PAPP GERGŐ – PIMASZ ÚR VISSZATÉR: A RIporter, AKI ÚJRA BEKOPPOG AZ AJTÓKON

Van egy televíz­iós karak­ter, ame­lynek már a neve is azon­nal képeket idéz fel. Egy kam­era, egy várat­lan érkezés, egy ajtó, ame­ly mögött vala­ki talán még nem tud­ja, hogy perceken belül egy egész ország nézői előtt kell válas­zol­nia. Pimasz Úr ilyen karak­ter lett. Papp Gergő azon­ban ennél sokkal töb­bről szól. A név mögött egy riporter áll, aki pályá­ja ele­jén még nem a hírességek otthoná­ba kopog­ta­tott be, hanem klasszikus helyszíni ripor­tokat készített, embereket kere­sett, történetek után ment, és meg­tan­ul­ta, hogy egy jó riporthoz nem feltétlenül a leg­nagy­obb név kell. Sokkal fontosabb a kívánc­siság.

Papp Gergő egy évvel az RTL Klub indulása után csat­lako­zott a Fókusz csap­atához, szerkesztőként és riporterként dol­go­zott, majd a Fókusz Portré házigazdá­ja is lett. 2004 után más területeken is kipróbál­ta magát, majd 2015-ben tért vis­sza a képernyőre azzal a karak­ter­rel, ame­ly később össze­for­rt a nevév­el: Pimaszúr­ral. Az ottalvós műsor egysz­erre volt riport, játék, improvizá­ció és emberis­mereti pró­ba. Nem egysz­erűen megérkezett valak­i­hez, fel­tett néhány kérdést, majd távo­zott. Bent maradt. Meg­nézte, hogyan él a másik ember, milyen egy reggele, mit csinál akkor, amikor már nincs meg a megszokott inter­júhe­lyzet biz­ton­sá­ga. Ettől vált a for­má­tum szemé­lyessé, és ettől lett érdekes maga Papp Gergő is.

A közön­ség közben megis­merte a humorát, a kívánc­siságát, a határokat fes­zegető kérdé­seit, azt a faj­ta jelen­létet, amely­ből néha egyetlen mon­dat töb­bet árul el egy ember­ről, mint egy hosszú, előre megírt beszél­getés. Pimasz Úrnak nem az volt a lényege, hogy kellemetlen helyzetbe hoz­zon valak­it. Sokkal inkább az, hogy a kam­era előtt megszü­lessen vala­mi olyan pil­lanat, ame­lyet egy hagy­ományos inter­júban nehezebb lenne előc­sa­lo­gat­ni. Ehhez pedig nem­c­sak bátorság kel­lett, hanem érzék az emberekhez.

2016-ban feleségév­el, Juhász Judit­tal a Nyerő Páros első évadában is szere­pelt, 2018-ban pedig csat­lako­zott a Reggeli csap­atához. Így Papp Gergő neve időv­el már nem kizárólag a Pimasz Úr karak­teréhez kapc­soló­dott. A nézők számára a reggeli televíz­iózás egyik ismerős arcává vált, miközben a ripor­teri múlt végig ott maradt mögötte.

És most elérkezett egy újabb for­dulópont. Több év után ismét vis­sza­tér ahhoz a műfa­jhoz, amely­ből ere­de­ti­leg érkezett. 2026 őszén a TV4-en indul a Riporterek, ame­lynek műsorvezető­je Papp Gergő, és október 9‑én kerül képernyőre az első adás. A pro­duk­cióban újra elők­erül Pimasz Úr karak­tere is, de a történet ezút­tal már nem pusztán arról szól, hogy kihez lehet várat­lanul beko­pog­tat­ni. A készítők megk­erül­hetetlen témákat és elfeledett történeteket akar­nak közelebb vin­ni a nézőkhöz.

Talán ezért érdekes most újra Papp Gergőt nézni. Mert a vis­sza­térés nem egysz­erűen egy régi karak­ter újraöltöztetése. Tizenöt évnyi televíz­iós tapasz­ta­lat után ugyanaz az ember áll a kam­era előtt, de már más tapasz­ta­la­tokkal, más élet­sza­kaszban és egy olyan sza­k­mai hát­tér­rel, amely­ből pon­tosan tud­ja, hogy egy jó riport nem attól működik, hogy a riporter hang­os­abb, gyorsabb vagy rámenősebb a másiknál.

Papp Gergő koráb­ban arról beszélt, hogy számára a jól sik­erült helyszíni riport a televíz­iós sza­k­ma egyik csúc­sa. Pályá­ja ele­jén öt-tíz perces, stáb­bal készített anyagok­ban érdekes embereket, helyzeteket és jelen­ségeket kere­sett. Most ehhez a klasszikus műfa­jhoz tér vis­sza, és saját meg­fo­gal­mazása szerint a ripor­teri mun­ka jóval összetet­tebb annál, mint hogy vala­ki egysz­erűen odalép­jen egy ember­hez és fel­t­e­gyen néhány kérdést.

Talán ez mag­yaráz­za azt is, miért marad­ha­tott meg Pimasz Úr ennyi év után. Egy karak­tert kön­nyű kitalál­ni. Sokkal nehezebb mögé való­di sza­k­mai tudást ten­ni. Papp Gergő esetében a pimaszság mögött ott van a szerkesztő, a riporter, a televíz­iós műsorvezető és az ember, aki hosszú idő alatt meg­tan­ul­ta felis­merni, mikor kell kérdezni, mikor kell hall­gat­ni, és mikor kell egysz­erűen csak hag­y­ni, hogy a másik ember története elkezd­je mesél­ni önmagát.

Most újra kam­era kerül elé, és újra elin­dul­hat azok felé, akiknek története van. Pimasz Úr vis­sza­tér, de talán nem ugyanaz az ember lép be az ajtón, mint tizenöt évvel ezelőtt. A karak­ter ismerős, a kívánc­siság meg­maradt, a sza­k­mai út azon­ban hossz­abb lett. És talán éppen ettől lehet igazán érdekes ez a vis­sza­térés: nem azt kell nézni, visszatért‑e Pimasz Úr, hanem azt, mit hozott magá­val az útra Papp Gergő.