CSONDOR KATA-EGY HANG, MELLYEL GENERÁCIÓK NŐTTEK FEL

Bar­bie, A diótörő, A hat­tyúk tava, Maja, Az oros­zlánkirá­ly, majd a Hóban ébredt – egy külön­leges hang emlékekkel, mesékkel és dalokkal

Lehet, hogy gyerekként még fogal­munk sem volt róla, ki áll a mikro­fon mögött. A hang­ot mégis ismertük. Felc­sendült egy mesében, megszólalt Bar­bie-ként, elkísért Maja kaland­jaiban, ott volt A diótörő és A hat­tyúk tava világában, majd egy egészen más pil­lanat­ban a Hóban ébredt dal­la­ma is hoz­zátett valamit ahhoz az érzéshez, amit sokan ma is egysz­erűen csak karác­sonyi emléknek nevezünk.

Cson­dor Kata hang­ja így szinte észrevétlenül költözött be egy gen­erá­ció életébe.

Ez benne a külön­leges. Nem kel­lett hoz­zá reflek­tor­fény, nagy szín­pad vagy cím­lap. Elég volt egy film, egy mese, egy dal­lam, és a hang máris történet­té vált. Gyerekek hall­gat­ták, fel­nőt­tek pedig később rájöt­tek: ezt a hang­ot vala­hon­nan nagy­on régről ismerik.

Bar­bie vilá­ga külön fejezet. A diótörő és A hat­tyúk tava pedig egy másik oldalát mutatják meg annak a mesesz­erű uni­verzum­nak, amely­ben Cson­dor Kata hang­ja újra és újra fel­bukkant. Maja, Az oros­zlánkirá­ly és még szám­ta­lan mese­film szin­tén olyan alkotá­sok közé tar­tozik, ame­lyek sokak gyerekko­rá­nak meghatározó részei let­tek.

Aztán ott van a Hóban ébredt.

Egy dal, ame­ly egészen más emléket őriz. Nem egy szere­plő hangján keresztül ismer­jük, hanem önál­ló éneke­si pil­lanatként. A dal­lamhoz sokak számára hóesés, ünnepi készülődés, fények és régi karác­sonyok hangu­la­ta tár­sul. Egy dal néha töb­bet tud az időről, mint gon­do­l­nánk: megőriz egy korsza­kot, egy érzést, egy élethe­lyzetet.

Cson­dor Kata története ettől lesz igazán érdekes. A hang­ja nem egyetlen szerephez kötődik. Mesékhez, filmekhez, dalokhoz és azokhoz a pil­lana­tokhoz kapc­solódik, ame­lyek­ben egy egész gen­erá­ció las­san fel­nőtt.

Ma pedig újra találkozhatunk vele. A közössé­gi média egészen más­fa­j­ta kapc­so­la­tot teremt a közön­séggel. Rövid videók, ének­lés, régi emlékek felidézése és új tar­tal­mak kerül­nek egymás mel­lé. Azok is rátalál­nak, akik gyerekként hal­lot­ták a hangját, és közben egy új gen­erá­ció is megis­mer­heti.

Talán ez a legszebb része az egész történet­nek: egy hang nem öregszik meg úgy, mint egy kép.

Egy régi mese újrain­dul. Egy dal felc­sendül. És hirte­len vis­sza­k­erülünk egy pil­lana­tra abba az időbe, amikor még min­den mese való­di világ volt, Bar­bie történetei komoly kaland­nak számí­tot­tak, a karác­sony pedig sokkal hossz­abb­nak tűnt.

Cson­dor Kata hang­ja közben ott maradt.

És lehet, hogy éppen ezért olyan ismerős még ma is.

Szen­drei Georgina