A Magyar Nemzeti Galériában 2017

A Mag­yar Nemzeti Galériában 2017. július 2‑ig látható az egyik legis­mer­tebb kortárs német képzőművész, Georg Baselitz kiál­lítása – Kelet-Közép-Európában először nálunk mutat­ja be ilyen átfogóan az élet­művét. A kiál­lítótérbe lépve szokat­lanul nagyméretű, expresszív szín- és for­mav­ilágú fest­mények fogad­nak, a Remix sorozat 2005-től készült darab­jai, melyeken újra meg­je­len­nek 1960-as évek­be­li képeinek ikonikus alak­jai: pász­torok, par­tizánok, a háború utáni Néme­tország reményte­len­séggel teli, ironikus anti­hő­sei. Művészete folyam­atos inter­ak­ció a múlt­tal. Felidézés, újraélés, újraértelmezés. „Egy lerom­bolt rendbe szület­tem, egy elpusztí­tott táj­ba, egy összetört, meg­gyötört népbe, egy tönkretett tár­sadalom­ba… Rá voltam kénysz­erítve, hogy min­dent megkérdő­jelezzek, újra naiv­nak kel­lett lennem, újra kel­lett kez­den­em.” A háború végének borzal­mait gyerekként megélő művész gen­erá­ciójá­nak örök dilem­má­ja, hogy miként dol­goz­za fel a második világháború emlékét intellek­tuálisan és érzelmi­leg. Az euró­pai művészet hagy­ományosan fig­u­ratív ábrá­zolás­mód­ja felől indul, majd az 1960-as évek végére eljut oda, hogy eltör­li a fig­u­ratív és az absz­trakt közti határt. Képeit a földön festi, ezál­tal megszűnik a fent és lent fogal­ma, fej­jel lefelé fordít­ja alak­jait és tájait, így tel­je­sen értelmét veszti a kérdés, hogy mit ábrá­zol a kép. „ Min­dez hirte­len óriási szabad­sá­got adott… A képek elfor­gatása neu­tral­izál­ta a tar­tal­mi közlést. Végre mel­lébeszélések, görc­sök… nélkül fes­thet­tem” – írja. Művei szemé­lyes élményeken ala­pul­nak: erdőrés­zletek, lova­sok és emberek… újra és újra, de mégis mindig másként…  Grafikái és szo­brai is drá­ma­iak és kife­jezőek. A lépc­ső alján egy mon­u­men­tális, egymás­ba karoló komor, fekete bronz szobor­pár, a művész és felesége búc­súzik a láto­gatótól. . kép: Sing Sang Zero (2011)