Új kiállítássorozatot indított a Magyar Művészeti…

Új kiál­lítás­soroza­tot indí­tott a Mag­yar Művészeti Akadémia kezdeményezésére és támo­gatásá­val 2014-ben a Műc­sarnok: a Nemzeti Sza­lon cél­ja, hogy időről időre meg­bízható körképet nyújt­son a vizuális művészetek külön­böző területein született főbb tel­jesít­ményekről. Tavasszal az ipar- és ter­vezőművészet elmúlt tíz évének áttek­in­tésére invitálják a közön­séget: a felkért kurá­torok – Sára Ernő és Scher­er József – által összeál­lí­tott sza­lon tiszte­leg a közelmúlt isko­lateremtő mesterei előtt, de első­sor­ban a vál­tozó képzési, ter­vezői, gyártói és értékesítői környezetben tevékenykedő mai alkotók lehetőségeire és legkiemelkedőbb sza­k­mai tel­jesít­ményeire kon­cen­trál. – Több mint 400 alkotó vesz részt a kiál­lítá­son, hogyan készül el egy ilyen összeál­lítás? Mi alapján történt például az egyes művek begyűjtése és kiválasztása? Sára Ernő: Több csatornán. Tavaly novem­ber­ben egy fel­hívást tett köz­zé a Műc­sarnok: meghird­ette az Ipar- és ter­vezőművészeti Nemzeti Sza­lont. Több mint tizen­e­gyez­er cím­re küldték el a kiírást, ami alapján min­den 21. életévét betöltött pro­fesszionális művész beküld­hette a munkáját. Továb­bá a kurá­torok nyolc külön­böző ipar­művészeti műfa­jt áttek­intve olyan jelen­tős alkotókat hív­tak meg, akikről úgy gon­do­lták, be kell mutat­ni, figyelem­mel kell kísérni a munkásságukat. A kiál­lítótér­ben nem­c­sak azok lesznek jelen, akik szemé­lyes meghívást kap­tak, ugya­nis a tárhe­lyről is beválo­gat­tunk fiat­alokat. Így alakult ki a körül­belül 400 fős lét­szám, ame­lyek mel­lett továb­bi anyagokat vetítünk még mon­i­torokon a kiál­lítótér­ben. – Az elmúlt 10 évet áttek­intve talál­hatunk alkotá­sokat a kiál­lítá­son. – Medret kel­lett szab­nunk ennek a folyam­nak. Leginkább a fiat­alokra szerettünk vol­na figyel­ni, és munkájukat behozni a kiál­lítótérbe, de ter­mészete­sen min­den sza­k­terület tel­jes spek­trumát bemu­tatjuk. A koráb­ban említett nyolc sza­k­terület önmagában is szétágazó és emi­att azt is nehéz pon­tos szám­mal kife­jezni, hogy műfa­ji­lag men­nyiv­el találkozhatunk, a grafikában például a bélyegter­vezéstől kezdve, a plaká­ton át, az emblémákig, az arcu­lati ter­veken keresztül a brosúrákig, folyói­ra­tokig, nyomtatványokig, min­den jelen van. Ugyaní­gy a tex­tiles sza­k­területek is szerteágaz­nak az öltözék­ter­vezők, gob­eli­ne­sek, falikár­pi­tos, szőnyeges, nyomott tex­tilen keresztül és még sorol­hat­nám. Ezernél is több műtár­gy­at nézhet­nek meg a láto­gatók a kiál­lítóterek­ben. Az átlag mag­yar ember nem is gon­do­l­ná, hány ember dol­go­zik külföldön óriási cégeknél, ki min­den­ki állít­ja elő a ter­veit azok­nak a ter­mékeknek – autók­nak, öltözékeknek, bútoroknak – , ame­lyek szere­pel­nek a tár­la­ton. – A „Körülöt­tünk” cím arra utal, hogy olyan művészeti alkotá­sokról van szó, ame­lyekkel együtt élünk, min­den­napi életünk vele­járói? – A kiál­lítás fő jel­sza­va és az egész utalása azt próbál­ja a közön­ség elé tárni, hogy a felkelésük pil­lanatától a lefekvésükig bármerre néznek, s akármerre is men­nek az utcán, a laká­suk­ban, a köztereken, vagy akár a szín­háza­k­ban, min­denütt a ter­vezőművészet pro­duk­ciói­val találkoz­nak. Nem is jut az eszükbe reggel, amikor a kávésc­sészéjüket meg­fogják, nem gon­do­l­nak bele, hogy azt is egy ter­vező csinál­ta. Nincs olyan része az életünknek, nincs olyan tár­gyunk, ami körülöt­tünk van, amit valakik ne ter­veztek vol­na, ne gon­do­ltak vol­na át. A fogke­fétől kezdve a székekig, min­den tudományos ergonómi­ai vizs­gála­tokon megy át. Mi ezeket a tár­gyakat ter­mészete­sen használjuk a min­den­napok­ban, de nem gon­do­l­unk arra, hogy komoly mun­ka van mögöt­tük. A kiál­lítá­son meg­mu­tatkoz­nak az intim bel­ső tereink, a közössé­gi tereink, vagy maga az utca, a szabad és van­nak sza­krális terek is, ahol például az üve­g­ablakok­tól kedve, a tem­plomok pad­ján át, a keresztelőme­dencékig min­dent külön­böző sza­k­mák készítenek. Van egy érték­men­tési területünk is, ahol bemu­tatjuk, hogy az egyes ipar­művészeti területeken – kerámia, papír, bútor, fém – hogy folyik a restau­rálás. A mun­ka vilá­ga című területünkön például egészen a gépter­vek­től kezdve a cégek arcu­latáig mutatjuk be a ter­vezési munkákat, felada­tokat, de készítet­tünk egy ani­má­ciós részt is: egy külön terem kife­jezetten a nyomdaipar ter­mékeit, egye­di művészkönyveket mutat be, ami mind a szá­mos szerteágazó sza­k­terület pro­duk­ció­ja. – Ahogy említette, a kiál­lítás nyolc ipar- és ter­vezőművészeti sza­k­terület­ből áll. Mitől lesz egységes ez a tár­lat? – Az összes terület és műfaj együtt forog a ter­mek­ben, nem válasz­tot­tuk el őket egymástól, a fel­használó oldaláról próbáljuk bemu­tat­ni a ter­mékeket, ahogyan ő használ­ja őket. Ha például a közössé­gi, bel­ső tereket említem, ott meg­je­lenik a bel­sőépítész szín­házter­ve, vagy étteremter­ve, a bútorter­vezők beren­dezési pro­duk­ció­ja. Az étter­mek­ben a tányérok, a kely­hek is helyet kap­nak és ma már az arcu­latához ter­vezik a porcelánedényeket, meg­je­len­nek az emblémái, az étlap és ital kínálói, tehát min­den együtt mozog. Ha a bel­ső tereknél a szín­házhoz sétálunk, meg­je­len­nek az esté­lyi öltözékek, az azokhoz való kiegészítők, éksz­erek, cipők, táskák. – Miért helyeztek hangsú­lyt az érték­men­tésre és az elődök bemu­tatására? – Mert rop­pant fontos terület. Az érték­men­tés min­den hétköz­napi ember számára – annak is, aki nem jár múzeum­ba – érzékel­hető a városok­ban, akár Budapesten. Látható például, hogy milyen gyors tem­póban reha­bil­itálják a régi épületeket. A kiál­lítá­son a múzeu­mi műk­inc­sek kategóriájától elvonatkoz­tat­va bemu­tatjuk például, hogy men­nek az épület felújítá­sok, hogy csinálják meg a stukkókat, vagy mond­juk egy kovács restau­rá­tor, hogy sze­di rendbe egy sze­cessz­iós vil­la kerítését. De láthatjuk például a Mátyás-tem­plom ezüst örök­méc­sesét, amit a fém­restau­rá­tor hozott helyre és ugyaní­gy láthatunk kerámi­atár­gyakat, kínai vázákat, tehát az ipar­művészet területén történ­tek érték­men­tését is bemu­tat­ja ez a kiál­lítás. – És közben a jövő is meg­je­lenik. – Hog­y­ne. Bemu­tatjuk azokat az alkotókat is, akik ebben a témában dol­go­z­nak és komoly ered­ményeket értek el. A Mer­cedes autók­tól kezdve –  amit mag­yarok ter­veznek –, a Renault‑n át, külön­böző jár­művek, utcabú­torok, metróban lévő irányítórend­sz­erek is meg­je­len­nek, méghoz­zá úgy, hogy az egyik oldalon láthatjuk a mestereket, akik­től tanul­tunk és akiket a sza­k­mák meg­e­gyezően tisztel­nek, velük szem­ben pedig ott az innová­ció, a jövő. – Kiknek ajánlják ezt a kiál­lítást? Milyen beny­omá­sokkal távozhatunk? – Első­sor­ban a nagyközön­ségnek, hogy veg­yék észre, hogy min­de­nen, ami körülöt­tük van, pro­fesszionális emberek dol­go­z­nak és nem maguk­tól jön­nek létre még a leg­e­gysz­erűbb, min­den­napi használat­ban lévő tár­gyaink sem. Az elsődleges cél az vol­na, hogy erre rádöbben­jenek. Hogy például azért nem áznak el, amíg a vil­lam­ost vár­ják, mert a per­onon olyan megál­lót építet­tek ki, ame­ly nem szűkíti a kilátást, de az időjárás vis­zon­tagsá­gaitól megóv min­ket. Ha felül­nek egy jár­műre, akkor az ott lévő ülések, kapaszkodók, az ajtók mind ala­pos átgon­do­lás ered­ményei. A min­den­na­pos használati edényein­ket, a töltő­tol­lunkat, az óránkat valakik megter­vezték, vagy ott van­nak a ma divatos és egyre sza­porodó fel­nőtt ját­szóterek. A sza­kem­berek részére pedig elgo­n­do­lást nyújt a kiál­lítás, hogy ki-ki a maga munkájá­val hol áll, mit csinál a másik, egy­ben egy­fa­j­ta felmérés is min­den­ki számára, hogy hol tar­tunk ma a külön­böző sza­k­területeken. A har­madik célunk pedig az, hogy meg­mu­tas­suk: a tehet­séges, ambi­ciózus faitalok a világ leg­nagy­obb cégei­hez tudnak eljut­ni ter­vezési felada­tokkal, ha szor­gal­muk van, ha tehet­sége­sek és ren­delkeznek empá­ti­akészséggel. Sakk- kife­jezés­sel élve: tisztet áldoz­tunk, mert a saját korosztá­lyunk részvételét kic­sit kor­lá­toz­tuk azért, hogy a fiat­alok minél job­ban előtérbe kerül­hessenek.