DAVID GARRETT – A HEGEDŰS, AKI NEM VÁLASZTOTT MOZART ÉS ROCK KÖZÖTT



David Gar­rett pályá­ja azon rit­ka történetek egyike, amely­ben a klasszikus zene és a rock nem egymás ellen­felei let­tek. A hegedűművész egysz­erűen fog­ta a két vilá­got, és meg­mu­tat­ta, hogy ugyanaz a hangsz­er képes egy kon­cert­terem­ben Mozartot megszólal­tat­ni, néhány per­c­cel később pedig egy rock­him­nuszt úgy megszólal­tat­ni, hogy a közön­ségnek eszébe se jus­son azon gon­do­lkod­ni, melyik műfa­j­ba kel­lene sorol­nia.

Gar­rett már gyerekként egészen külön­leges kapc­so­lat­ba került a hangsz­er­rel. Tízéves korára pro­fesszionális zenekar­ral lépett fel, tizen­három évesen pedig szerződést kapott a Deutsche Gram­mophon­tól. Később olyan karmesterekkel és zenekarokkal dol­go­zott, akik a klasszikus zenei világ leg­ma­gasabb szin­tjét képvise­lik. A történet azon­ban nem ott lett igazán érdekes, hogy kivéte­les hegedűssé vált. Hanem ott, hogy nem akart kizárólag annak lát­szani.

Gar­rett számára a crossover nem egysz­erűen látványos fel­dol­go­zá­sokat jelent. Saját zenei iden­titást épített arra a gon­do­la­tra, hogy Beethoven, Mozart, a filmzene, a pop és a rock ugyan­ab­ban a kon­cert­ben is megférhet egymás mel­lett. A hivat­a­los éle­tra­jza szerint több mint egy évtizede építi ezt a nemzetközi crossover-kar­ri­ert, miközben továb­bra is klasszikus műveket ját­szik vezető karmesterekkel és zenekarokkal.

A Mil­len­ni­um Sym­pho­ny ennek a gon­do­lkodás­nak az egyik leg­nagy­obb vál­lalkozása. A 2024-ben meg­je­lent album az elmúlt negyed­század ismert slágere­it alakí­tot­ta át saját hangsz­eres világára, az album pedig a német listán a második helyig jutott. A pro­jekt 2025-ben aré­naturné­val foly­tató­dott, 2026-ban pedig újabb nemzetközi állomá­sok következtek.

A 2026-os év sem a vis­sza­tek­in­tés­ről szól számára. Szeptem­ber 12-én Salzburg­ban jótékonysá­gi kon­certen lépett fel a Mozar­teum nagyter­mében Brahms har­madik hegedűs­zonátájá­val, szeptem­ber 15-én Asz­tanában, 16-án Almat­i­ban, szeptem­ber 18-án pedig Bukarest­ben szere­pel a Mil­len­ni­um Sym­pho­ny pro­gram­mal. Novem­ber 4‑én Bakuban foly­tatódik a sorozat.

Közben új album is érkezett: az IMMORTAL 2026. június 26-án került a figyelem közép­pon­tjá­ba Gar­rett hivat­a­los oldalán. Ez újabb jele annak, hogy miközben a Mil­len­ni­um Sym­pho­ny még turnézik, a hegedűs már a következő zenei fejezetet is építi.

Gar­rett történetének egyik legérdeke­sebb része mégis az, hogy a klasszikus zenei képzettséget soha nem dob­ta el a látványos­abb szín­pa­di világ ked­véért. A crossover mögött ott maradt a tech­nikai tudás, a fegyelem és az a faj­ta hangsz­eres pre­ciz­itás, ame­ly nélkül egy ilyen pro­duk­ció egysz­erűen nem működne.

A hegedű nála közben egészen más szerepet kapott. Nem vit­rin­tár­gy, nem kizárólag kon­cert­ter­mi hangsz­er, és nem is pusz­ta kel­lék a showhoz. Inkább közvetítő. Raj­ta keresztül egy Mozartot hall­gató közön­ség ugyanú­gy találkozhat egy rock­dal energiájá­val, ahogy egy rock­ra­jongó is közelebb kerül­het a klasszikus zenéhez.

David Gar­rett nem két zenei világ között áll. Inkább hidat épített közéjük – és 2026-ban is ezen a hídon ját­szik tovább.

Szen­drei Georgina

HOGYAN TUDNÉK ÉLNI NÉLKÜLED? 2. – HAT ÉV UTÁN ÚJRA EGYÜTT A KUPLUNG

ZAJÁCZ D. ZOLTÁN – HALÁL A VURSTLIBAN