André mindig is akkurátus ember volt,…

André mindig is akkurá­tus ember volt, aki fejből meg tud­ta mon­dani, men­nyi a pon­tos idő. De most, mintha „egy apró lyuk vol­na az agyában” – a dol­gok nem áll­nak össze. A lakása nem a lakása, a lánya nem a lánya, amire hol­nap számít, azt állítólag csak álmod­ta, ami pedig teg­nap volt, úgy tűnik, meg sem történt. Fenyegetve érzi magát, és egyre inkább elveszíti a kapc­so­latát a valóság­gal. Min­den elfele­jt. Még azt is, hogy min­dent elfele­jt. Anne, a lánya tanác­sta­lan. Fárad­hatat­lanul kere­si apja számára a megfelelő gon­do­zónőt, de amint megkön­nyeb­bül, hogy talált valak­it, kiderül, André, máris végérvénye­sen összeveszett vele. Apja váltig azt haj­to­gat­ja, neki ninc­sen szük­sége senkire. Anne pedig szé­gyen és bűn­tu­dat, tehetetlen­ség és harag közt vergődve próbál­ja megoldani a megold­hatat­lant. A fiatal fran­cia író mély empátiá­val ábrá­zol­ja az Alzheimer-kór­ban szenvedő, idős André küzdelmét a betegséggel. A 2014-ben Moliére-díjat nyert szín­darab nagy bravúr­ja, hogy a vilá­got a beteg fér­fi szem­szögéből látjuk, és így együtt élhetjük át vele a tel­jes tala­jvesztettség érzését, ahogyan az idős ember min­den ere­jét megfeszítve önma­ga után nyomoz. Flo­ri­an Zeller abszurd bohóza­ta szeretet­tel teli humor­ral ábrá­zol­ja azt a tragikus folyam­a­tot, ahogyan egy ember alul­marad az elmúlás ellen foly­ta­tott har­cban, és eljut a gyer­me­ki öntu­dat­lanság állapotába.A drá­ma a párizsi ősbe­mu­tatót követően Euró­pa szá­mos országában színre kerül. Lukáts Ando­rAn­dré Hámori Gabriel­laAnne, a lánya Makranczi Zalán­Pierre Bohocz­ki SáraLau­ra Mol­nár GusztávFér­fi Lázár Kat­iNő