„Én csak azt tudom, hogy ha én szeretek valakit, nem bánom, ha meg is halok.”
Molnár Ferenc Liliomja több mint száz év után is ugyanazzal az erővel képes megérinteni a nézőt, mert a történet mélyén nem egy letűnt korszak világa, hanem valami nagyon is ismerős emberi érzés húzódik. A szeretet, amely néha túl erős ahhoz, hogy könnyű legyen vele élni. A hibák, amelyeket elkövetünk azokkal szemben, akiket a legjobban szeretünk. A kimondatlan mondatok, az elrontott pillanatok, a veszteség és az a remény, hogy talán még egyszer lehetőségünk nyílik arra, hogy másképp tegyünk mindent.
A Karinthy Színház színpadán most ismét életre kel a liget különös, egyszerre romantikus és fájdalmas világa. Julika és Liliom története nem klasszikus szerelmi történet abban az értelemben, hogy minden szépen a helyére kerül. Éppen ellenkezőleg: ez egy olyan kapcsolat, amelyben a szeretet és a kiszolgáltatottság, a gyengédség és a keménység, a vágy és a félelem folyamatosan egymásnak feszül. Kovács Vecei Fanni és Olt Tamás kettőse ezen az érzékeny határvonalon keresztül mutatja meg Julikát és Liliomot, két embert, akik talán nem mindig tudják jól szeretni egymást, mégis képtelenek elszakadni a másiktól.
Molnár Ferenc 1909-ben bemutatott darabjának különlegessége éppen ebben rejlik. A történet egyszerre földközeli és mesébe illő, egyszerre kegyetlenül valóságos és költői. A liget, a mutatványos világ, a külvárosi figurák és a hétköznapi emberek között olyan érzelmek születnek, amelyekhez ma is könnyű kapcsolódni. Mert a Liliom nem azt kérdezi, létezik‑e tökéletes szerelem. Inkább azt kérdezi: mit kezdünk a szeretettel, ha nem tudunk jól élni vele?
A történet egyik legfájdalmasabb szépsége, hogy a szeretet nem szűnik meg attól, hogy valaki hibázik. Liliom és Julika kapcsolata tele van törésekkel, mégis ott marad benne valami rendíthetetlen. Julika nem azért szeret, mert minden rendben van, hanem annak ellenére, hogy sok minden nincs rendben. Liliom pedig hiába próbálja a maga kemény, sokszor önpusztító módján megtalálni a helyét, a történet végére világossá válik, hogy a legfontosabb kérdések nem a pénzről, nem a büszkeségről és nem a világról szólnak, hanem arról, hogy képesek vagyunk‑e felismerni, mit jelent számunkra a másik ember.
Keresztes Attila rendezése ebben a különös világban vezeti végig a nézőt. A Liliom további szerepeiben Mikecz Estilla, Mohácsi Norbert, Ágoston Péter, Balázs Andrea, Vándor Éva, Lux Ádám, Abai-Szabó Tamás, Szemán Béla, Szűcs Izabella / Vörös Szofi, Váradi R. Szabolcs, Karl József és Pertics Róbert látható. A szereplők együtt egy olyan színpadi világot teremtenek, amelyben a humor és a fájdalom egymás mellett létezik, ahogyan az életben is ritkán válik külön a kettő.
És talán éppen ezért tud ennyi év után is velünk maradni Molnár Ferenc története. Mert a Liliom nézése közben nem csupán egy másik kor szerelmespárját figyeljük. Saját döntéseink, saját hibáink és saját kimondatlan mondataink is eszünkbe juthatnak. Megérthetjük, hogy néha a legnagyobb szeretet sem elég ahhoz, hogy két ember ne sebezze meg egymást, mégis maradhat bennünk valami abból, amit a másik jelentett.
A liget története így minden új előadással újra megszületik. A színpadon ugyanazok a mondatok hangzanak el, mégis minden néző mást visz haza belőlük. Valaki a szerelmet, valaki a veszteséget, valaki a megbocsátás lehetőségét. Más talán egyszerűen csak azt az érzést, hogy egy régi történet képes volt megérinteni egy nagyon mai szívben is valamit.
A Liliom nem könnyű szerelmi történet. De éppen ettől igaz. Mert vannak szerelmek, amelyek nem attól szépek, hogy tökéletesek, hanem attól, hogy mélyen emberiek. És vannak történetek, amelyeknek nem az idő ad új jelentést, hanem az, hogy minden új nemzedék más szemmel néz rájuk.
A Karinthy Színház előadása erre az örök kérdésre keresi a saját válaszát: mi marad a szeretetből akkor is, ha már minden más elveszett?
Liliom – október 10-én 19 órakor, valamint október 31-én 15 órakor a Karinthy Színházban.
14 éven felülieknek, 120 percben, két felvonásban.
Fotók: Forgács Bea
Szendrei Georgina
