Egy eszpresszó néha csak két korty. Máskor egy egész világ. Illat, íz, forma, porcelán, fény, mozdulat. És egy különös történet, amelyben egy Temesváron, a történelmi Magyarország területén született férfi, az olasz kávékultúra és a kortárs művészet találkozik.
Francesco Illy, vagyis Illy Ferenc 1892-ben született Temesváron, az akkori Magyar Királyság területén. Innen indult az a férfi, akinek neve később világszerte összeforrt az olasz eszpresszóval. Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgált, majd a háború után Triesztben telepedett le. A város ekkor Európa egyik fontos kikötője és a kávékereskedelem egyik központja volt.
Illy Ferenc nem egyszerűen kávéval kezdett foglalkozni. Egy problémát akart megoldani: hogyan lehet megőrizni a kávé frissességét és aromáját hosszabb időn keresztül? Az 1930-as években kidolgozta a kávé tartósításának egyik úttörő módszerét. A csomagolásból eltávolította a levegőt, majd inert gázzal helyettesítette, így a kávé aromája hosszabb ideig megmaradhatott.
1933-ban Triesztben megalapította az illycaffè vállalatot. Néhány évvel később, 1934-ben megszületett az Illetta is, egy olyan eszpresszógép, amely fontos lépést jelentett a modern kávékészítés történetében. Illy nem az eszpresszó feltalálója volt – annak története jóval korábbra nyúlik vissza –, de olyan technikai megoldásokkal járult hozzá a fejlődéséhez, amelyek később meghatározóvá váltak.
És innen válik igazán érdekessé a történet.
Mert a kávé soha nem csupán egy ital volt.
A kávé rituálé. Hangulat. Találkozás. Illat, amelyhez emlékek kapcsolódnak. Egy apró csésze, amelyben néhány korty alatt egy egész kultúra jelenik meg.
Egy jó eszpresszó elkészítése szinte koreográfia. A darálás, a megfelelő mennyiség, a tömörítés, a víz hőmérséklete, a nyomás, az idő – minden apró részlet számít. A barista tulajdonképpen úgy dolgozik az ízekkel, mint egy zenész a hangokkal. Ugyanazokból az alapanyagokból egészen más élmény születhet attól függően, hogyan nyúl hozzájuk.
A csésze pedig maga is része az élménynek.
A kávé színe, a crema aranybarna árnyalata, a porcelán formája, a csésze súlya, az asztal, amelyre kerül – mind hozzátesz valamit ahhoz a néhány perchez. Ezért a kávékultúra idővel összekapcsolódott a designnal és a képzőművészettel is.
Az illy ezt különösen látványosan tette meg. 1992-ben elindult az illy Art Collection, amelyben világhírű kortárs művészek kaptak lehetőséget arra, hogy saját vizuális világukat egy hétköznapi tárgyon, az eszpresszócsészén keresztül mutassák meg. Azóta több mint száz nemzetközi alkotó dolgozott a kollekción, köztük olyan művészek, mint Jeff Koons, Marina Abramović, Anish Kapoor vagy Michelangelo Pistoletto.
És ettől a csésze egyszer csak több lett egy csészénél.
Miniatűr műtárgy lett belőle.
A művész nem egy hatalmas vásznat kapott, hanem egy apró felületet. Mégis ugyanaz történik: gondolat, forma, szín és történet kerül egyetlen tárgyra. A különbség csupán annyi, hogy ezt a műalkotást közben a kezünkben tartjuk, és néhány korty kávé mellett nézzük.
A kávéházak története is szorosan összefonódik a művészettel. Európában évszázadokon keresztül nem pusztán inni jártak ezekre a helyekre. Írók, zenészek, festők, újságírók és gondolkodók találkoztak, vitatkoztak, alkottak. Egy kávéház sokszor ugyanúgy kulturális tér volt, mint egy szalon vagy egy galéria.
És ez ma sem tűnt el.
Csak megváltozott.
A specialty coffee világában egyre fontosabb az eredet, a termőterület, a feldolgozás módja, a pörkölés és maga a készítés folyamata. A fiatalabb generáció számára a kávé sokszor már nem egyszerű reggeli rutin. Fotó, design, közösségi élmény, különleges helyszín, ízek felfedezése és egyfajta életérzés is kapcsolódik hozzá.
Egy cappuccino habján megjelenő minta ugyan nem múzeumi műtárgy, mégis ugyanazt az ösztönt mutatja: szebbé tenni valamit, amit minden nap használunk.
Talán ezért olyan izgalmas Illy Ferenc története.
Egy Temesváron született férfi eljutott Triesztbe, majd olyan technikai újításokon dolgozott, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a kávé aromája messzebbre és tovább jusson. Évtizedekkel később pedig az általa létrehozott márka a világ képzőművészetének ismert neveit hívta meg arra, hogy egy apró porcelánfelületen meséljenek.
A technológiából kultúra lett. A kávéból élmény. A csészéből pedig művészeti tárgy.
Illy Ferenc 1956-ban halt meg Triesztben. Az ötlete azonban jóval tovább élt nála.
Ma, amikor egy kávézóban leülünk egy apró csészével, talán eszünkbe sem jut, milyen hosszú történet van néhány korty mögött. Egy magyar kötődésű, Temesváron született férfi, egy olasz kikötőváros, egy technikai újítás, egy eszpresszógép, művészek százai és egy olyan kultúra, amelyben az íz és a látvány lassan ugyanannak az élménynek a része lett.
A kávé így több lett, mint ital. Íz. Forma. Rituálé. Design. Kultúra. És néha – művészet.
Szendrei Georgina
