Picasso ↔ Banksy ↔ Gerhes Gábor

Picasso nem a múlt. Kapcsolat.

Picas­so ide­jében botrány volt.
Nem azért, mert mást fes­tett – hanem mert mást gon­do­lt a vilá­gról.
Szét­szedte a for­mát, mert a valóság is darabok­ban volt körülötte.

Évtizedekkel később Banksy hason­ló helyzetben talál­ta magát.
Nem a vász­nat bon­tot­ta meg, hanem az utcát.
Nem galériát kere­sett, hanem falat.
A kérdés ugyanaz maradt:

med­dig kényelmes a művészet, és miko­rtól veszé­lyes?

És itt jön a mag­yar kapc­so­lat.

Ger­hes Gábor munkái nem hang­osak.
Nem pro­vokál­nak első pil­lan­tás­ra.
De aki megáll előt­tük, érzi: itt gon­do­lkodás történik.
Jelek, szim­bólumok, finom iró­nia – nem válas­zokat adnak, hanem kérdeznek.

Picas­so szét­bon­tot­ta a for­mát.
Banksy szét­bon­tot­ta a rend­sz­ert.
Ger­hes a jelent bon­t­ja szét.

Három külön­böző korszak.
Három külön­böző nyelv.
Ugyanaz az attitűd:
a művészet nem dísz, hanem állítás.

A múlt nem mögöt­tünk van.
Csak újra és újra más hang­on szól.