Elveszettnek hitt Liszt-kéziratok kerültek elő egy…

Elveszettnek hitt Liszt-kézi­ra­tok kerül­tek elő egy magángyűjtemény­ből, a doku­men­tumok történel­mi jelen­tősége, a mag­yar zenekultúrára gyako­rolt hatása fel­bec­sül­hetetlen. A kézi­ra­tokat, ame­lyeket a Liszt Fer­enc Zen­eművészeti Egyetem az Emberi Erő­for­rá­sok Min­isztéri­u­ma támo­gatásá­val vásárolt meg, az intézmény emlék­múzeu­ma és kutatóközpon­t­ja őrzi majd. A hagy­aték­ban fel­lelt kézzel írt kot­tákat egy örökös talál­ta meg, és a sza­kértői ere­detvizs­gálat után a Zeneakadémia részeként működő Liszt Fer­enc Emlék­múzeum és Kutatóközpont­nak aján­lot­ta őket megvételre. Az egyedülál­ló nemzeti értéket képviselő kézi­ra­tok megvásár­lását a Nemzeti Kul­turális Alap­tól kapott vis­sza nem térí­tendő támo­gatás tette lehetővé. A kézi­ra­tok érdekessége, hogy a művek kimon­dot­tan mag­yar tem­atikához kapc­solód­nak, vagy erősen kötőd­nek Mag­yarországhoz, illetve az 1848-as for­radalomhoz és szabad­sághar­choz, így az ünnephez közeli nap kiváló alka­lmat teremtett hivat­a­los bemu­tatá­sukra. A doku­men­tumok között olyan külön­legességek van­nak, mint az a kot­ta, amelybe a világutazó Liszt maga írta bele Pető­fi A Mag­yarok Istene című ver­sének szöveg­ét mag­yarul. Egy másik kézi­ra­ton a Mosonyi Gyászmenete című zon­go­ramű talál­ható, ame­ly Liszt leg­fontosabb mag­yar barátját, Mosonyi Mihá­lyt helyezi a közép­pont­ba, és korai meg­fo­gal­mazása annak a darab­nak, ame­ly a zenesz­erző utol­só előt­ti életévében Mosonyi néven került be a „Mag­yar Történel­mi Arck­ép­sorozat­ba”. A Pető­fi szellemének című zon­go­radarab „Pető­fi” néven kap­ta meg végleges for­máját ugyanebben a sorozat­ban.  A Mag­yar Kirá­ly­dal ere­de­ti­leg a Mag­yar Kirá­lyi Oper­aház 1884-es meg­ny­itására készült alkotás, A gyer­mek him­nusza ébredéskor című kórus­mű pedig az Engesz­er Mátyás által vezetett Mag­yar Liszt Egylet számára író­dott és Budapesten volt az ősbe­mu­tató­ja. Egyedül az Elfele­jtett Románc (Vergesse Romanze) című mű témá­ja nem kapc­solódik szorosan Mag­yarországhoz. Liszt Fer­enc szóban forgó művei annak ide­jén a Táborszky és Parsch kiadónál jelen­tek meg. Ere­de­ti kézi­rataikat eddig elveszettnek hit­ték, vagy más vál­tozataikat ismerték. Mint kiderült, a kézi­ra­tok a kiadónál marad­tak, majd mikor Nádor Kálmán 1895-ben megvásárol­ta a Váci utcai Táborszky-féle zen­emű-kereskedést, a kézi­ra­tok az új kiadó tula­j­doná­ba kerül­tek. Táborszky Nán­dor 1831-ben, húsz évvel Liszt után született, ám mindössze két évvel élte túl a mestert, 1888-ban hun­yt el. Liszt már apját, Táborszky János Mihá­lyt is ismerte, de Nán­dor­ral az ismeretsé­gen túl szoros­abb munkakapc­so­la­tot is ápolt. Az ifjabb Táborszky 1868-ban kezdett kot­taki­adás­sal foglalkozni, mint a Rózsavöl­gyi és Tár­sa kiadó fiókü­zletének tula­j­donosa, azon­ban később függetlenedett a Rózsavöl­gy­itől, és Parsch Józs­ef­fel mega­lapí­tot­ta Budapesten a Táborszky & Parsch kiadót. A kiadó több mint 25 év után szűnt meg 1895-ben, Parsch József halálá­val, jogutód­ja Nádor Kálmán lett (a kiadó az állam­osításkor a töb­bi zen­eműki­adás­sal foglalkozó mag­yar céggel együtt beolvadt az Edi­tio Musi­ca Budapest nevet viselő intézménybe). Liszt Fer­enc és Táborszky Nán­dor szemé­lyes barát­ságáról első­sor­ban Liszt lev­elei tanúskod­nak, ame­lyek­ben több­nyire kot­tákat vagy kon­cert­j­e­gyet ren­del Táborszkytól vagy épp fizetés­ről, hang­versenyter­vekről tájékoz­tat­ja őt, de szó esik közös vac­sorákról és otthoni láto­gatá­sokról is. Liszt élete utol­só éveiben, egészen haláláig rend­sz­ere­sen lépett fel a kiadó házi zenés esté­lyein. Hason­ló esteket Liszt lakásán is tar­tot­tak, ahol ter­mészete­sen Táborszky is jelen volt. Ábrányi Kornél, Mihalovich Ödön és Zichy Géza mel­lett Táborszky Nán­dor volt az, aki a leg­gyakrab­ban fogad­ta az idős zenesz­erzőt a pályaud­varon, amikor Mag­yarorszá­gra érkezett, vagy búc­súz­tat­ta, amikor továbbu­ta­zott. Ott volt 1886. már­cius 11-én is, amikor Liszt vég­leg búc­sút vett Mag­yarországtól, előtte búc­súesté­lyt szervezett Liszt tiszteletére. (Liszt és Táborszky közös fotón is szere­pel­nek a mester budapesti lakásán, a kép a mai Régi Zeneakadémián látható).