Néhány napja Miskolcon adott szabadtéri koncertet Tolvai Reni, fellépése után kértem egy kis beszélgetésre. Vona Ildikó : Milyen emléked fűződik Miskolchoz? Tolvai Reni : Sok emlék köt Miskolchoz, hiszen már 8 éve énekelek – mármint úgy, hogy beindult a karrierem 8 éve –, rengetegszer léptem fel ebben a városban, és mindig nagyon kedvesen fogadott a közönség. Valamelyik évben még a húsvétomat is Miskolcon tartottam, ugyanis egyik legjobb barátom nagymamája itt lakik, és elhatároztuk, hogy itt töltjük az ünnepet. Bejártuk az egész várost, megnéztük a nevezetességeket, nagyon jó volt. – Ki szokta összeállítani a koncertjeid műsorát? Befolyásol, hogy zárt térben kell énekelned vagy szabadtéri bulit tartani? – Én állítom össze a koncertprogramot, és mindig az alapján, amit első benyomásra látok, amikor megérkezem. Nálam van minden zene, ami kellhet, de úgy választok dalt, hogy közben nagyon figyelek a közönségre. Amikor ránézek az emberekre, már tudom: itt most hatalmas táncolós buli lesz, vagy inkább hallgatni – meg nézni – szeretnék a műsort és ülni fognak. – Mi a tapasztalatod, hol könnyebb megtalálni a kapcsolatot a közönséggel? – Általában ott könnyebb, ahol úgy helyezik el a közönséget, hogy nagyon közel a színpadhoz. Ahol jó nagy távolság van, ott sokkal nehezebb. Nekünk nincs beleszólásunk mennyire közel, mennyire messze legyen a hallgatóság, de megmondom őszintén, jobban szeretem, ha rögtön ott vannak az emberek, ahol a színpad véget ér. Minél közelebb legyenek, ők is azt szeretik. Nagyváradi lány vagy. Vajon a magyar népdalok játszottak abban valamilyen szerepet, hogy énekesnő lettél? – Ezt nem tudom, mert még nagyon kicsi voltam, amikor elkezdtem énekelni. Két-három éves koromban a szüleim már látták, hogy belőlem biztosan énekesnő lesz. Vittek mindenféle versenyre – először gyermekversenyekre, aztán énekversenyekre –, de nem a népdalok, sokkal inkább a könnyűzene érdekelt. Hatalmas Freddie Mercury-rajongó voltam már háromévesen. Aztán, amikor 13 éves lettem, beiratkoztam a művészeti suliba, ahol négy éven keresztül egy nagyszerű énektanárnővel képeztük a hangomat. – Magyarországra hogyan kerültél? Csak a Megasztár? – Magyarországra kizárólag a Megasztár kapcsán, előtte csak látogatóba jöttünk ide. – Bátran belevágtál? Semmi félsz nem volt benned? – Nem emlékszem rá, hogy féltem volna valamitől. Az Internetem ki kellett tölteni egy adatlapot, aztán már hívtak is a castingokra. Jelentkeztem és ennyi. – Gondoltad volna induláskor, hogy megnyered? – Nem, de nagyon-nagyon akartam. – Mekkora változást hozott az életedben a győzelem? – Óriásit. Mindent megváltoztatott, persze nem is tudtam volna másképp elképzelni ezt. Én úgy indultam neki a versenynek, hogy vagy megnyerem, vagy utána nem tudom mi lesz velem. Csak a zene és az éneklés, ez volt az egyetlen opcióm. – Utána ide kellett költözni… – Igen, persze. – Milyen gyakran jársz Erdélyben? – Nem olyan gyakran, mivel már mindenki itt lakik. A rokonaim, a barátaim is mind elköltöztek, konkrétan már senkim nincs ott. – Amikor megkaptad a Magyar Kultúráért-díjat, mit éreztél? – Igazán megtisztelő, ha azok a tanárok és azok a nagy emberek, akikre én felnézek, átadnak nekem egy díjat. Éreztem, hogy ők mennyire büszkék rám, és ez nagyon felemelő érzés volt, tényleg. – A Transilvanian Music Awards-on Az év legjobb magyar pop dance slágere lett a Hagylak menni című dalod… – Igen, ezek az elején voltak, a Megasztár után. Mindenki nagyon örült a sikereimnek és a kintiektől kaptam ilyen díjakat. Van videód, ami már négy és fél milliós nézettségnél tart, duettezni azonban elég keveset szoktál. Miért? – Nem tudom, hogy eddig miért nem duetteztem. Nagyon jó kérdés, el szoktam én is gondolkodni ezen, viszont ebben az évben több duettet is fogok készíteni. – Lehet tudni, ki lesz a partner? – Az egyik Andris, a párom (Kállay-Saunders András – a szerk ,) a másik pedig Závodi Marci. Vele is fogok duettezni, és még tervezek egyet. – Metzker Vikivel lesz még valami közös? – Vikivel két dalt csináltunk együtt, két videoklipet. Most nem tudok semmi konkrétumot mondani, de mindig nyitott vagyok a Vikivel való közös munkára. Nagyon tehetséges és nagyon jó ember is, klassz vele dolgozni. – Angolul hogyan kezdtél el énekelni? – Én úgy kezdtem. Először angolul énekeltem, és aztán jöttek más nyelvek. Nekem természetes volt az angol, például a Megasztárban csak egy magyar dalt énekeltem. Az összes, tizenkét döntő alatt egyetlen egy volt magyar, a többi mind angol nyelvű. – A „Hagylak menni”, ami rendkívül sikeres lett, magyar nyelvű… – Igen, az volt az első saját dalom. – Ha felajánlanának egy színházi szerepet, mit szólnál hozzá? – Már felajánlottak sokszor. Egyszer el is fogadtam egy ilyet, viszont nem élveztem annyira, mint egy koncerten az éneklést. A Casanova musicalben én játszottam az Angyalt. Nem volt túl sok szövegem, de az is nehezemre esett. Nem nekem való a színészkedés, sokkal jobban szeretek koncertezni. – Hol találkozhat veled mostanában a közönség? – Mindig kiírom a közösségi oldalamra, hogy mikor és hol vagyok. Időben ki szoktam tenni a Facebookra és az Instagramra a koncerthelyszíneket, dátumokat.
