MOHÁCS 500 – A CSATA, AMI ÖTSZÁZ ÉV UTÁN IS VELÜNK ÉL



Ötszáz év. Ennyi idő telt el azó­ta, hogy 1526. augusz­tus 29-én Mohác­snál egyetlen nap alatt olyan esemény történt, ame­ly hosszú évszázadokra meghatároz­ta Mag­yarország sorsát. De mi történik akkor, ha a történelem nem egy tankönyv megsár­gult lap­jain jelenik meg előt­tünk, hanem egysz­er csak megszólal, énekel­ni kezd, és hús-vér emberek arcán keresztül néz ránk? A Budapesti Operettszín­ház új rock­mu­si­cal­je, a Mindig itt leszünk… Mohács 500 pon­tosan ezt teszi: nem egysz­erűen elmeséli Mohács történetét, hanem meg­próbál­ja meg­mu­tat­ni, mi történik az ember­rel, amikor egy egész ország sor­sa kerül a vál­lára.

A darabot Szomor Györ­gy írta, ő szerezte a zenét és a dal­szöveg­eket is, a ren­dező Homon­nay Zsolt. A musi­cal közép­pon­tjában II. Lajos, Hab­s­burg Mária és a korszak meghatározó alak­jai áll­nak, de a történet valójában nem csak kirá­lyokról, had­vezérekről és történel­mi nevekről szól. Hanem dön­tésekről. Félelem­ről. Hűsé­gről. Árulás­ról. Áldoza­tról. És arról a kérdés­ről, ame­ly ötszáz év után is kellemetlenül közel kerül hoz­zánk: mit tesz az ember, amikor már pon­tosan tud­ja, hogy köze­leg a veszé­ly, mégsem for­dul­hat vis­sza?

Ez az egyik legiz­gal­masabb pon­t­ja az előadás­nak. A néző ugya­nis nem egy távoli, lezárt történel­met lát. A szín­padon olyan emberek jelen­nek meg, akiknek ugyanú­gy voltak félelmeik, szerelmeik, hatal­mi har­caik, veszteségeik és reményeik, mint nekünk. II. Lajos nem egysz­erűen egy név a történelemkönyvben: egy fiatal kirá­ly, akinek egy egész ország súlya nehezedik a vál­lára. Hab­s­burg Mária pedig nem csupán egy történel­mi szere­plő, hanem egy nő, akinek szemé­lyes sor­sa össze­fonódik egy ország tragédiájá­val.

És talán éppen ezért működ­het Mohács ötszáz év után is.

Mert Mohács valójában nem egyetlen nap története. Egy vereség után ugya­nis nem ér véget a történelem. Akkor kezdődik igazán az, ami utá­na következik. A szétesés, az újrakezdés, a veszteségek fel­dol­go­zása és az a makacs kérdés, hogy hogyan lehet tovább­men­ni akkor is, amikor vala­mi végérvénye­sen megvál­to­zott.

A rock­mu­si­cal ezt a súlyos történel­mi anyagot zenév­el, látván­nyal és erős szín­pa­di jelen­lét­tel közelíti a mai nézőhöz. A történel­mi szere­plők között ott van II. Ulás­zló, Sza­polyai János, Sza­polyai Györ­gy, Tomori Pál, I. Szule­jmán, Bakócz Tamás, Wer­bőczy István és Borne­mis­sza János is – vagyis nem csupán a csa­ta közvetlen eseményeit látjuk, hanem egy egész korszak poli­tikai és emberi fes­zült­sége raj­zolódik ki.

A szere­posztás­ban többek között Tas­sonyi Balázs és Koc­sis Dénes alakít­ja II. Lajost, Hab­s­burg Máriát többek között Nagy Alma Virág és Árki Lili Katal­in játssza, II. Ulás­zló szerepében Szomor Györ­gy és Földes Tamás látható, Sza­polyai Jánosként pedig Koc­sis Dénes, illetve Sán­dor Péter lép szín­padra az egyes előadá­sok szere­posztása szerint. Tomori Pál szerepében Sán­dor Péter, Nagy Lóránt és Károlyi Krisztián is feltűnik, I. Szule­jmánt pedig Györ­gy-Rózsa Sán­dor vagy Szabó Máté alakít­ja. A pro­duk­cióban továb­bi jelen­tős szerepekben Földes Tamás, Pál­falvy Atti­la, Magócs Ottó, Mik­lós Atti­la, Nagy Lóránt, Károlyi Krisztián és mások is szín­padra lép­nek.

De van vala­mi, amit talán kevesebben gon­do­l­ná­nak, amikor meghallják azt a szót: Mohács.

A történet végén nem egysz­erűen egy vereséggel maradunk.

Hanem egy kérdés­sel.

Ha egy ország képes volt túlél­ni Mohác­sot, akkor vajon mi min­dent képes túlél­ni az ember?

Ez az, amitől az előadás több lehet egy történel­mi rock­mu­si­cal­nél. Mohács elveszett, de Mag­yarország nem tűnt el. Ötszáz évvel később pedig ugyanaz a történelem, ame­lyet sokáig csak dátumként tanul­tunk, újra arcot kap. Hang­ot. Zenét. Emberi sor­sot.

És talán ez a leg­meglepőbb része az egésznek: Mohács nem azért fontos, mert ötszáz éve történt. Hanem azért, mert még mindig van mit kérdeznünk róla.

A Budapesti Operettszín­ház Mindig itt leszünk… Mohács 500 című előadása 2026. augusz­tus 29-én debütált, és a 2026/27-es évad egyik külön­leges vál­lalkozása: egy történel­mi tragédiából próbál olyan szín­házi élményt teremteni, ame­ly nem a múlt­ba kül­di vis­sza a nézőt, hanem éppen ellenkező­leg – arra készteti, hogy a saját jelenére nézzen más szem­mel.

Mert lehet, hogy Mohács 500 éve történt. De az igazi történet nem ott ért véget.

Szen­drei Georgina

SZERINTEM A DIVAT – CSALÁR BENCE A VIASAT3-ON MUTATJA MEG, HOGY A RUHÁINKNÁL NINCS ŐSZINTÉBB TÜKÖR

BOLDOG BOLDOGTALAN – HÁY JÁNOS REGÉNYE, AMELYBEN TALÁN MAGUNKRA ISMERÜNK