A pályája csúcsán van Margó, az ünnepelt színésznő

A pályá­ja csúc­sán van Margó, az ünne­pelt színésznő. Ám betop­pan az életébe a nála fiata­l­abb trónkövetelő, egy rajongó lány, aki lépés­ről lépésre át-(el-)veszi a helyét. Herná­di Judit alakít­ja a színésznőt a Pel­sőczy Réka ren­dezte Min­dent Éváról című előadás­ban. A Belvárosi Szín­ház pre­mier­jét szeptem­ber 11-én tartják. Volt olyan lelkes rajongó­ja vala­ha a való élet­ben, mint a darabbe­li kol­lé­ganőjének? A mag­yar szín­házi vilá­got nem lehet össze­ha­son­lí­tani a darabbe­liv­el, ami ráadá­sul elmúlt korsza­kot idéz, az 50-es évek Amerikáját, amikor auto­gramkérők tömegei áll­tak a szín­házak előtt. Azt hiszem, a mai New York sem ilyen már. Nyil­ván voltak, van­nak olyanok, akik ked­vel­nek, a rajongó szót vis­zont tudatosan kerülöm használ­ni, mert alá- és föléren­delt vis­zonyt feltételez, amit sem­mi­lyen körülmények között nem szeretek.. Egyen­rangú vis­zonyra törek­szik a fiata­l­abb kol­légái­val is mun­ka közben? Per­sze. Nyil­ván a munkamegosztás során elk­erül­hetetlen, hogy akad­janak hier­ar­chikus helyzetek. Ám min­den eset­ben érvényesnek tar­tom: az aláren­delt­ség hibákat indikál, félel­met kelt és megfelel­ni akarást ered­ményez. Így gon­do­l­ja Margó is a darab­ban. Évát barátként emeli maga mel­lé, hogy a támaszává váljon. Más kérdés, hogy a lány nem elégszik meg ezzel a szerep­pel. Éva színésznővé válik Margó nyomdokain. A tapasz­ta­latai alapján mit gon­dol: men­ny­it tudnak tan­ul­ni egymástól a színésznők? A pályám során biz­tosan mag­am is ellestem mások­tól tech­nikákat, forté­lyokat. Ha megtet­szik vala­mi, akár észrevétlenül veszem át. Tudatosan arra szok­tam odafi­gyel­ni, hogy ami mások­nak nem tet­szik ben­nem, azon próbál­jak vál­toz­tat­ni. A saját lánya is előadóművészként, énekesnőként bon­to­gat­ja a szárnyait. Neki men­ny­it tud segíteni? Szinte semen­ny­it. Néhány prak­tikát mond­tam neki mindössze azok közül, ame­lyeket meg­tan­ul­tam az évek során. Ám egyál­talán nem vagyok benne biz­tos, hogy igazam van ezek­ben, rá is bízom, használja‑e őket vagy sem. Min­denk­inek saját magá­nak kell meg­tan­ul­nia önmagát. Véleményem szerint ez az egyik fő fela­datunk az élet­ben. Nem tudom meg­mon­dani, más­nak mit és hogyan kell ten­nie. Ha tudnám, lenne egy ház, aminek a falára ki lenne írva: „Jut­ka iskolá­ja”. Nincs ilyen. Csak azt tudom, szemé­ly szerint nekem mi jó. A saját örömöm­re színészke­dem, azzal foglalko­zom, ami boldogsá­got okoz. Eközben, beval­lom, nem gon­do­lok a közre, sőt: végte­lenül hálás vagyok, hogy nem zavarok másokat, sőt talán szeretnek is nézni. Margó szerepében mi foglalkoz­tat­ja leginkább? Az izga­tott, hogy megért­sem a szerepet, és jól játsszam el. A színész érzi, mikor sik­erült megfelelő állapot­ba kerül­nie és mikor adós még. A szín­ház mozgó dolog, a pil­lanat művészete. Attól, hogy bemu­tatunk egy előadást, nem jelen­ti azt, hogy tel­je­sen készen van a pro­duk­ció. Mindig van vala­mi, ami áta­lakul, job­bá válik, vagy éppen elveszíti a jelen­tőségét. A színészek folyam­atosan foglalkoz­nak, gon­do­lkoz­nak a szerepeiken. Úgy érzem, Margó megfe­jtésében jelen­leg 90 és 100 száza­lék között járok. Biz­tos vagyok benne, hogy a későb­bi előadá­sok során is rá fogok még jön­ni új voná­sokra. Furcsa dra­maturgiá­ja van a darab­nak. Min­dent Éváról a címe, az első felvonás Margó jeleneteiv­el kezdődik, a második felvonás­ban vis­zont több­ször szere­pel Éva. A lányról kiderül, hogy hazudik, ugyanakkor rop­pant tehet­séges, egyértelmű, hogy helye van a szín­házban. Nem biz­tos, hogy kap­na lehetőséget, ha nem hazud­na, ezál­tal jut el a tehet­ségéhez méltó helyre. A darab legvégén egy vil­lanás­nyi­ra meg­je­lenik egy másik fiatal lány is, aki kic­sit fül­lent csak. Feltételezhetjük, ő is eljut majd a pozí­ciójá­ba. Felmerül a kérdés: Margó nem tette‑e ugyanezt a kar­ri­er­je leg­ele­jén? (For­rás: olvassbele.com, fotó: Mészáros Zsolt)