Kalocsa a Duna-Tisza köze legrégebbi városa,…

Kaloc­sa a Duna-Tisza köze legrégeb­bi városa, a Kaloc­sai Sárköz közpon­t­ja, a Solti-sík­ság déli részén. A város nagyjából egyidős a mag­yar állam­mal, habár már a hon­foglalás ide­jén is lakott hely volt.  Kaloc­sa egyedülál­ló módon két hun­garikum­mal is büszkélked­het: a település híres a nevéhez fűződő fűsz­er­pa­prikáról, valamint a hímzés­ről. Gazdag kul­turális örök­sége múzeu­maiban, gyűjteményeiben is megtekinthető és rengeteg vendéget von­zanak a város sajá­tos hangu­latú ren­dezvényei is. Kaloc­sa, az ezer éves város Kaloc­sa ezer éve a mag­yar kato­liku­sok egyik közpon­t­ja, egy­házi műem­lékei ezért párat­lanok. A barokk Érse­ki Főszéke­s­egy­ház mel­lett a Kaloc­sai Érse­ki Palota és díszes könyvtárterme is külön­leges lát­ni­való, a város sétálóutcáján, az érse­ki szo­brokon és a múzeumok után pedig kiváltképp üdítő megérkezni az érse­ki kasté­ly mögöt­ti Érsekkertbe, ame­lynek nagy része pihenő parkként működik, a benne sétálót a fran­cia és angol kertépítészet hagy­ományaira emlékezteti. Az érsek­séget 1001-ben alapí­tot­ta István kirá­ly, melynek első érseke a kirá­lyi koronát hozó Asztrik apát volt. E történel­mi múlt felelevenítésére és méltó megün­neplésére idén is megren­dezik a Szent István Napok pro­gram­soroza­tot augusz­tus 18–20. között az Érsekkert­ben és e történeti kert ad helyet a város leg­nagy­obb fes­z­tivál­jainak is. Folk­lór és fűsz­er­pa­pri­ka A város kul­turális életében nagy szerepet ját­szanak a fes­z­tiválok, a sok embert meg­moz­gató szabadtéri pro­gramok, ame­lyek szin­tén hosszú időre nyúl­nak vis­sza. XXI. Duna Men­ti Folk­lór­fesz­tivál Kaloc­sa leg­pat­inás­abb ren­dezvénye háromévente vár­ja a láto­gatókat, idén július 5–9. között ren­dezik meg a XXI. Duna Men­ti Folk­lór­fesz­tivált. Mag­yarország egyik legrégeb­bi és a régió leg­nagy­obb fes­z­tivál­ja mindig nagy tömegeket vonz. Min­den alka­lom­mal külföl­di és mag­yar együtte­sek is részt vesznek raj­ta, a nép­tán­cos ren­dezvényeket sza­k­mai tanác­skozá­sok, illetve kiál­lítá­sok is szí­nesítik. A nem min­den­napi kirakodóvásár­ban a külön­böző népi mester­ségek űzői bemu­tatót tar­tanak tudományuk­ból, a bátra­bb jelen­tkezők saját kezű­leg készí­thet­nek kerámiákat, megis­merked­het­nek a fafaragás­sal és még sok érdekes dolog­gal. A legérdeke­sebb pro­gramok mégis a fes­z­tivál­szín­padon vár­ják az érdek­lődőket. Min­den este éjsza­ká­ba nyúló szín­von­alas nép­tánc műsor és népzene szórakoz­tat­ja a résztvevőket. A XXI. Duna Men­ti Folk­lór­fesz­tivál a kul­turális örök­ség ápolásá­nak és a kultúrák közöt­ti párbeszéd javításá­nak szerepét kíván­ja betöl­teni. A hagy­ományos pro­gram kiegészítéséül, idén a bejárathoz vezető árnyas sétány men­tén Fes­z­tiválk­ert lesz kialakít­va, ahol a Duna men­ti kézművesek és néhány hagy­ományos mag­yar kézműves mester­ség képviselő­je is helyet kap. A fes­z­tivál fóru­mot teremt a dunai népek hagy­ományokat őrző folk­lór együtte­seinek, szólistái­nak, nép­művészeinek, ahol baráti vetélkedés­ben mutathatják be népi kultúrájuk értékeit. A kiál­lítá­sok bemu­tatják a dunai népek régi és jelenko­ri népi kultúrájá­nak alkotá­sait. A fes­z­tivál leglátványos­abb moz­zana­ta a hagy­ományos menet­tánc, ame­ly Kaloc­sa díszes főutcáján zaj­lik. Min­dez idén sem lesz másként. Színes kirakodóvásár és a Duna men­ti orszá­gok tánc­e­gyütte­sei vár­ják a folk­lór iránt érdek­lődőket. Nap­közben a fes­z­tivál­hangu­la­tot zenészek eme­lik, de mel­let­tük a folk­lór­mű­sorok is szórakoz­tatják a közön­séget a fes­z­tivál­szín­padon. A külföl­di orszá­gok táncc­so­port­jai midig is híre­sek voltak hagy­ományaik őrzéséről. Ezen a fes­z­tiválon az orszá­gok külön­böző kultúráit ismer­hetik meg a tán­cosok és a fes­z­tivál­lá­to­gatók. Az idei évben a tán­cos előadá­sokon kívül esténként nemzetközi táncházban is részt vehet­nek az érdek­lődők, ahol min­den este más-más ország tán­cait tan­ul­hatják, és per­sze jókat mulathat­nak a jelen lévő tán­cosokkal is. Dr. Bálint József, Kaloc­sa város pol­gármestere egy olyan Kaloc­sához közeli településen nőtt fel, ahol a népi hagy­ományok nagy­on erősek voltak. Az első Duna Men­ti Folk­lór­fesz­tiválon 1968-ban még diákként vett részt. 1987-től már Kaloc­sán dol­go­zik, s részt vesz az egyre nép­sz­erűbb ren­dezvénysorozat szervezésében is. 2014-től Kaloc­sa város pol­gármestere, aki tiszt­ségénél fog­va köszön­ti majd a fes­z­tivál résztvevőit külföldieket és haz­a­iakat egyaránt. Min­denkit szeretet­tel vár a város leg­nagy­obb nemzetközi ren­dezvényére július 5. és 9. között! XXVIII. Kaloc­sai Paprikafesz­tivál Az Érsekkert ad otthont a Kaloc­sai Paprikafesz­tivál­nak is, ame­lyet immár 28. alka­lom­mal ren­deznek meg a város­ban szeptem­ber 15–16. között Ha azt mond­ják: pörkölt, gulyás, paprikás, a vilá­gon min­den­ki tud­ja, hogy rólunk, mag­yarokról van szó. Ha elhangzik az is, hogy papri­ka, min­denk­inek egyetlen település jut eszébe: Kaloc­sa. Ebből a szívet-lelket gyönyörködtető gyóg­y­növény­ből – ami hatal­mas utat tett meg az inkák föld­jétől hazánkig – lett a mag­yarok legfőbb fűszere. Népi mondás szerint: „Kinek papriká­ja, sója van, min­den fűsz­er­szá­ma mög­van.” A Kaloc­sai Paprikafesz­tivál a világhírű fűsz­ernövény, a sárközi ember „piros aranyá­nak” ünnepe. A ren­dezvény fő cél­ja, hogy az ide érkező közön­ség testközel­ből is megis­merked­jen a paprikater­mesztés hagy­ományá­val, a paprikás ételek utánozhatat­lan ízvilágá­val és azzal a paprikához is fűződő nép­művészeti örök­séggel, ame­ly gen­erá­cióról gen­erá­cióra szál­l­va élő hagy­ománya nemzetünknek. A fes­z­tivált évtizedek óta szeptem­ber hónap 3. hétvégéjén ren­dezik meg. Az érdek­lődőket idén immár 19. alka­lom­mal vár­ja a Paprikás Ételek Főző­versenye, ame­ly mára hazánk tíz legrangos­abb gasztronómi­ai versenye között tudható, melyen évről évre a Mag­yar Nemzeti Gasztronómi­ai Szövet­ség sza­k­mai zsűri­je választ­ja ki a legre­mekebb étkeket. A főző­verse­ny mel­lett ilyenkor folk­lór­pro­gramok, kézműves vásár, paprika‑, és helyi ter­melők vására, borut­ca, gyer­mek-és kön­nyűzenei pro­gramok, valamint sztár­fel­lépők, és mind­két estén haj­nalig tartó kon­certek, és mulat­ság fogad­ja a láto­gatókat. A világhírű kaloc­sai nép­művészetet – az írást, a hímzést és a pingálást – valamint a kaloc­sai fűsz­er­pa­pri­ka-őrleményt 2014 február­jától tudhatjuk a haz­ai hun­garikumok között hivat­alosan, ez pedig nem­c­sak a város, de a fes­z­tivál fényét is emeli. Kívánc­si­ak arra is, hogy készül a hun­garikum , mely nélkül elképzel­hetetlen a mag­yar kony­ha? A kaloc­sai fűsz­er­pa­prikáról ren­dezett bemu­tatótér a kaloc­sai Láto­gatóközpont­ban kap helyet, ahol egy kiál­lítás keretében ismerteti a mag­yar fűsz­er­pa­pri­ka-ter­mesztés történetét, valamint bemu­tat­ja a munkafolyam­a­tok során használt leg­fontosabb eszközöket. Nép­művészet Kaloc­sa nevének hal­latán a legtöbb embernek a papri­ka mel­lett a nép­művészet jut eszébe. A térség híres hímzéséről, tojás‑, bútor- és falfestéséről. A Kaloc­sa környé­ki nép­művészet külföldön is ismert: Mag­yarorszá­gon egyedül itt pingálják az ass­zonyok a lakós­zobák falát, a házak tornácát. A város Nép­művészeti Tájháza a mezőköves­di Matyó Ház mintájára készült el, vagyis Kaloc­sán is beren­deztek egy jel­legzetes Kaloc­sa környé­ki parasztházat, amit kaloc­sai nép­művészeti motívumok díszítenek és a beren­dezése is ere­de­ti. A lakóépület első három hely­isége ere­de­ti for­májában mutat­ja be a régi paraszti életet, míg a valamiko­ri kam­ra helyén kiál­lítás keretében kísérhetjük nyomon a kaloc­sai nép­művészet fejlődését. A kaloc­sai nép­művészet legis­mer­tebb ága a hímzés és a hímzéshez szorosan kapc­solódó vise­let: gyolc­singeket, prus­z­likokat, kötényeket, főkötőket, kendőket, valamint ágy­ra való ruhákat díszítenek vele. A kaloc­sai hímzés szabadra­j­zos, kev­ert öltési módokat szabadon fel­használó hímzés­fa­j­ta. Leg­gyakrab­ban virág­motívumokat használ­nak. Kaloc­sa múltjában és jelenében a nép­művészet mel­lett a porcelán is meghatározó szerepet ját­szik. A Kaloc­sai Porcelán Man­u­fak­túra 1971-es alapítása óta arra törek­szik, hogy mag­as szín­von­alon ötvözze Kaloc­sa és környéke több száz éves, világhírű nép­művészetének leg­neme­sebb hagy­ományait a porcelán­festés művészetév­el. A man­u­fak­túra sza­kem­berei betek­in­tést adnak a porcelán­festés mester­fogá­sai­ba, ráadá­sul a láto­gatók figyelem­mel kísérhetik a porcelángyártás tel­jes folya­matát, a porcelánön­téstől az égetőke­mencéig. Kaloc­sa történeti örök­ségén belül tehát kiemelt szerepe van az épített örök­ségnek, a tökéletességhez pedig hoz­zá­tar­tozik a ter­mészeti örök­ség, mely­ben szin­tén igen gazdag Kaloc­sa és környéke. A várostól mindössze öt kilo­méterre kan­yarog Euró­pa nagy „kék országút­ja”, a Duna, mely nyáron békés strand­jaival, étter­meiv­el, sörözőiv­el vár­ja az idelá­to­gatókat. Kaloc­sa a Szelle­mi Kul­turális Örök­ség része Kaloc­sa képes volt megőrizni nép­művészeti hagy­ományait és a mai napig gen­erá­cióról gen­erá­cióra örökíti azt. Míg egy kistáj­nak akár tucat­nyi hun­gariku­ma lehet, addig szelle­mi örök­séggel csak eggyel dic­seked­het.  A város elny­erte az Élő hagy­ományok Kaloc­sa kul­turális terében: hímzés, vise­let, pingálás, tánc című jelölést, 2009-ben a Szelle­mi Kul­turális Örök­ség Mag­yar Nemzeti Bizottsá­ga fel­vette Kaloc­sát „A szelle­mi kul­turális örök­ség nemzeti jegyzékére”. A kultúra területén Kaloc­sa égisze alatt olyan híressé vált emberek, művészek tet­ték le kéz­j­e­gyüket, mint Dar­gay Lajos, szo­brász, Gábor Lajos és Kiss István fes­tőművészek, Holmey­er Fer­enc és Malatin Antal nyomdás­zok, Kaloc­sa második nyomdájá­nak mega­lapítói, vagy Rökk Károly, fes­tő, akvarel­lista, építész.