Kelemen Barnabás és Kokas Katalin Fesztiválakadémiája…

Kele­men Barn­abás és Kokas Katal­in Fes­z­tiválakadémiá­ja idén is a műfaj világszín­von­alú előadóit, külföl­di és haz­ai kiválósá­gokat vonul­tat fel, a jubileu­mi év tiszteletére pedig mélyen áthat­ja a fes­z­tivál pro­gramját Kodá­ly Zoltán örök­sége. A hegedűművész-háza­spár szívén viseli a jövő gen­erá­ció sorsát, nem­c­sak gyer­mekeikre figyel­nek oda, de tanítványaik­ból is egészséges zenészeket szeretnének farag­ni. − Június 10–16. a nagy találkozá­sok hete lesz, hiszen készültök a második budapesti Fes­z­tiválakadémiára. Kele­men Barn­abás: Tavaly nyáron volt egy hosszúhétvégénk, pon­tosab­ban négy napunk, amikor belekós­tol­ha­tott a közön­ség, a művészek és a diákok a Fes­z­tiválakadémiá­ba. Idén egy­hetes pro­gram­sorozat­tal készülünk. Jelen lesznek a műfaj világszín­von­alú előadói, külföl­di és haz­ai kiválósá­gok: kon­certek, nyil­vános mesterkurzu­sok és előadá­sok, hang­versenyek vár­ják az érdek­lődőket. Nagy álmunk volt, hogy a Zeneakadémia a nyári hónapok­ban se álljon üre­sen, a májusi vizs­gákkal a zeneok­tatás se marad­jon anny­iban, így rögtön part­nerre talál­tunk. A nagyter­mi org­ona felújítása miatt idén a két nyitókon­cert után a Pesti Vigadó­ba költözünk, a nemzetközi hegedű­versenyt pedig az Ádám Jenő Zeneiskolában, egy gyönyörű régi, neok­lasszicista belvárosi palotában ren­dez­zük meg. − Kuriózum, hogy Mag­yarország első korosztá­lyos nemzetközi hegedű­versenyét ren­dezitek meg. − Az I.  Fehér Ilona Nemzetközi Hegedű­versenyen 8 és 18 év közöt­ti fiat­alok öt korc­so­port­ban mérik össze tudá­sukat és megis­merik egymást a világ min­den tájáról, el tudják magukat helyezni egy nemzetközi térképen és látják, merre kell fejlőd­niük. A promi­nens zsűri elnöke maga Shlo­mo Mintz, aki Izrael­ben Fehér Ilona tanítványa volt. A zsűritagok között híres pedagó­gu­sok foglal­nak helyet, akik kurzu­sokat is tar­tanak majd. − Szíveteken viselitek a legkisebbek tanítását, zenei nevelését. − Épp ezért ren­dez­zük meg a Halász Fer­enc akkred­itált Pedagó­gus Találkozót, ahol hat világhírű hegedű­tanár −  a Fehér Ilona Hegedű­verse­ny zsűritag­jai: Shlo­mo Mintz (Izrael), Mimi Zweig (USA), Hyu­na Kim (Korea) Sebestyén Katal­in (Bel­gium) Szi­ly Éva és Dénes Lás­zló − tar­tanak előadá­sokat és bemu­tató órákat, hazánk alap– és közép­fokú képzésében dol­go­zó pedagó­gu­sai számára. A pedagó­gus továb­bképzésre jelen­tkező zene­tanáraink is jelen­tkezhet­nek mesterkurzus­ra; a fes­z­tivál kama­rac­so­por­tok­ba oszt­ja be őket. − Kiket vár­tok még? − A világ min­den tájáról, zenei egyete­mekről vár­juk a 18 év felet­ti korosztá­lyt is, akik egyéni órákat is kaphat­nak, de együtt is ját­szhat­nak a művészekkel. Vilde Frang például fela­ján­lot­ta, hogy Brahms zon­go­rané­gyesét – zon­go­ra, hegedű, brác­sa, csel­ló − egy­ma­ga elját­szaná, de a négy tétel­ből álló művet mindig három másik diákkal adná elő, tehát össze­sen tizenkét diák elmond­hat­ja a fes­z­tivál után azt is, hogy Vilde Frang­gal dol­go­zott és nem­c­sak próbál­tak és tan­ul­tak tőle, hanem egy színpadon is ját­szhat­tak vele. Ez min­den zenész­palán­tában éle­tre szóló hatást kelt. Továb­bá vár­juk azokat a csap­a­tokat is, akik régó­ta össze­jár­nak zenél­ni, de közben civ­il főál­lá­suk van: orvosok, tudó­sok, jogás­zok, bírók, kutatók, akik előveszik a hangsz­ert, amin tan­ul­tak diákko­ruk­ban és van egy-egy triójuk, kvartet­tjük. Nálunk ők is lehetőséget kap­nak a fel­lépésre és a tan­ulás­ra is. Tavaly egy trió például büszkén mesélte, hogy titkon dédel­getett álmuk vált valóra azzal, hogy elmond­hat­ták: a Zeneakadémia falai között tan­ul­hat­tak zenét. − Men­nyire számít extrém helyszín­nek a fes­z­tiválon például a Széchenyi Fürdő? − Abszolút kuriózum itt ját­szani, Hän­del Víz­izenéjét hall­gat­va lehet része a közön­ségnek fele­j­thetetlen élmény­ben.  A fürdő ötlete onnan jött, hogy nagy­on szeretjük: valahánys­zor ott vagyunk, nem­c­sak a testünk fris­sül fel, vizuálisan is nagy élmény. Arra gon­do­ltunk, hogy a léleknek is jót tehetne, ha a zenét odavin­nénk. Egyébként a bel­ső udvar hangu­la­ta − ahol a kül­ső medencék talál­hatók − tel­jes mérték­ben hason­lít azokhoz a nyári helyszínekhez, ahol fes­z­tiválokat, szabadtéri kon­certeket szerveznek, így a ket­tőt most mi is összekapc­soltuk. − A fes­z­tivál másik házigazdá­ja a feleséged, Kokas Katal­in, aki szin­tén hegedűművész.  Hogy talál­ta­tok egymás­ra? − Mi már jóval azelőtt ismertük egymást, minth­ogy összekapc­soltuk vol­na az életün­ket, de szük­ség volt néhány évre, hogy mind­ket­ten ugyan­ab­ba az irány­ba csis­zolód­junk és észrev­e­g­yünk egy kisebb kihagyás után: min­ket egymás­nak teremtett a sors. Ez 18 éves korunk­ban történt, de már hat évvel koráb­ban találkoz­tunk, hiszen mind­ket­ten a Zeneakadémia előkészítő tagoza­tára jár­tunk és sok­szor egy pad­ban is ültünk egy-egy mel­lék­tan­tár­gy órán. Akko­rib­an más volt a baráti körünk, de egy keszthe­lyi hegedű mesterkurzu­son észrevet­tük, hogy nem lenne jó egymás nélkül foly­tat­ni a következő idősza­kot. − Mind­ket­ten zenész család­ból szár­maz­tok? − Igen, méghoz­zá zenész-pedagó­gus család­ból. Én amen­ny­iben zenész család­ból szár­ma­zom, Kati ugyanan­nyi­ra zenész és sportoló család­ból, tehát a test egészsége nagy­on fontos mind­ket­tőnk számára. A Fes­z­tiválakadémián például az “egészséges zenész élet­mód­pro­gramját” – amit Dr. Kovács Géza dol­go­zott ki Kodá­ly Zoltán felkérésére − dr. Pász­tor Zsuzsan­na,  a Kovács-mód­sz­er szelle­mi örököse, egyete­mi tanára fog­ja nap mint nap átad­ni a kurzus­ra jelen­tkező diákok­nak, pedagó­gu­sok­nak és az érdek­lődő közön­ségnek. Nagy­on is él ez a prob­lé­ma körülöt­tünk és fontos, hogy erre is odafi­gyeljünk. Én mag­am is taní­tok és a növendékeim­nél állandó témaként szere­pel, hogyan lehet­nek a lehető leg­egészsége­sebbek. − Nagy­on hason­ló az érdek­lődésetek, ugyanaz­zal foglalkoz­tok Kati­val, ez megkön­nyíti a min­den­napokat? − Azt még nem említet­tem, hogy ráadá­sul egy vonós­né­gyes­ben is ját­szunk! Bár nem ez teszi ki tel­jes mérték­ben az életün­ket, hanem a min­den­napi ügyek intézése. Az együttzenélés 20 éve kezdődött és már akko­rib­an összec­sis­zolód­tunk és meg­tanul­tuk az írat­lan szabá­lyokat: megérez­zük a prob­lémát másik­ban egy próbán, egy kon­certen, s azt is tudjuk, hogyan szabad min­dezt elmon­dani, hogy ne keletkezzen belőle felesleges fes­zült­ség. Ma már elég egy fes­z­tivál szervezése, ami óriási emberi és anya­gi ráfordítást igényel. Emel­lett ter­mészete­sen a gyako­r­lás­ra is kel­lene időt sza­kí­ta­nunk, nem beszélve arról, hogy gyer­mekeinkkel és növendékeinkkel is sok időt kel­lene töl­tenünk. Úgy­h­ogy mostan­ság reggeltől estig telített a napunk. − A gyer­mekeit­ek is elin­dul­tak már a zene irányá­ba? − A zenélés, az edzések, a sport és az egészséges élet­mód felé tereljük őket. A fiunk − koráb­ban a Vir­tuó­zok című műsor dön­tőjéig is elju­tott − sokat hegedül, de heti három­szor fociedzésekre jár, komolyan veszi a fut­ballt. A lányunk a tánc irányából figyel oda a test­mozgás­ra, sportovi­ba járt és per­sze a zene nála is fontos: zon­gorázik és énekel, a színészet érdek­li. Ma már mind­ket­ten magán­tan­ulók, de hatéves korukig vit­tük magunkkal őket min­den­felé amerre csak jár­tunk a világ­ban. A napok­ban született meg a har­madik gyer­mekünk. Van már tapasz­ta­latunk szülőként, mind­két gyer­mekünkkel párhetes koruk után elkezdtük a próbákat, kon­certen lép­tünk fel, így ennek a Fes­z­tiválakadémián sem lesz akadálya: a babá­val a nyakunkban megy majd a szervezés.