Van valami különös Anne Hathaway történetében: mintha Hollywood már nagyon korán eldöntötte volna róla, hogy ő lesz az a tökéletes arc, akit könnyű szeretni – aztán Anne évről évre bebizonyította, hogy ennél sokkal több. A „Neveletlen hercegnő” bájos Miája 2001-ben egyetlen mozdulattal belopta magát a közönség szívébe, és ma, több mint két évtizeddel később ugyanaz a karakter már egy egész generáció közös emléke. Hathaway azonban nem maradt a kedves, mosolygós tinisztár szerepében. Hollywood egyik legérdekesebb átalakulását vitte véghez: romantikus főszereplőből komoly színésznő, Oscar-díjas művész, divatikon és olyan világsztár lett, akit a fiatalok éppen úgy újra felfedeznek, ahogy egy régi, tökéletesen megőrzött filmet fedezünk fel egy streamingplatformon.
Kevesebben tudják, hogy Hathaway gyerekként egészen más pályáról álmodott: egy időben apáca szeretett volna lenni. A színpad azonban hamarabb megtalálta, mint ő saját magát. Tinédzserként már játszott, majd a kilencvenes évek végén megkapta első televíziós szerepét. A nagy áttörést a Disney hozta el számára, és a „Neveletlen hercegnő” meghallgatása máig Hollywood egyik kedves története: a casting során Anne állítólag annyira izgult, hogy le is esett a székről – éppen ez a természetesség segített abban, hogy ő legyen Mia Thermopolis. Innen viszont nem volt megállás. A „Brokeback Mountain” már jelezte, hogy nem akar örökre a romantikus vígjátékok világában maradni, majd 2006-ban jött „Az ördög Pradát visel”, amely nem egyszerűen sikerfilm lett, hanem kulturális jelenség. Andy Sachs karaktere egy egész generáció számára lett ismerős: a fiatal nő, aki bekerül egy kegyetlenül elegáns világba, és közben megtanulja, hogyan álljon ki önmagáért. A film divatja, mondatai és karakterei máig jelen vannak a popkultúrában, Hathaway pedig azóta is összekapcsolódik ezzel az ikonikus korszakával. Nem véletlen, hogy amikor 2024-ben újra együtt állt színpadra Meryl Streeppel és Emily Blunttal, a közönség szinte azonnal visszakerült Andy Sachs világába.
De Anne Hathaway karrierjének egyik legfontosabb fejezete éppen az volt, amikor bebizonyította, hogy a szépsége mögött komoly színészi erő is van. A „Rachel esküvője” már egészen más arcát mutatta, majd 2012-ben jött Fantine szerepe a „Nyomorultakban”. A szerepért nemcsak fizikailag és érzelmileg készült megszállott alapossággal, hanem végül Oscar-díjat is nyert. Ugyanabban az évben Christopher Nolan „A sötét lovag – Felemelkedés” című filmjében Selina Kyle, vagyis Catwoman szerepében is megmutatta magát, így 2012 gyakorlatilag az ő hollywoodi évévé vált. Oscar-díja, BAFTA- és Golden Globe-elismerése pedig végleg áthelyezte őt a „kedvelt filmsztár” kategóriából a valódi színésznők közé.
És talán éppen ez Anne Hathaway legnagyobb titka: képes volt újraértelmezni saját magát. Volt idő, amikor a közönség egy része egyszerűen túl tökéletesnek látta. A gyönyörű arc, a hibátlan mosoly, a nagy ruhák, a vörös szőnyegek könnyen létrehozzák azt az érzést, hogy valaki távoli és elérhetetlen. Hathaway azonban az elmúlt években egyre többször beszélt arról, hogy ő maga sem mindig érezte magát magabiztosnak, és hogy hosszú út vezetett odáig, hogy kevésbé akarjon megfelelni annak a képnek, amelyet mások kialakítottak róla. 2026-ban a People magazin a világ legszebb nőjeként választotta címlapsztárnak, ő pedig már nem a tökéletességet hangsúlyozta, hanem azt, hogy a negyvenes éveibe érve egyre inkább elfogadja önmagát. Ez azért is érdekes, mert Hathaway esetében a szépség soha nem pusztán külsőség volt: a róla kialakult kép folyamatosan változott, és ma már sokkal inkább a magabiztosság, az intelligencia és az önazonosság része.
Közben a divatvilág is felfedezte magának. Hathaway vörös szőnyeges megjelenései évek óta önálló eseménynek számítanak: képes egyszerre klasszikus hollywoodi eleganciát és modern, merész stílust képviselni. Nem véletlen, hogy luxusmárkák és divatházak egyik kedvelt arca lett. Egy-egy ruhája nem egyszerűen „szép ruha”, hanem sokszor tudatos utalás egy korábbi korszakára vagy éppen egy filmjére. Így lett belőle az a ritka sztár, aki egyszerre tud működni a mozivásznon, a divat világában és a közösségi média új kultúrájában. A fiatal generáció pedig különösen gyorsan felismerte benne azt, amit a korábbi generációk már régen tudtak: Anne Hathawaynek van jelenléte.
2026 pedig különösen fontos év számára. Nemcsak azért, mert újra Andy Sachs bőrébe bújik „Az ördög Pradát visel 2”-ben, hanem azért is, mert a „Neveletlen hercegnő” 25. évfordulója ismét ráirányította a figyelmet arra, milyen hosszú utat tett meg az a fiatal lány, aki egykor Mia Thermopolisként belépett a Genovia nevű mesebeli királyságba. És miközben visszatér két olyan szerephez, amely egy egész korszakot határozott meg, már egészen más nő áll a kamera előtt.
Talán ezért olyan érdekes ma Anne Hathaway. Nem azért, mert még mindig ugyanaz a hercegnő, akit húsz évvel ezelőtt megszerettünk, hanem éppen azért, mert nem maradt ugyanaz. Megtanulta, hogyan lehet túlélni Hollywood elvárásait, hogyan lehet egy ikonikus szerepet elengedni, majd évekkel később visszatérni hozzá, hogyan lehet a szépséget nem álarcként, hanem önkifejezésként használni, és hogyan lehet egy pálya közepén újra meg újra megváltoztatni azt, amit a világ gondol rólunk. Anne Hathaway ma már nem egyszerűen „a hercegnő” vagy „Andy Sachs”. Ő az a hollywoodi nő, aki három különböző generációt is képes megszólítani – és talán éppen ez az igazi sztárság egyik legbiztosabb jele.
Szendrei Georgina
