NATALIE PORTMAN – A FEKETE HATTYÚTÓL EGY ÚJ ÉLETIG



Oscar-díj, balett, Har­vard, ren­dezés és most egy újabb külön­leges fejezet – Natal­ie Port­man története jóval több, mint hol­ly­woo­di sik­er­sz­tori

Natal­ie Port­man nevét legtöbben a Fekete hat­tyú töréke­ny, megszál­lott baler­inájá­val, a Star Wars Pad­mé Ami­dalájá­val vagy Jack­ie Kennedy szerepév­el kapc­solják össze. A kam­era előtt azon­ban egy olyan pálya raj­zolódik ki, ame­ly meglepően sok irány­ba vezet. Port­man gyerekként balet­to­zott, tizenévesen már Broad­way-szín­padon állt, közben pedig később a Har­vard Egyete­men pszi­chológiát tan­ult. A színésznő 1999 és 2003 között járt az egyetem­re, miközben a Star Wars előzménytrilógiájában is dol­go­zott.

A balett irán­ti kapc­so­la­ta tehát nem a Fekete hat­tyú ked­véért kezdődött. Négy és tizenkét éves kora között tan­ult tán­cot, majd a színészet felé for­dult. Évekkel később Dar­ren Aronof­sky ren­dező éppen ezt a korai tapasz­ta­la­tot is fel­használ­ta, amikor felkérte Nina Say­ers szerepére. A filmhez azon­ban már nem volt elég néhány régi balet­tóra emléke. Port­man hónapokon keresztül, napi több órában edzett: balett, úszás és kereszt­edzés is szere­pelt a felkészülés­ben, a for­gatás előtt pedig inten­zív kore­ográ­fi­ai trén­ing következett.

A szerephez kapc­solódó egyik legérdeke­sebb rés­zlet, hogy Port­man és Mila Kunis felkészítése nem egysz­erű filmes kore­ográ­fi­atan­ulás volt. A cél az volt, hogy mozgá­suk és testük is közelebb kerüljön a hivatá­sos tán­cosokéhoz. Port­man sok jelenet­ben valóban maga tán­colt, a leg­ne­hezebb tech­nikai részekhez azon­ban tán­cos dublőrt is alka­lmaz­tak. Sarah Lane, az Amer­i­can Bal­let The­atre tán­cosa több ilyen jelenet­ben működött közre. A film körül később vita is kialakult arról, pon­tosan mekko­ra részt tán­colt Port­man maga, miközben a ren­dező és a közreműködők is hangsú­ly­ozták, hogy a színésznő komoly és hosszú felkészülésen ment keresztül.

A Fekete hat­tyú végül nem­c­sak egy újabb film­sz­erep lett számára. Port­man elny­erte érte a legjobb női fősz­ere­plőnek járó Oscar-díjat. A film for­gatásán ráadá­sul nem­c­sak egy fontos szerep született: itt találko­zott Ben­jamin Millepied balett-tán­cos­sal és kore­ográ­fussal, aki a film kore­ográ­fusa volt. Később össze­háza­sod­tak, két gyer­mekük született, kapc­so­latuk pedig 2024-ben válás­sal ért véget.

Port­man közben nem állt meg a színészetnél. Ren­dezőként is kipróbál­ta magát: 2008-ban elkészítette az Eve című rövid­fil­met, majd 2015-ben ren­dezőként és színésznőként is részt vett az A Tale of Love and Dark­ness című fil­men. Pro­duc­erként szin­tén egyre aktív­abb lett, 2021-ben pedig mega­lapí­tot­ta a Moun­tainA pro­duk­ciós céget.

És van egy egészen különös 2026-os történet is. Rachel Cusk új regénye, a Life of M meg­je­lenése után sokan Natal­ie Port­man életév­el kezdtek párhuzamot von­ni. A regény fősz­ere­plő­je több olyan rés­zletet hor­doz, ame­ly erősen emlékeztet Port­man pályájára: a gyerek­színészi kezde­teket, egy Fekete hat­tyú-hoz hason­ló balet­tfil­met és a hírességgel járó életet. Cusk nem erősítette meg, hogy a karak­ter Port­man­ről mintázó­dott vol­na, ezért ezt érdemes inkább iro­dal­mi talál­gatásként kezel­ni – mégis érdekes, hogy egy színésznő élete miként válik egy kortárs regény ihletésének tár­gyává.

Most pedig újabb fejezet kezdődött. A Peo­ple szeptem­ber 5‑i beszá­moló­ja szerint Port­man augusz­tus­ban Párizs­ban vilá­gra hoz­ta har­madik gyer­mekét, első közös gyer­mekét Tan­guy Destable-lel. A színésznő koráb­ban, várandóssá­ga beje­len­tésekor arról beszélt, milyen külön­leges ajándék­nak érzi ezt az idősza­kot.

Natal­ie Port­man történetében talán éppen az a legérdeke­sebb, hogy a nagy film­sz­erepek mögött mindig ott volt vala­mi más is: egy gyerekko­ri balet­tóra, egy egyete­mi előadás, egy ren­dezői ötlet, egy könyv vagy éppen egy új élethe­lyzet. A Fekete hat­tyú Niná­ja a tökéletességet ker­este a szín­padon. Port­man pályá­ja közben azt mutat­ja meg, milyen sok­féle szerepet lehet felépíteni egyetlen élet alatt.

Szen­drei Georgina

SZULÁK ANDREA – NEM LEHET EGYETLEN SZÍNPADRA ZÁRNI

KOVÁTS ADÉL – A SZÍNPADON TÚL