WONDERLAND – ALICE MOST NEM ÁLMODIK, HANEM MENEKÜL



Frank Wild­horn különös vilá­ga most mag­yar szín­padon kel éle­tre: a Won­der­land egy ismert történetet fordít át mai, lendületes zenés szín­házi élmén­nyé, olyan kérdésekkel, ame­lyek meglepően közel van­nak a hétköz­nap­jainkhoz.

Alice történetét szinte min­den­ki ismeri. A fehér nyúl, az üreg, a különös fig­urák és az a világ, ahol sem­mi sem egészen az, aminek elsőre lát­szik. A Won­der­land azon­ban nem egysz­erűen újra elmeséli Lewis Car­roll klasszikusát. A történet egy mai New York­ban élő, sik­eres, ám végletekig túl­ter­helt játék­fe­jlesztő nő életéből indul, akinek egyik napról a másikra egészen más szabá­lyok szerint kezd működ­ni a világ.

És innen kezd igazán érdekessé vál­ni.

Mert ez a Won­der­land sokkal közelebb van a mi valósá­gunkhoz, mint gon­do­l­nánk. A különös alakok, a kiszámíthatat­lan helyzetek és a folyam­atosan vál­tozó világ mögött ott van egy nagy­on mai érzés: mi történik akkor, amikor vala­ki annyi­ra próbál helytáll­ni min­den­ben, hogy közben saját magát kez­di elveszíteni?

A pro­duk­ció külön­legessége az is, hogy nem most találkozik először a mag­yar közön­séggel. A Won­der­land nyáron a Mar­git­szigeti Szabadtéri Szín­padon már bemu­tatko­zott, szeptem­ber­ben pedig új otthon­ba érkezik: 2026. szeptem­ber 18-án a Mag­yar Szín­ház nagyszín­padán láthat­ja a közön­ség.

A főbb szerepekben olyan ismert színészekkel találkozhatunk, mint Jenes Kit­ti, Sán­dor Péter, Jan­za Kata, Vágó Zsuzsi, Sze­menyei János és Mészáros Árpád Zsolt. A szere­posztás azért is izgal­mas, mert a Won­der­land egysz­erre kíván játékos, látványos és zenei­leg karak­teres lenni, így az egyes fig­urák nem pusztán egy mese világá­nak részei, hanem egy saját szabá­lyok szerint működő szín­pa­di uni­verzum lakói.

A zenét Frank Wild­horn szerezte, aki a Broad­way világában is jól ismert alkotó, a dal­szöveg­eket Jack Mur­phy jegyzi. A mag­yar szín­pa­di vál­toza­tot Nagy Vik­tor ren­dezte, a látványvilá­got Ken­taur ter­vezte, a kore­ográ­fiát Gyenes Ildikó készítette, a vizuális megoldá­sok­ban pedig Madarász „Madár” János munká­ja is meghatározó.

A Won­der­land igazi ere­je azon­ban nem csupán a látvány­ban vagy a zenében rej­lik. Alice ezút­tal olyan világ­ba kerül, ahol min­den ismerős­nek tűnik, mégis min­den kifor­dul önmagából. Mintha a hétköz­napok logiká­ja egysz­er csak fel­mon­daná a szol­gála­tot. És talán éppen ettől lesz érdekes egy történet, ame­lyet már anny­is­zor elmesél­tek.

Hiszen a mai világ­ban sem nehéz úgy rohan­ni egyik fela­dat­tól a másikig, egyik elvárástól a következőig, hogy egysz­er csak felmerüljön a kérdés: vajon tény­leg oda tar­tunk, ahová szeretnénk?

Alice útja ezért nem pusztán egy fan­tasztikus kaland. Egy kic­sit arról is szól, milyen érzés, amikor az ember kényte­len kilép­ni abból az élet­ből, ame­lyet már megszokott, és egy tel­je­sen új világ­ban talál­ja magát. Ahol nincs biz­tos kapaszkodó, nincs előre megírt for­gatókönyv – vis­zont végre lehetőség nyí­lik arra, hogy másképp nézzen saját magára.

A Won­der­land szeptem­ber 18-tól a Mag­yar Szín­ház nagyszín­padán vár­ja a közön­séget. És lehet, hogy mire Alice vis­szatalál a saját világá­ba, már nem ugyanazt az életet akar­ja, amely­ből elin­dult.

Talán ez a Won­der­land legérdeke­sebb kérdése is: mi van, ha néha éppen el kell téved­nünk ahhoz, hogy végre jó helyre érkez­zünk?

Szen­drei Georgina

KEREKES VICA – A NŐ, AKIT HÁROM ORSZÁG IS MAGÁÉNAK ÉREZHET

CINEMA MYSTICA – BUDAPEST FÉNYBŐL ÉPÜLT MŰVÉSZETI VILÁGA