Amikor a mozdulat bronzba dermed

Tóth Kristóf – a fiatal mag­yar szo­brász, aki a mozgást próbál­ja megőrizni

Egy szo­bor általában moz­du­lat­lan. Mégis van­nak olyan alkotá­sok, ame­lyek­ben szinte érez­zük a mozgást. Egy sportoló lendületét, egy ló vágtáját, egy madár szárnyc­sapását vagy azt az egyetlen pil­lana­tot, amely­ben egy moz­du­lat éppen megszületik. Tóth Kristóf fiatal mag­yar fes­tő- és szo­brászművész munkái­nak egyik leg­fontosabb kérdése éppen ez: hogyan lehet egyetlen sta­tikus for­mában megőrizni a mozgás energiáját?

Tóth Kristóf 1990-ben született Budapesten. Tanul­mányait kezdet­ben a Szege­di Tudomány­e­gyetem bioló­gia sza­kán kezdte, majd a művészet felé for­dult, és 2010 és 2013 között a Szege­di Tudomány­e­gyetem Juhász Gyu­la Karán képi ábrá­zolást, fes­tészetet tan­ult. Művészi pályájára csalá­di örök­sége is erősen hatott: éde­sap­ja, Tóth Ernő fes­tő- és szo­brászművész műter­mének világát már gyer­mekként közel­ről meg­ta­pasz­tal­hat­ta, később pedig a szo­brásza­ti munkafolyam­a­tok­ba is bekapc­soló­dott. (“tothkristof.com” (https://www.tothkristof.com/hu/?utm_source=chatgpt.com))

Szo­brásza­tát egy­fa­j­ta síko­zott, kubista for­mav­ilág jellemzi. Alkotá­saiban gyakran jelen­nek meg sportolók, álla­tok és madarak, de a témák ennél sokkal széle­sebb kör­ből merítenek. A művészt az érdek­li, hogyan lehet egy mozgás leg­jellemzőbb pil­lanatát úgy megra­gad­ni, hogy a néző szinte tovább képzel­je azt. A szo­bor ugyan megáll, de a moz­du­lat nem feltétlenül ér véget. A bronzban ott marad a lendület.

Talán ez adja Tóth Kristóf munkái­nak egyik legiz­gal­masabb tula­j­don­ságát. Egy sportoló nem egysz­erűen áll egy talapza­ton: a test­tartás­ból érez­zük az előző moz­du­la­tot és a következőt is. Egy állat fig­urájában ott van a futás, az ugrás vagy a figyelem pil­lana­ta. A szo­bor így nem­c­sak egy testet, hanem egy történetet is meg­próbál megőrizni.

A művész munkáiban a bioló­giai tanul­mányok és a mozgás irán­ti érdek­lődés is vis­sza­köszön. Talán nem véletlen, hogy alkotá­sai gyakran a test működését, az izomzat lendületét és a ter­mészetben meg­fi­gyel­hető moz­du­la­tokat is érzékel­tet­ni próbálják. A szo­brász számára a for­ma nem pusztán kül­ső meg­je­lenés, hanem ener­gia is.

A bronz különösen alka­lmas erre a játékra. A fém nehéz és tartós, a benne meg­for­mált alak azon­ban lehet kön­nyed, gyors és szinte lebegő. Ez az ellen­tét – a súlyos anyag és a kön­nyed moz­du­lat találkozása – Tóth Kristóf szo­brásza­tá­nak egyik meghatározó élménye.

Munkái között sportolók, lovak, madarak és más álla­tok is meg­je­len­nek, de a művészeti témák között filozó­fi­ai, mitoló­giai, iro­dal­mi és filmes inspirá­ciók is meg­talál­hatók. Ez mutat­ja, hogy a mozgás számára nem csupán fizikai jelen­ség. Egy gesz­tus­nak, egy test­tartás­nak vagy egy pil­lanat­nak lel­ki és gon­do­lati tar­tal­ma is lehet.

Tóth Kristóf több önál­ló és közös kiál­lítá­son mutatko­zott be Mag­yarorszá­gon és külföldön is. Éde­sapjá­val, Tóth Ernőv­el közös kiál­lítá­sokon is szere­pelt, művei pedig nemzetközi gyűjtőkhöz is elju­tot­tak. Munkái között egye­di bronzs­zo­brok és külön­böző sport- és állatábrá­zolá­sok is meg­talál­hatók. (“saatchiart.com” (https://www.saatchiart.com/tothkristof?utm_source=chatgpt.com))

A fiatal mag­yar szo­brász története azért is érdekes, mert jól mutat­ja, hogyan tud egy művészi pálya több külön­böző terület találkozásából megszület­ni. A bioló­gia, a fes­tészet, a szo­brászat, a sport és a ter­mészet meg­fi­gyelése mind hoz­záad valamit ahhoz a világhoz, ame­ly végül bronzban ölt for­mát.

És talán éppen ez a szo­brászat egyik leg­nagy­obb varázsa: egyetlen pil­lana­tot képes hosszú időre megőrizni.

A moz­du­lat elmú­lik.

A lendület egy másod­perc alatt véget ér.

A bronz azon­ban megőrzi.

Tóth Kristóf művészetében a szo­bor nem feltétlenül azt mutat­ja meg, ami már megtörtént. Sokkal inkább azt a pil­lana­tot, amely­ben vala­mi éppen történik.

Egy ugrás előtt.

Egy futás közben.

Egy for­du­lat­ban.

Egy szárnyc­sapás­ban.

A moz­du­lat pedig – még ha csak a néző képzeletében is – tovább foly­tatódik.

 Született: 1990. április 2., Budapest

 Tanul­mányok: Szege­di Tudomány­e­gyetem, bioló­gia; majd képi ábrá­zolás és fes­tészet

Művészeti terület: fes­tészet és szo­brászat

 Jel­legzetes for­mav­ilág: síko­zott, kubista ihletésű szo­brásza­ti for­mák

 Gyako­ri témák: sportolók, álla­tok, madarak és a mozgás pil­lanatai

 Jel­legzetes anyag: bronz

 Kiál­lítá­sok: Mag­yarorszá­gon és több euró­pai ország­ban, valamint nemzetközi művészeti közeg­ben

 For­rás: Tóth Kristóf hivat­a­los művészi bemu­tatkozása és sza­k­mai bemu­tatkozó anya­gai. (tothkristof.com)