy pedig meghatáro­zott idősávra szól. Szeptem­ber­ben tár­latvezetések is kapc­solód­nak a kiál­lításhoz, ame­lyek során a fények, for­mák és dig­itális instal­lá­ciók mögött rejlő történetek kerül­nek közelebb a láto­gatókhoz.

Talán nem is az a leg­fontosabb, hogy a Cin­e­ma Mys­ti­ca múzeum‑e. Sokkal érdeke­sebb, hogy meg­mu­tat­ja: a művészetnek ma már nem feltétlenül kell egy falon lóg­nia ahhoz, hogy megérintsük. Néha elég hoz­zá egy sötét terem, néhány száz fény­for­rás, egy hang, ame­ly körülvesz ben­nün­ket, és egy pil­lanat, amikor megfeled­kezünk arról, hogy valójában egy kiál­lítá­son járunk.

A Cin­e­ma Mys­ti­ca nem azt kéri, hogy nézd meg a művészetet. Azt kéri, hogy lépj bele.

Szen­drei Georgina

WONDERLAND – ALICE MOST NEM ÁLMODIK, HANEM MENEKÜL

ERNST H. GOMBRICH – A MŰVÉSZET TÖRTÉNETE