ORFEUM – AHOL A VACSORA, A SZÍNHÁZ ÉS AZ ÉJSZAKA EGYMÁSBA OLVAD



Miért lehet egy vac­so­ra egysz­erre szín­ház, kon­cert, tár­sasá­gi élmény és egy kis időu­tazás?

Van az a hely, ahová az ember egysz­erűen vac­sorázni indul. És van az Orfeum, ahol már az este ele­jén érezni lehet: itt nem csak egy asz­tal és egy szín­pad vár ránk. Itt maga az este a pro­gram.

Az orfeum műfa­ja ráadá­sul jóval régeb­bi, mint gon­do­l­nánk. A 19. század végi városi szórakoz­tatóhe­lyeken a közön­ség evett, ivott, beszél­getett, találko­zott, miközben a szín­padon zenészek, éneke­sek, tán­cosok és külön­féle előadók vál­tot­ták egymást. Nem egysz­erűen előadást néztek: tár­sasá­gi életet éltek.

Talán ezért külön­leges, hogy ez a világ ma is működik Budapesten. Az Orfeum 2010-ben élesztette újjá a vac­so­raszín­ház hagy­ományát, és saját meg­fo­gal­mazása szerint nem étterem és nem kon­fer­en­ci­aterem, hanem vala­mi más: egy olyan hely, ahol a szín­pad, a gasztronómia és a közössé­gi élmény egysz­erre kap szerepet.

És van egy apró rés­zlet, amitől az egész még érdeke­sebb: az Orfeum­ban nem a klasszikus, nagy körasz­ta­los elren­dezést eről­tetik. A vendégek 4–6 fős, kávéházi hangu­latú asz­taloknál ülnek, hogy kön­nyebb legyen beszél­get­ni, kapc­solód­ni – miközben a szín­padon folyam­atosan történik vala­mi.

A műsor sem egyetlen műfaj köré épül. A jelen­le­gi kínálat­ban a vac­so­raszín­házi előadá­sok mel­lett revü- és showmű­sorok, kon­certek, tem­atikus estek és külön­leges gasztronómi­ai pro­gramok is meg­je­len­nek. Az ősz például Poirot világá­ba, a kubai rit­mu­sok közé vagy éppen a swing és jazz aranyko­rá­ba is elrepíti a közön­séget. A Bel­la Ciao – Széles Flóra és Kovács Gábor est­je pedig szeptem­ber 30-án Itáliát idézi meg zenév­el, ízekkel és mediter­rán ele­gan­ciá­val.

Az Orfeum saját adatai szerint havon­ta mint­e­gy 2000 vendéget szórakoz­tat, saját pro­duk­ciókkal, élőzenév­el, tán­cosokkal és látványos show-kkal. Vagyis itt tény­leg nem csak a szín­pad van tele élet­tel: a nézőtér is az előadás része.

Talán ez a vac­so­raszín­ház igazi tit­ka. Egy hagy­ományos szín­házban elc­sendesedik a nézőtér, felm­egy a füg­göny, és mi figyelünk. Az Orfeum­ban vis­zont közben vac­sorázunk, beszél­getünk, koc­cin­tunk, nevetünk – és egysz­er csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem is tudjuk pon­tosan, hol ér véget a vac­so­ra és hol kezdődik a show.

Egy régi pesti műfaj, mai tem­póban. Egy este, amely­ben a kultúra nem távol­ról nézhető dolog, hanem vala­mi, amiben benne ülünk, benne nevetünk, és amit talán még más­nap is emlegetünk.

YouTube

This con­tent is blocked because YouTube cook­ies have not been accept­ed.

Orfeum Vac­so­raszín­ház – Budapest, Erzsé­bet körút

A pro­gramok és időpon­tok az Orfeum hivat­a­los műsoroldalán köve­thetők.

Szen­drei Georgina

DŰNE: HARMADIK RÉSZ – AMIKOR A HŐS MÁR NEM HŐS