VECSEI H. MIKLÓS – NEM CSAK SZEREPEKET JÁTSZIK

Színészet, iro­dalom és zene találkozása egy külön­leges alkotói világ­ban

Vec­sei H. Mik­lós neve ma már jóval töb­bet jelent a szín­házi szerepeknél. Színész, író, ren­dező és előadó, közben pedig olyan alkotói vilá­got épít maga köré, amely­ben a szín­ház, a költészet és a zene ter­mészete­sen találkozik. Talán éppen ettől lett felis­mer­hető a jelen­léte: nem akar egyetlen műfa­jban marad­ni.

1993-ban született Budapesten, 2015-ben végzett a Szín­ház- és Film­művészeti Egyete­men Mar­ton Lás­zló, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztá­lyában. Pályá­ja a Vígszín­házhoz is szorosan kapc­solódik, később pedig a Nemzeti Szín­ház tár­su­latában is fontos szerepeket kapott. A klasszikus színészi felada­tok mel­lett egyre hangsú­lyos­ab­bá vált számára az alkotás másik oldala: saját gon­do­la­tok, versek, zenei vilá­gok és szín­pa­di for­mák létre­hozása.

A közön­ség sok­féle szerep­ben találkozha­tott vele, mégis az iro­dalomhoz fűződő kapc­so­la­ta az egyik legiz­gal­masabb része a munkásságá­nak. József Atti­la, Rad­nóti Mik­lós, Pilin­szky János és más költők művei nem pusztán idézetként jelen­nek meg nála. A QJÚB nevű alkotóközösséggel kon­cert­szín­házi for­mában kere­sik ezeknek a verseknek a mai hangját, vetítés­sel, zenév­el és szín­pa­di jelen­lét­tel kiegészítve a költészetet.

Ez a világ jól mutat­ja, men­nyire megvál­to­zott a színész szerepe a mai kul­turális élet­ben. Vec­sei számára egy vers­ből dal szüle­thet, egy költő élet­művéből szín­pa­di történet, egy kon­cert­ből pedig olyan előadás, amely­ben a zene és a szöveg ugyanazt az érzést több irány­ból közelíti meg. A QJÚB pro­duk­ciói a Müpától a Nemzeti Szín­há­zon át a Budapest Parkig többféle közön­séghez jutot­tak el, 2026-ban pedig újabb helyszíneken is foly­tatódik ez a külön­leges for­ma.

Közben a szín­ház sem tűnt el az életéből. A Vígszín­ház műsorában saját József Atti­la-est­je is szere­pel, miközben más szín­pa­di munkái is részei a reper­toár­nak. A Nemzeti Szín­ház 2026-os pro­gramjában szin­tén találkozhat vele a közön­ség.

Vec­sei H. Mik­lós pályájában talán az a legérdeke­sebb, hogy nála a műfa­jok nem falakkal választják el egymást. A szín­pad­ból iro­dalom lesz, az iro­dalom­ból zene, a zenéből pedig újra szín­ház. És közben ugyanaz marad a közép­pont­ban: a történet, a gon­do­lat és az ember, aki néhány per­cre figyel­ni kezd.

Szen­drei Georgina